Este van, este van...*

megosztotta: Porcelánszív




A nyári estéknek-éjszakáknak különös varázsuk van. Még idős korunkban is fel-felbukkan emlékezetünkben egy-egy különleges nyári éjszaka képe, mely kedves arcokhoz, régi szerelmekhez fűződik. Alább olyan alkotásokkal lepjük meg olvasóinkat, melyek a nyári estek varázslatos hangulatából fakadtak.






Barna Júlia
    júniusi este


a földnek égnek a csend ad új értelmet
imáját mondja a természet
egyre sötétebb lilát sző
az alkony-rózsaszínbe
színtiszta varázslat
mikor minden fényt
felszívnak az árnyak
lelassulnak a gondolatok
a rámcsukódott éjszakában
csak a puszta létezés van
világ világai hallgatnak velem
velük együtt vagyok a végtelen
bennem történik minden
mennék maradnék
nézek a csillagok visszanéznek
ottfelejtem magam
a szikrázó mindenségben
elalszom azt hiszem
vagy felébredek végleg




Szegő Judit
Forró nyári éj

Kis cseppekben gördül
a meleg, testemen.
A fű rég nem zöldül.
Kiszáradt, testetlen
virágok zizegnek
az ébredő szélben.
Csillagok intenek
a fekete égen.
A szentjánosbogár
neon-fényét küldi.
Izzón párjára vár.
Szerelem-vágy űzi.
Denevér cikázik
elegáns könnyedén.
Forró fuvallatot
lebegtetve felém.
Kis cseppekben gördül
a meleg, testemen.
Takar az éjszaka,
míg álmom meztelen.



B. Tomos Hajnal
Éjjeli jégeső


Az éjszaka
nyáj poroszkált át
a város lámpái alatt.


Apró paták sorozták
a szikkadt aszfaltot
mint kitartó jégeső,
-sorra nyíltak ki az ablakok -


Ormok komótos nyújtózása,
furulya álmatag sóhajtása
lakta be rövid órára
a szürke házközöket.


Egy nyáj poroszkált át a városon
és itt hagyta
az ázott bundák szagát :
-vér-meleget,
a kihűlt beton-testben-





Zelenka Brigitta
Flóra-ringató

Csillagvirágos bársony éj,
csenddé csitulj, ha ágyba tér,
puha lepellel átöleld,
bölcsőt ringasson lágy öled.

Tücsökzenével altasd őt,
hold-ezüstből a hajra szőtt
koszorú óvja szép fejét,
amíg az álma csendbe lép...




Nászta Katalin
Este van

este van és nyár
milyen még soha
megírtak mindent
de ezt még senki róla
te is csak most hallod
hogy füledbe súgja
este vagyok - benned
virradok nappalra
beteljesíted vágyam
fényes leszek - mint Ő
s ha velem maradsz
el nem én sötétülök




Kránitz Laura
esti merengés

ma felhőbe burkolózott a csend
összebújtak a gerlék a padon
álmatag arccal közelgett az este
árnyéka hosszan elkalandozott

izgatott hangok kúsztak az éjben
halk sikolyokkal telt meg a tér 
szenvedély lángolt ezüstbe olvadt 
körbevett mindent a szerelmi lét









Kozák Mari
Azon az estén

A pillanat a lépcsőn ült
balján az est – jobbján a szerelem
ujjaik közt színes levél
elküldöm kedvesem…

emlékszel még
a fák vállunkra hajtották
zöld ruhát öltött levelük
az orgona felénk küldte illatát
füvek daloltak altatót
hozzánk sietett a nyár…

te fülembe súgtad – kedves
majd hallgattál nagyon
én öledbe hajtottam fejem
homlokom csókolta sóhajod
a lépcsőn az a pillanat
elébünk ájultan rogyott…

aztán nem emlékszem
melyikünk ölelt úgy hogy fájt
és hívtuk magunkhoz a csodát
pirult a lépcső – lehunyta
szemét a hold és a csillagok
a csend vigyázta a pillanatot…

elsiettek tőlünk a szavak
csak az ölelés maradt velünk
hangosak lettek a csókok
ujjunk suta táncot járt
arcunk nevetős ráncai között
bukfencet vetett bennünk a vágy…

eltűntek az égről a csillagok
a hold felhő mögött várt
valaki kormot szórt a világra
csak mi láttuk egymást
mert nem kellett fény – napvilág
ölelni vágytunk – éjeken át…

emlékszel még
a pillanat a lépcsőn ült
balján az est – jobbján a szerelem
ujjaik közt színes levél
elküldöm kedvesem…




Zelenka Brigitta
Csend


Ülj ide mellém,
tedd le a napod,
hallgassunk csendet est bársonyán,
pihenő szíved
csodavárásra
engedd, hogy ringassa el puhán.

