Titkainkat elrejtik a hulló szirmok...

A Heian korszak udvari költészete a művészet és az élet szeretetének dicsőítése egyfajta sajátos hangvételben.

Míg a haiku sokkal visszafogottabb, kötöttebb, szabályozottabb versformája nem enged teret az érzelmek megfogalmazásának, addig az udvari waka kifejezetten az érzelmek, vágyak és veszteségek kifejezésének eszköze, a titkos szerelmi légyottok és költőversenyek világát mutatja meg nekünk, természetesen a japán versektől megszokott rövid formát és természeti szimbolikát ötvözve a mindenki számára érthető és ismert érzésekkel.

Ekkoriban minden nemes, harcos és udvaronc betéve ismerte a japán és kínai költészet klasszikusait, csupán az számított művelt embernek, aki maga is verselt. Nők és férfiak egyaránt hódoltak e szenvedélyének, és jóval a honfoglalásunk kora előtt rendszeresen készültek ezekből az udvari költeményekből különböző válogatások. Ezekben a nagyobb gyűjteményekben, és ugyanígy a költőversenyeken, téma alapján különültek el a versek, mi most tavaszi wakákból hoztunk egy csokorra valót.

a katana írásjele
"A kalligráfiához és az íráshoz hasonló készségek kellenek!"

A fordításokat Edit Mušinský, Harcos Katalin és Lir Morlan készítette.

TAVASZ

Shukaku herceg Szilvaág nyíló virágai súgták meg titkukat nekem. A csalogány víg dala beragyogja a hajnalt. (H.K.) Ki no Tomonori Mondd, ha nem veled, kivel csodáljam a szilvavirágzást? Szépségük és illatuk ki érti még úgy, mint te?! (L.M.)

Fujiwara no Sanekata szilvafámról már lehullt a virág, s bár még díszíti néhány, nem tudok a kikelet víg örömének élni (M.E.)

szilvavirág

Ismeretlen költőnő Cseresznyevirág özönben, vízesésnél pihenek meg most... egy szirmot tenyerembe rejtek annak, aki vár. (M.E.) Izumi Shikibu Kertemben épp a cseresznyefák virulnak, ám akik jönnek, szájtátva csak az úrnő dús bájait csodálják.   (H.K.)

Fujiwara no Yoshitsune Az őszi holdat várni olyan keserű… De a tavaszéj…! A cseresznyevirágok a holdnéző társaim! (L.M.)

cseresznyevirág

Fujiwara no Yoshitsune Yoshino hegyén virágok otthonában sziromtakaró – tavaszi szél hinti be emberi léptek nyomát (L.M.) Minamoto no Nobusada Bánatom érzik a fák: hullajtják szirmuk... bősz szél támadt fel! Cseresznyefa virága siratja szerelmemet (M.E.)

Fujiwara no Ietaka Szél tépázza a virágokat sok ágról -  színes lábnyomok - a Tavasz utazik át a Shiga hegy útjain… (H.K.)

hulló szirmok

Fujiwara no Chikage Szirmok hullása olyan szomorú látvány tavaszi ködben… Tatsuta hegyoldalán magányos csalogány sír (H.K.) Fujiwara no Tsune'ie Egy meghívás – Shiga hegy ösvényein vezet át utam, lehullott virágait követik majd lépteim… (L.M.)

Fujiwara no Chikage Óh, hogy vártalak, tavaszom, s most ködben bújsz virágtalanul! Tatsuta hegye hallgat, csak a bús csalogány sír... (M.E)

sziromhullás

Fujiwara no Yoshitsune Ködbe burkolt hegy, mint óriás őriz tájat... kevés szebb lehet! Én mégis csak a Shiga friss tavaszára vágyom! (M.E.) Ismeretlen költő Madarak dala nem érhet el soha a hegyek szívéig. Bárcsak megismerhetnéd lelkem titkos mélységét! (H.K.)

Ono no Komachi E virág színe lassanként elenyészik… Óh, hosszú eső! Éveim úgy peregnek, mint ereszről a cseppek! (L.M.)

Shiga hegy és a Biwa tó

Fujiwara no Sanekata Szobám csendjében szemem könnytől homályos, Önért sóvárgok! Magányos az éjjel, Még a Hold sem néz le rám! (L.M.) Ismeretlen költő Féltékeny a köd: a cseresznyék szépségét homállyal fedi... Ha felszáll újra, vajon látom még nyílni őket? (M.E.)

Fujiwara no Teika Tán homály ez? Nem… Virágba s dalba zárva, tavaszba zárva e madárdalos hajnal az én meghitt otthonom. (H.K.)

Izumi Shikibu költőnő, korának híres szépsége