A képzelet szárnyán

megosztotta: Porcelánszív







„ Tied ez a mese, tegye gyöngéd kezed szép álmaid közé, miket emlékezet tart össze, mint hervadt csokrot, mit zarándok szedett” (Lewis Caroll)


A mesék lelkünk legbölcsebb részét szólítják meg



Cseke Ibolya
(CsIbi)
Mondóka

Fűzfa ligetben
Suttog a szél
Reszket az ágon
Kis falevél

Röppen a lepke 
Tarka virágra.
Ugrik a mókus 
Gesztenyefára.

Toccsan a béka 
Nagy pocsolyába.
Röffen a vad kan:
Ő dagonyája!

Hangos a nádas:
Zeng a madárka
Fújja a nótát
Nádi poszáta


Sárból a fészek, 
Fecske lakása
Légyre vadászik
Éhes a párja

Cammog a kis sün
Tüske a háta
Nagy kutya látja:
Szúr a kabátja

Látod, az élet
Körbevesz téged!?
Te is egy része…
Vagy az egésznek


Zsatkovics Edit
Meghaltak a mesék

Megrekedt kátyúban
manó kiabál
oly parány
az emberek továbbmennek :
nem hallják hangját
nem látják arcát

rőfnyi szakálla
görcsökbe rándult
sárcseppek mocskolják
meséi szálait

nincsenek többé gyermekek
kiknek szőhetné álmait.
Piros süvegén
nem vet tótágast a fény…






Para Olga
Szabadon szállj

repül röpül
Katica
és csak repül
és csak száll
vajon hová
merre száll
egy kislányka
elcsípi
ujjbegyére
felteszi
s kíváncsian
azt lesi
vajon hová
merre száll
vajon hová
merre száll
Északi szél
felkapja
Határon túl
sodorja
kicsi kislány
megsejti
férjhez menni
merre fog
s hogy szárnyait
letépik
repülni nem
engedik
dühös lesz a
Katira
Röptében is
elkapja
és úgy oda
lapítja
hogy letörik
a szárnya
egyik pöttye
megsérül
többé már nem
menekül
fogoly Kata
és a lány
könnyet hullat
érte tán
de ez a könny
varázskönny
visszaforr a
pici szárny
és pöttye
szebb talán
hétszer szebb lett
Katica
és a kislány
mormolja
szabadon szállj
Katicám
senki foglya
ne légy ám
északi szél
ne űzzön
a baj mindig
kerüljön
szállj szabadon
Katicám
senki foglya
ne légy ám


"szállj szabadon"


Mentovics  Éva
Banya-tanya


Omladozó, romos tanya,
otthont lel ott minden banya.
Kietlen, és rideg tájék,
hol ember tán sose járt még.

Reped, mállik dől a fala,
oda tart a boszik hada
teliholdkor odaszállnak.
surrannak a szürke szárnyak.

Fellobban a katlan lángja,
kezdődik a banyák bálja.
Repdesnek a denevérek,
felharsan a boszi-ének.

- Szépségemé minden érdem,
kétszáz évet már megértem.
Fejemen a varázskendő,
gonosz vagyok, kárörvendő.

Padlásomon denevérek…
Szívességre sose kérj meg!
Hogyha mégis erre tévedsz,
békatestben tovább élhetsz. 

Nincsen bennük báj, se
kellem,
minden boszi fura jellem.
Jobban jársz, ha nem mész
arra,
nem válsz békává hajnalra



Zsatkovics Edit
Apróhirdetés

Szegényember hivatlan
negyedik gyermeke
hétfejű Sárkányt keres,
ki lemér egy esőcseppet
és egy könnyet,
s megmondja:
melyik volt könnyebb?


Fejes Kati
Hajnali impresszió

Színes ruhákban
illeg a nád, susogva
bókol a fénynek,
apró hangszereiken
lápi manók zenélnek.


Csak lépj be a mesébe!


Para Olga
Pünkösdi  mese

piros pünkösd
piros álom
ma a párom
megtalálom

mert megláttam
ma álmomban
piros pünkösd
pirkadatban

megéreztem
megtalálom
ha a lábam
is eljárom

addig megyek
addig várok
míg valóság
lesz az álmom




Z. Konkoly Juci
Az est tánca

Bársony hintóján érkezik 
az este, selymes köntösét 
kertre terítette.  
Lágyan ring csípője,  
csak nekem táncol, csábító 
évődésével magához láncol.  
Fekete haja lebbenve 
kíséri, derekának mozgását idézi.  
Majd belecsókol a hajladozó fákba, 
szerelem illatát teríti a langyos 
éjszakába. Csillagok báját hívja 
kísérőtársnak, vágyálmát kergeti 
a vén holdsugárnak.  
  
A hajnal vállára dobta a gátlását, 
megteremtve véle a holnap 
ragyogását. Derengő bíborral 
osonva távozott, fülembe súgta 
szeress, az idő korlátozott! 
Nem tudod mikor jön, az utolsó 
óra, de addig érezd, hogy ölel 
az életnek csókja!




álmok szülte szavak




Barna Júlia
Szomorú mesék

1.
a hamuba sült reményt  hátára vetette
indult a kék vidám messzeségbe
nem követte más csak az árnyéka
béka brekegte varjú károgta
a köveken a lábát felsebezte
könnyek kristályán a tájat átpréselte
nap sütötte szél kergette
és nem érkezett meg soha sehova

2.
egy tört másodpercre a bátorságát elvesztette
nem küzdött meg a sárkánnyal szemtől szembe
így nem hős lett hanem gyáva
képzelete naponta újrajátssza
hogy szembeszáll és nem fut el
de a sárkány egyre nagyobb
már elhiszi a győzelemre esélye nem is volt:
nem tudja meg soha
hogy a sárkány gyenge volt és ostoba
és nem is tüzet okádott
csak egy piros pipaccsal játszott
de a kincs amit
őrzött
az valóban csodás volt



Orgoványi  Anikó
Madármondóka

Egy – irul-pirul a vörösbegy
kettő – kacarász a zöldküllő
három – cinke hintáz ágon 
négy – fecskefészket védj!
öt – gólyamama költ
hat – holló haza tart
hét – verébcsalád rebben szét
nyolc – bagoly huhog: nekem nyolc!
kilenc – vízicsibe bukfencez
tíz – csintalankodik a csíz
tizenegy – galamb, gerle egyre megy
tizenkettő - veszekszik két vérmes szerkő
tizenhárom – legyél te a sólyom párom!
tizennégy – légykapó csőrén egy légy 
tizenöt – varjú pávatollat ölt
tizenhat – vadkacsatánc víz alatt
tizenhét – pacsirtától zeng a rét
tizennyolc – tyúkok alatt reng a polc
tizenkilenc – sólyom szárnyán időt nyersz
húsz – vadlúdcsapat délre húz.


a képzelet szabadsága a lélek szabadsága


1 megjegyzés: