Költők Tükre
Az ars poetica, a költészetről való
gondolkodás a mai kor emberét is inspirálja. Kincs, amit lelkünk és tudatunk
mélyéről hozunk a felszínre, s melynek tárgya maga az írás.
Ma öt alkotó íráshoz fűződő, költői
gondolatai bomlanak ki azon a tiszta lapon, mely csak sorainkra vár.
B.
Tomos Hajnal
Infinitivus
avagy a tettek végletessége
szavakat vetkőztetni
sima igazukig
álmokat üldözni
valóság-partokig
szárnyakat nevelni
láthatár-méretre
falni a létet
csupasz csontjáig
inni a mulandót
önnön bomlásáig
leszállni mint árnyék
Kháron vizére.
Horváth Piroska
Mindhalálig - mindörökre...
Mindhalálig - mindörökre...
Tovaillan - múlik minden,
ezüstbe folyt röpke tincsem,
vállam felett reppen, susog -
bíbornarancs alkony csurog,
életecset festi arcom,
barázdát húz minden harcom,
hátam görbül - mankót fogok,
tollhegy alatt tintanyomok,
lélek-uszály lomha fényben,
ringatózik tinta-kékben,
hullámverés minden rovás,
egy, kettő vagy több tollvonás,
kék-vér csurran hegye nyomán,
emlékhalmaz rajzolt során,
rendezetten, szépen dőlnek,
hímzett betűk álmot szőnek...
...elmesélik, hogyan éltem,
tollmankómmal mennyit léptem,
azt is, hova, merre jártam,
Pegazussal meddig szálltam,
valahol majd szenderedek,
vershalmomra heveredek,
rímet vések létrögökre...
...mindhalálig - mindörökre!
ezüstbe folyt röpke tincsem,
vállam felett reppen, susog -
bíbornarancs alkony csurog,
életecset festi arcom,
barázdát húz minden harcom,
hátam görbül - mankót fogok,
tollhegy alatt tintanyomok,
lélek-uszály lomha fényben,
ringatózik tinta-kékben,
hullámverés minden rovás,
egy, kettő vagy több tollvonás,
kék-vér csurran hegye nyomán,
emlékhalmaz rajzolt során,
rendezetten, szépen dőlnek,
hímzett betűk álmot szőnek...
...elmesélik, hogyan éltem,
tollmankómmal mennyit léptem,
azt is, hova, merre jártam,
Pegazussal meddig szálltam,
valahol majd szenderedek,
vershalmomra heveredek,
rímet vések létrögökre...
...mindhalálig - mindörökre!
Vasas Marianna
Költői kérdés
Épelméjű
lehet-e az, ki rímeket faragva
monoton-megszállott
alliterációk
allűrjén
alél bele a lélektelt hangtalanba,
zajjá
pendítve a ki sosem mondhatók
örök
eszmeiségét? A néma csók
áhítatát,
éjtelen fényét? Ó, mondd,
épeszű
ember ragadhat-e tollat,
még ha
tudja is, hogy egy párszáz év, és
a lap s a
szó is a semmibe porlad,
s maga az a
leírhatatlan Érzés!
Mondd, a
költő ép-e? A mord fénykés
áshat-e
mélyebbre? Mint a
költő álma
hajójának halkan
megtört
tükrén a hang, a szó?
Mondd, van
szeretnivalóbban
bolond,
mint a tollforgató?
Márkus
László
Ars poetica
Ars poetica
Most sorsom tárom
elétek,
miközben halkan mesélek.
Tegnap lelkem vetkeztettem,
kerestem benne az embert.
Elavult verseket láttam,
friss dallamot nem találtam.
Holnap új játékot játszva,
verseket varrok a fákra.
Hiába más most az élet,
szomorkás lantom zenéje.
miközben halkan mesélek.
Tegnap lelkem vetkeztettem,
kerestem benne az embert.
Elavult verseket láttam,
friss dallamot nem találtam.
Holnap új játékot játszva,
verseket varrok a fákra.
Hiába más most az élet,
szomorkás lantom zenéje.
Nagy Ilona
Gyolcstiszta lapra…
Úgy kezdtem,
mint üres papír,
nem volt tinta, se mondatok,
és nem festett rá senki még,
valahol mégis ott vagyok,
nem volt tinta, se mondatok,
és nem festett rá senki még,
valahol mégis ott vagyok,
talán két
gyűrődés között,
lassan sárguló pauszon,
hol fényszínek a hátterek
egy számozatlan oldalon.
lassan sárguló pauszon,
hol fényszínek a hátterek
egy számozatlan oldalon.
Íratlan szavak,
kócbetűk,
radírtól megkopott sorok,
margók közé szorult regény
előszava, mely felzokog,
radírtól megkopott sorok,
margók közé szorult regény
előszava, mely felzokog,
de vannak
virgonc oldalak,
s olyanok is, mik ékesek
vagy festővászonra valók,
persze némelyik szétesett.
s olyanok is, mik ékesek
vagy festővászonra valók,
persze némelyik szétesett.
Ha írnál, vagy
ha festenél
bele egy utolsó lapot,
színekkel tedd, vess gyöngybetűt,
kottázz rá játszi dallamot,
bele egy utolsó lapot,
színekkel tedd, vess gyöngybetűt,
kottázz rá játszi dallamot,
s én könyv
leszek… Bársonyszavú,
gyolcstiszta lapra nyomtatott,
borítómon felhő legyél,
s ne feledd rá a pipacsot…
gyolcstiszta lapra nyomtatott,
borítómon felhő legyél,
s ne feledd rá a pipacsot…
A képek forrása: https://wall.alphacoders.com
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése