Sütő Fanni: Menekülés az életbe

megosztotta: árnyakhangja



Az éjszaka mámora még összetapasztotta Lujza szemét, de a spalettákon beszűrődő éles fény kipattintotta az ágyból. Megint átaludták a fél napot. Trisztánnal az idő kibicsaklott, a percek rendetlenül peregtek. Másodpercekké sűrítették a végtelent, aztán összetörték, mint üveggolyót. 

Lujza ki akarta szellőztetnie a fejét, úgyhogy magára kapta a szalmakalapját, és kilopózott a szobából. 

Már jócskán délre járt az idő, a toszkán nap az ég tetejéről dobálta le forró sugarait. Lujza mégis jobban érezte magát, mint a hűvös hotelszobában. Céltalanul bolyongott, jelre várván Istentől. 

Egyszer csak meglátott egy narancssárgára meszelt kis templomot, ami úgy ragyogott a poros utcán, mint egy elejtett topáz. A harangok bronz hangja kikacagott a kis campaniléből. A bejárat előtt násznép várakozott, vidáman és hangosan, majdnem sikerült túlharsogniuk Lujza nyomasztó gondolatait. 

Behúzódott egy hűvös sikátorba, és tovább leskelődött. A menyasszony éppen akkor lépett ki a templom homályából a napfényre. Lujza elégedetten állapította meg, hogy sokkal szebb, mint az ifjú ara. Egykorúak lehetettek, de a fiatal feleségnek kerek, napbarnított arca volt, az orra pedig sokkal szélesebb volt a kelleténél. Lujza pillanatnyi felsőbbrendűségi érzése azonnal szertefoszlott, mikor észrevette, hogyan néz rá a lányra újdonsült férje. Látta a tekintetében a jövőt, a boldogság ígéretét. Látta, hogy sok év múlva, amikor a lány kenyér-barna haja már lisztfehérré fakult, a férje szemében akkor is ő lesz a legszebb nő a földön. 

Lujza szíve összeszorult, mert Trisztán szemében sosem látta a jövőt. Ott csak a jelen volt, semmi más. Rosszul lett, a héten már sokadszor. Az ennivaló nem bírt megmaradni otthontalan testében. Kábultan botorkált vissza a szálloda felé, de a szűk utcák mintha szövetkeztek volna a foglyul ejtésére. Kétségbeesve próbált kivergődni a sikátorok nyomasztó pókhálójából. Amikor végleg feladta volna, felismerte, hogy a szálloda terén áll. Nem tudott visszaemlékezni, hogy került oda. 

Feltámolygott a lépcsőn, szinte bezuhant a szobába, ahol Trisztán még mindig édesen aludt. Álmában az arca békés volt és kisimult. A rémek, amik ébren gyötörték vele szunnyadtak az elméje mélyén. 

Lujza szinte újra beleszeretett. A zsalugáter résein befurakodó toszkán nap fénylő kévéi lágyan körbeölelték az ágyon pihenő alakot, aranycsíkokat húzva a homok szőke hajba. Fél karjával szorosan magához ölelte a párnát, a keze ökölbe szorulva, mint aki fél elereszteni puha hálótársát. 

Lujzának eszébe jutottak az együtt töltött éjszakák. Trisztán úgy szorította magához, mintha ő lenne az egyetlen biztos pont az életben. Talán az is volt. Igen, Trisztán karjai közt egy másik világ volt, az idő, annak minden gondjával együtt megállt; egy felfüggesztett pillanatban lebegtek ők, ketten a világ ellen. Lujza valahol a lelke mélyén mindig is tudta, hogy a szerelmük nem tarthat sokáig. Lehetetlen volt ilyen intenzitással égni örökké. Ha túl sokáig maradnak együtt, felemésztik szerelmük tüzelőanyagát és végül, őrült lobogási vágyukban önmagukat is felfalnák. Végül nem maradna belőlük más, csak két elszenesedett csontváz. 

forrás

A mindig olyan határozott Lujza mozdulatlanná dermedve állt a szendergő férfi felett. Tudta, életek múlnak azon, hogy megy vagy marad. Végigsimított a hasán, ahol egy új reményekkel teli élet lapult. Csendben összeszedte a holmiját, és árnyékként kiosont a szobából. Nem nézett hátra. Sóbálvánnyá vált volna, a határozottsága elporlad, és sírva rohan vissza Trisztán mellé. Soha többet nem tudta volna ott hagyni. Egyenesen az állomásra indult, az utca kövére szegezte a tekintetét, de nem látott belőle mást csak egy elmosódó szürke foltot. Az utcákon, tereken a jólelkű városlakók sajnálattal nézték. Hova szalad ez a szép, szomorú lány? Úgy sír, mint akinek a szívét épp most törték össze. Ki olyan lelketlen, hogy megbánt egy ilyen gyönyörű ragazzát? Amikor a budapesti vonat végre begördült, Lujza zsibbadt szívvel szállt fel, és üres lélekkel indult haza.

(A Család/mese/regény című készülő regényből)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése