Sorcsokor az Anyákhoz
A
mai napon az édesanyák előtt tisztelgünk. Kortárs versíróink hozzájuk írott
költeményekkel fejezik ki örök hálájukat.
Gősi Vali
Bájoló
Érkezel
a
hajnal üde illatával,
éjente
megteremsz csillagragyogásban.
Álmomban
meglelem mosolyod derűjét,
érzem
ujjaidnak bársony érintését.
Ott
vagy
a
fűszálak sejtelmes táncában,
felöltöztetsz
selymes napfény aranyával.
Megbújsz
a szivárvány tündöklő ívében,
megsimítasz
minden szellő-érintéssel.
Feltűnsz
a
nyári ég azúr-kék színében,
látlak
a tengerek kék verőfényében,
Hallom
a hangodat kövek csenddalában,
újjászületsz
tavaszok rügyfakadásában.
Melegszem
mosolygó
arcod derűjében,
fürdök
az emlékek balzsamos ízében.
Szemed
villanása csillagfényű lámpás,
hangod
rezdülése gyönyörű szép áldás.
Hajnal Éva
Édesanyámnak
Pillanatonként
rácsodálkozom:
megannyi
szépség,
csöppnyi
lábnyomok törnek fel régmúlt repedésein…
Időtlenségemben
megállok.
Szemedben
látom most legszebbnek magam,
…gyermekségem
gyöngyei arcodon,
fényes
igazgyöngyök gurulnak fékezhetetlen fodrozódva öledbe.
Szavaid
határtalan, kortalan erdejében, illanó tavasz zeng dallamot.
Arcod
szép ráncaiba rejtve,
nyolcvanhárom
év muzsikája…
Cs. Nagy László
Megkésett
vers Anyák napjára
Belátom,
sírni könnyebb,
ne
hulljon most a könnyed.
Ágról szakadt szíved ruháját
színesre
cseréljed.
Suttogd
a szót magadban,
varázsa
olthatatlan,
rügyek
palástja, látod,
belőled
most kipattan.
Emeld
szíved magasra,
ne
bánkódj és panaszra
ne
sóhajts, feledd el,
anyák
sorsa vagy, kereszttel.
Bezárva
szép szívükben,
lázadtól
felhevülten,
ott
élsz vidám tavaszban,
sugárzó
zöld ligetben.
Ne
búslasd fejed karodra,
figyelj
most gyerek szavára,
kitárt
szívekkel néznek,
bomlik
az éj határa.
Higgy
bátran Isten szavának,
hatalma
nincsen halálnak,
vagy
az, ki voltál, maradtál
legjobbja édesanyáknak.
Belátom,
sírni könnyebb,
de
ne hulljon most a könnyed.
Ágról
szakadt szív-ruhádat
színesre
cseréljed.
Márkus László
Ha
Ha
újra hallhatnám
anyám
halk sóhaját,
kitárnám
lelkem
minden
ablakát,
beengedném
az áldott napfényt,
hadd
fonjon aranykoszorút
deres
feje köré.
Ha
újra hallhatnám
anyám
halk sóhaját,
feltarisznyálnék
imádott
orgonái illatából,
kedves
rigó víg dalából
és
önfeledten kiönteném
apró
lábai elé.
Ha
újra hallhatnám
anyám
halk sóhaját,
nem
tennék semmit olyat,
mi
ráncot vethet homlokára
rohannék
első hívószavára,
megpihenni
szerető keblén,
mint
annyiszor rég.
Nagy Ilona
Csillagfényű…
Költő
lennél? Akkor írj egy
anyák
napi verset!
Írd
meg azt, hogy milyen szép volt,
mily
életre-termett,
hogy
csillogott szem-melege
kívánságod
lesve,
s
mint fésülte barna haját
megfáradtan
este.
Írd
bele, hogy szerette az
illatos
virágot,
napfényt,
melyik huncutul a
szája
szélén játszott,
s
azt a nótát, mely hallatán
mindig
tudott sírni
–
azt a májust, mit azóta
sem
tudtál megírni…
Írd
meg azt is, mennyit dalolt,
ha
víg volt a kedve,
hangjára
kelt sárgarigó,
cikázott
a fecske,
s
hogy szerette jó apádat,
mint
imádott élni,
s
miként tudott nagy bajban is
az
Úrban remélni…
Hazudd
azt, hogy anyák napján
anyák
sosem halnak,
mert
az Isten sem engedne
árnyékot
e napnak,
hazudd
csak, hogy örömöket
morzsolnak
a könnyek…
Úgysem
tudják, hogy a tied
(egy
májusi anyák napján)
csillagfényű
gyöngy lett.
Bakkné Szentesi Csilla
Egyszerű
dal Anyácskámhoz
Még
ölbe vennék minden boldog percet,
mit
Anyám keze rajtam itt felejtett,
két
karjának minden ringatását,
babusgató
szeme pillantását.
Elrejteném,
senkinek se jusson,
nem
osztoznék mással ezen jusson,
enyém
legyen akkor is ha mégse,
megkövezném
a halált is érte.
Még
ölbe vennék minden boldog percet,
ne
az idő nyerje meg a versenyt,
ne
hantodra hulljanak a szirmok,
elmondhassam,
örömömben sírok.
Idekint
a természet 'hogy éled,
nevetésed
visszhangzik a szélben,
ablakomat
kitártam előtte,
egy
kis foszlányt menteni belőle.
A
virágcsokrot, amit neked hoztam,
nefelejcsből,
gyöngyvirágból fontam.
Anyácskám,
tudom, minden hiába.
Az
ölelés már mindkettőnkben árva.
Legyenek áldottak, és az emlékük is!
VálaszTörlésKöszönöm e csodálatos lélekérintéseket...
VálaszTörlésGyönyörű emlékezést festettetek szavakból mind valahányan, egymás után olvasva úgy csengett, mint egy emlékezetes koncert. H. Bea.
VálaszTörlésszépen összeszedett emlékezés erről a soha el nem múló érzésről!
VálaszTörlés