Anyák
Boldog, akinek él az édesanyja vagy a nevelőanyja,
vagy másvalaki, akit köszönthet anyák napján. Hozzanak örömöt ezek a versek
annak is, akinek a közelében, annak is, akitől távol, és annak is, akinek már
csak emlékeiben él az, akitől az életet, a megtartó szeretetet, a valódi
törődést kapta.
Gősi Vali
Üzenet
Csendemet
szú percegése sem töri meg,
ha becéző bársonyán
szelíd üzeneted
− mint selymes kezed −
megsimít, anyám.
Mindig időben érkezik,
ébren és álmomban is
az egyetlen gyógyír,
ha kő-nehéz bánat
nyomja a szívemet:
békét hoz − könnyű-meleget.
S míg felébreszt
lágyan a gyönyör'szép
halk hang − a „légy jó!”– üzenet,
a szívembe kéretlen érkezett,
zord bánatnak hűlt helyén
újra a béke
és szeretet él.
Zagyi G. Ilona
Sosem szótlan
Csókját érzem homlokomon,
csitítgat az ölelésben,
hogy érezzem kapaszkodom,
oltalmam ő a sötétben.
Szivárványszín üveggolyók
szétszóródnak... védelmeznek
éber igék, s eltanult jók,
türelmesen illeszkednek.
Aggódása, szelíd dala
értem szól... nekem és rólam,
fülemben cseng kedves szava:
amíg érzed sosem szótlan
a szeretet.
Megyek haza, megyek anyám,
nyíljon a ház kis ablaka!
Gyerekzsivaj, mint hajdanán,
fiad,lányod és unoka,
s az orgona jó illata
köszönt.
Megyek anyám, megyek haza!
"szivárványszín üveggolyók szétszóródnak" |
Harcos Katalin
Anya, megint velem…
Ma mellettem vagy. Érezlek újra.
Jó volna ismét öledbe bújva
inni a szógyöngyöt ajkaidról…
de túlvilág harsonája fújja
dalait, elhamvadt napjainkról.
Ma szívemben itt érezlek megint.
Szemed szemembe csillogva tekint,
bíztat, fedd és óvón megvigasztal…
bágyadt mosollyal végül búcsút int,
majd magamra hagy,- bár szóm marasztal.
Ma bánatomba öröm fonódik.
Kusza álom ringat kakasszóig,
s elém vetül a régmúlt rejtelem…
mosolyodban könnyem feloldódik,
mert szívemben élsz, lásd, itt vagy velem!
"s elém vetül a régmúlt rejtelem" |
Bakkné Szentesi Csilla
Gyöngyvirág-álmom
virágcsokor
májusi nap
tejeskávé
kifli illat
anyám-mosoly
hajnali csend
napébresztő
nevetés leng
virágfejek
gyöngyös fürtök
szemed fénye
voltam tükröd
könnycseppekbe
rejtve nincset
e csokorban
élsz még Kincsem
"hajnali csend, napébresztő nevetés" |
Kun Magdolna
Anyám csendessége
Csak ültél anyám némán az ajtó figyelve,
mikor kattan a zár, és én mikor lépek be,
hogy fejet hajtsak előtted megszégyenülten,
mert most is, mint mindig későn érkeztem.
Csak ültél némán, s könnyed hullattad,
miközben igazi fájdalmad, visszafojtottad,
hogy meg ne lássam soha szelíd szemedben,
milyen érzés sírni az éji csendekben.
Csak ültél és hűen vártál, reggel, délben, este,
mindegy hogy éj volt, vagy éppen napfelkelte,
te csak vártál anyám, vártál rám rendületlenül,
mint kinek az akarata sohasem gyengül.
Te tudtad, hogy az anyák mind-mind ilyenek,
visszafogják könnyeiket, és nem keseregnek,
nem mutatják fájdalmukat, sem szenvedésüket,
mert szívükben végtelen a gyermek-szeretet..
"könnyed hullattad" |
Kovács Daniela
Szívemen át
A semmi felől hallom hangodat,
kisszobám falára terül széjjel,
szavaid, mint fékeveszett vonat,
zakatolnak fülembe ma éjjel.
Minden sarokból a remény figyel,
és körötte rajzanak az árnyak...
"Majd szeretnéd te, de nem lesz kivel",
ó, tudnád, Anya, mennyire várlak.
Már húsz éve minden apró lárma
gyűrűzik bennem, mint a tó tükre,
s törötten lóg újra lelkem szárnya,
mikor süket csönd hull életünkre.
Ölembe veszem a fényképeket,
s arcon csókollak, Te élő Csoda.
Bűnhődésemet nem elégeled?
Nem lépsz felém soha, soha, soha?
"Te élő Csoda" |
Harcos Katalin
Anya, ölelj át!
(Anyák Napjára)
Vegyél a karodba és ölelj át!
Dúdold fülembe altatódalom,
hogy ne halljam a szívem ritmusát,
amint dübörög a mellkasomon!
Úgy félek, Anya! De itt vagy velem,
s hiába kúszik torkomra a félsz,
mert eltörpül a rettegés bennem,
ha átölelsz, és csendesen mesélsz.
Míg alszom, arcomra csókot lehelsz,
ha fázom, takaróm féltőn hozod.
Éhemre, szomjamra folyton ügyelsz,
s felvidít mindig drága mosolyod.
Nézd! Tenyeredbe teszem a kezem,
ujjaid bilincse fonja körül!
Tiédhez igazítom a léptem,
bár tudom, sosem hagynál egyedül.
Anya, hagy súgjam meg a titkomat!
Nincsen, aki drágább volna nálad!
Ezért hallod annyit a hangomat,
ezért kiáltok mindig utánad.
Figyelj, Anya! Hajolj le egy picit!
Csak átölelem csöppet a nyakad,
arcodra csenek egy nedves puszit,
s tiédhez szorítom az arcomat.
Ha nagy leszek, majd én altatlak el
esténként dallal és szép mesékkel.
Szívemnek akkor is drága leszel,
ha sok mindenre már nem emlékszel.
Én fogom akkor majd a kezembe
pergamenbőrű, rácos kezed,
és csókolom féltőn a homlokod,
mert végtelenül hálás leszek.
De most kérlek, ölelj még magadhoz,
súgd a fülembe a kedvenc mesém!
Had simítsam arcom az arcodhoz,
és mondhassam el, hogy köszönöm én!
Anyaság |
Gősi Vali
Suttogó áhítat
– anyámhoz –
kék-ezüst májuson álmodom veled
méz-illatú ölelésedbe burkolózom
fehér falak között imbolygó
árnyékod nyomán
suttogó áhítat szól; hálaimád
értem
másokért
holt lelkekért
bársony ráncaidon végtelen béke
igazgyöngy érik örök könnycseppeden
tenyereden az érdes kapanyom
szelíd völggyé simult
fakó arcodon pompás rózsa nyit éppen
– én küldtem neked –
s ahogy haladsz felém át a fényeken
ámulva köszönöm ÖrökLétedet
életemet
és szorít a szívem
hogy elengedtelek
egy örök érvényű üzenet: szeretlek anyám! |
Nagyon szép kedves versek, a létező Anyák most örülnek.
VálaszTörlésNagyon szép válogatás...
VálaszTörlésCsodaszép versek az Anyukákról, szívből gratulálok Mindenkinek!
VálaszTörlés