Porcelánszív

Irodalmi Folyóirat

  • Főoldal
  • Rovatok
    • Szépirodalom
      • Kortárs
        • Versek
        • Prózák
      • Klasszikus
        • Versek
        • Prózák
    • Árnyak hangja
      • Kortárs
        • Versek
        • Prózák
      • Klasszikus
        • Versek
        • Prózák
    • Japán Tekercsek
      • Kortárs
        • Versek
        • Prózák
      • Klasszikus
        • Versek
        • Prózák
    • Házikönvtár
    • Gyereksarok
      • Kortárs
        • Versek
        • Prózák
      • Klasszikus
        • Versek
        • Prózák
  • Pályázatok
  • Impresszum
  • Egyéb
  • Belső Kamrák
    • Tabi Kazu
    • Dvorák Etela
    • B. Tomos Hajnal
    • Vasas Marianna
    • Lesley MacBeltine
    • Bella Katalin
    • Bacsai Gábor
    • Lir Morlan
  • Elérhetőségek
  • JÁTÉK

KERESS MINKET!







A Facebook-on



Az Instagramm-on



A Pinterest-en



A Youtube-on



A Google+on


E-mailben
Főoldal
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

Cs. Nagy László:


Porcelánszív


Törékeny végtelen, tejfehér alázat,
néha összerezzen, ha lángolva lázad.
Megolvadt kő, ha ráhajol a sorsra,
két csillag között mint ha árva volna.


Nyitott tenyér, a nyárforró esőben,
angyalok szárnyán vergődő időtlen.
Simogatásban, és féltő mozdulatban,
küszöbön toporgó, szerény mozdulatlan.



Bókoló fűszálon gyöngyfényű harmat,
csendes templomokban felzengő karzat.
Hitmeleg tenyérfészek, égi türelem,
hajnalfényt rezzenő, remélő szerelem.



Szivárvány hajában fénnyel szőtt szép szalag,
álmodva suttogott, sorsnehezült szavak.
Árnyékkép, törékeny, ha kimondanám,
szívből formázott, áttetsző porcelán.

Copyright © 2012 Porcelánszív .