Anyák

Boldog, akinek él az édesanyja vagy a nevelőanyja, vagy másvalaki, akit köszönthet anyák napján. Hozzanak örömöt ezek a versek annak is, akinek a közelében, annak is, akitől távol, és annak is, akinek már csak emlékeiben él az, akitől az életet, a megtartó szeretetet, a valódi törődést kapta. 

 

Anyák Napján

Gősi Vali

Üzenet

Csendemet 

szú percegése sem töri meg, 

ha becéző bársonyán 

szelíd üzeneted

− mint selymes kezed −

megsimít, anyám.

Mindig időben érkezik, 

ébren és álmomban is 

az egyetlen gyógyír,

ha kő-nehéz bánat 

nyomja a szívemet:

békét hoz − könnyű-meleget. 

S míg felébreszt 

lágyan a gyönyör'szép 

halk hang − a „légy jó!”– üzenet, 

a szívembe kéretlen érkezett,

zord bánatnak hűlt helyén 

újra a béke 

és szeretet él.

                           

 

"szelíd üzenet"

Zagyi G. Ilona

Sosem szótlan

        

Csókját érzem homlokomon,

csitítgat az ölelésben,

hogy érezzem kapaszkodom,

oltalmam ő a sötétben.

Szivárványszín üveggolyók

szétszóródnak... védelmeznek

éber igék, s eltanult jók,

türelmesen illeszkednek.

Aggódása, szelíd dala

értem szól... nekem és rólam,

fülemben cseng kedves szava:

amíg érzed sosem szótlan

a szeretet.

Megyek haza, megyek anyám,

nyíljon a ház kis ablaka!

Gyerekzsivaj, mint hajdanán,

fiad,lányod és unoka,

s az orgona jó illata

köszönt.

Megyek anyám, megyek haza!

"szivárványszín üveggolyók szétszóródnak"

Harcos Katalin

 Anya, megint velem…

Ma mellettem vagy. Érezlek újra.

Jó volna ismét öledbe bújva

inni a szógyöngyöt ajkaidról…

de túlvilág harsonája fújja

dalait, elhamvadt napjainkról.

Ma szívemben itt érezlek megint.

Szemed szemembe csillogva tekint,

bíztat, fedd és óvón megvigasztal…

bágyadt mosollyal végül búcsút int,

majd magamra hagy,- bár szóm marasztal.

Ma bánatomba öröm fonódik.

Kusza álom ringat kakasszóig,

s elém vetül a régmúlt rejtelem…

mosolyodban könnyem feloldódik,

mert szívemben élsz, lásd, itt vagy velem!

"s elém vetül a régmúlt rejtelem"

  

Bakkné Szentesi Csilla

Gyöngyvirág-álmom

virágcsokor 

májusi nap 

tejeskávé 

kifli illat 

anyám-mosoly 

hajnali csend 

napébresztő 

nevetés leng 

virágfejek 

gyöngyös fürtök 

szemed fénye 

voltam tükröd 

könnycseppekbe 

rejtve nincset 

e csokorban 

élsz még Kincsem

"hajnali csend, napébresztő nevetés"

Kun Magdolna

Anyám csendessége

Csak ültél anyám némán az ajtó figyelve,

mikor kattan a zár, és én mikor lépek be, 

hogy fejet hajtsak előtted megszégyenülten, 

mert most is, mint mindig későn érkeztem.

Csak ültél némán, s könnyed hullattad, 

miközben igazi fájdalmad, visszafojtottad, 

hogy meg ne lássam soha szelíd szemedben, 

milyen érzés sírni az éji csendekben.

Csak ültél és hűen vártál, reggel, délben, este, 

mindegy hogy éj volt, vagy éppen napfelkelte, 

te csak vártál anyám, vártál rám rendületlenül, 

mint kinek az akarata sohasem gyengül.

Te tudtad, hogy az anyák mind-mind ilyenek, 

visszafogják könnyeiket, és nem keseregnek, 

nem mutatják fájdalmukat, sem szenvedésüket, 

mert szívükben végtelen a gyermek-szeretet..

"könnyed hullattad"

Kovács Daniela

Szívemen át

A semmi felől hallom hangodat,

kisszobám falára terül széjjel,

szavaid, mint fékeveszett vonat,

zakatolnak fülembe ma éjjel.

Minden sarokból a remény figyel,

és körötte rajzanak az árnyak...

"Majd szeretnéd te, de nem lesz kivel",

ó, tudnád, Anya, mennyire várlak.

Már húsz éve minden apró lárma

gyűrűzik bennem, mint a tó tükre,

s törötten lóg újra lelkem szárnya,

mikor süket csönd hull életünkre.

Ölembe veszem a fényképeket,

s arcon csókollak, Te élő Csoda.

Bűnhődésemet nem elégeled?

Nem lépsz felém soha, soha, soha?

"Te élő Csoda"

Harcos Katalin

Anya, ölelj át!

(Anyák Napjára)

Vegyél a karodba és ölelj át!

Dúdold fülembe altatódalom,

hogy ne halljam a szívem ritmusát,

amint dübörög a mellkasomon!

Úgy félek, Anya! De itt vagy velem,

s hiába kúszik torkomra a félsz,

mert eltörpül a rettegés bennem,

ha átölelsz, és csendesen mesélsz.

Míg alszom, arcomra csókot lehelsz,

ha fázom, takaróm féltőn hozod.

Éhemre, szomjamra folyton ügyelsz,

s felvidít mindig drága mosolyod.

Nézd! Tenyeredbe teszem a kezem,

ujjaid bilincse fonja körül!

Tiédhez igazítom a léptem,

bár tudom, sosem hagynál egyedül.

Anya, hagy súgjam meg a titkomat!

Nincsen, aki drágább volna nálad!

Ezért hallod annyit a hangomat,

ezért kiáltok mindig utánad.

Figyelj, Anya! Hajolj le egy picit!

Csak átölelem csöppet a nyakad,

arcodra csenek egy nedves puszit,

s tiédhez szorítom az arcomat.

Ha nagy leszek, majd én altatlak el

esténként dallal és szép mesékkel.

Szívemnek akkor is drága leszel,

ha sok mindenre már nem emlékszel.

Én fogom akkor majd a kezembe

pergamenbőrű, rácos kezed,

és csókolom féltőn a homlokod,

mert végtelenül hálás leszek.

De most kérlek, ölelj még magadhoz,

súgd a fülembe a kedvenc mesém!

Had simítsam arcom az arcodhoz,

és mondhassam el, hogy köszönöm én!

Anyaság

Gősi Vali

Suttogó áhítat

– anyámhoz –

kék-ezüst májuson álmodom veled

méz-illatú ölelésedbe burkolózom

fehér falak között imbolygó 

árnyékod nyomán

suttogó áhítat szól; hálaimád

értem

másokért

holt lelkekért

bársony ráncaidon végtelen béke 

igazgyöngy érik örök könnycseppeden

tenyereden az érdes kapanyom 

szelíd völggyé simult

fakó arcodon pompás rózsa nyit éppen

– én küldtem neked –

s ahogy haladsz felém át a fényeken

ámulva köszönöm ÖrökLétedet

életemet

és szorít a szívem

hogy elengedtelek

egy örök érvényű üzenet: szeretlek anyám!