Ében köntösét
szikra virággal
hímzi varázslatosra az éj,
pompás a látvány,
elkeket kitár,
csendje betakar, némán mesél.

Figyelj, hogy halljad
belső világod
békét árasztó halk dallamát,
végtelen érzés,
öröm és fenség,
örök pillanat, időkön át.

Dolgok sejtelme,
teremtő titok,
isteni gondolat mi vezet,
itt van a csendben
mind, ami lényeg,
érzed, bár nem muszáj értened.

Ülj ide mellém,
hallgassunk együtt
s ahogy a csendünkre csend esik,
nemes éjpalást,
gyöngyszín derengés
békéje elér a szívedig.




Gősi Vali
Éjkék

emlékszem
szerettük 
a naplementét nézni
a bíbor fény ma is idézi
arcod melegét
mosolyod halvány
átlényegült emlék
utánad hiába mennék

száguldó meseautód utasa
csillag-éjek vándora lennék
a felhőkre tépőzárat tennék
hogy meg ne szökj
ha megint késnék mint azok
a tűnt nyári esték mikor az égiek
föntről lesték ahogy vártuk
együtt
a naplementét

távoli vonatfütty martaléka
e foszló emlék
sírodon éjkék rózsa
hullt szirmaira
bimbó volt
nemrég





B.Tomos Hajnal
Esti blues


Nem ismer rám
a tegnap,
idegen zokogás
komponál
esténként bennem.


Halkuló relexiók
még vágynak
esőre,földre,
mely húsom pázsitját
újra kihajtaná –

már csak arra
figyelek,
istentelen ne legyen
hangom:
ha berobbanna a csöndbe,
tisztát foganjon.






Kránitz Laura
szomorú búcsú

álmatlan éjszakák vágya csak zúz
lelkemben szól még egy szomorú blues
vonzó volt édes és csupa rejtély
túlcsordult néha tán túl könnyedén

marad a nélküled
sóhajt az én
hová tűnt lépted
merre mentél

szerelem szenvedély csábító szép álmok
magukkal sodortak érzéki ábrándok
nem tudom feledni és semmit nem bánok
heves nap fényében elmerült hiányod

marad a nélküled
sóhajt az én
hová tűnt lépted
merre mentél

elveszett létemben
nincs már remény
emléknek itt maradt
e bús költemény…



Bak Rita
Nyári este

Karakteres este,
mint a langyos vízben,
úgy merülök el
benne,
egyedül a narancsszínű
nyárelőben,
fúj a szél,
ülök otthon,
mint a kő-
és valaki,
akivel megosztod magányodat.
A Holdon
fák susognak.




Gősi Vali
Kis éji szerenád

Megrendítő
az a múltból felbukkanó emlék,
és ma is sokkol, ahogy él még
a régi éjből csendülő
álomszép szerenád,
a mesés szerelemdal,
a váratlan találkozás,
ami álomutazás csupán,
visszafelé az időben.

Emlékszem,
elragadó nyáreste volt,
és nem sejtettem,
hogy ez az utolsó találkozás.
Szerelemillatú volt a ház,
ahol a hiány dalára
mára átlényegült a csend;
az „örökké együtt!”
hiú ígéret, emlék csupán,
nélküled – nélkülem lét
ma már a nyár,
csak egy ott felejtett,
könnyű sál őrzi utolsó vacsoránk
és a szerelem illatát.


*Arany János: Családi kör





Fotók: B. Tomos Hajnal

10 megjegyzés:

  1. Köszönjük szerzőinknek lélekmelengető alkotásaikat. Soraik bearanyozzák az idei nyarunkat.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a lehetőséget! Tényleg léleksimogató alkotások közé kerültem.

    VálaszTörlés
  3. Szívből gratulálok mindnyájatoknak!

    VálaszTörlés
  4. Szívből gratulálok mindnyájatoknak!

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm drága Hajnal, hogy újra itt lehettem!

    VálaszTörlés
  6. Gyönyörű versek,köszönöm!

    VálaszTörlés
  7. Fábián Enikő2019. július 3. 4:56

    Gyönyörű versek,köszönöm!

    VálaszTörlés
  8. Hála éls köszönet! Szívből gratulálok kedves szerzőtársaimnak!

    VálaszTörlés
  9. szeretettel gratulálok, minden szerzőnek!

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm, hogy megjelentem e szép versválogatásban. Gratulálok szerzőtársaimnak!

    VálaszTörlés