Kozák Mari: Tavaszt üzent a tegnap

megosztotta: Porcelánszív




Az órán a kismutató álmosan nyújtózott, próbálta visszahívni az álmokat, ám azok már messze jártak. Csend üldögélt az íróasztalsarkán, az ajtó előtt álldogált egy vékonyka pillanat, és a sarokban emlékek összeölelkezve múlatták az időt.
Odakint szél kergetett egy télről itt maradt gondolatot. Elbújt még a hóesés előtt a vén kőris gyökerei közt, és a meleg hó paplan alatt átaludta a telet. Reggel arra ébredt, hogy fényes kis sugarak simogatják az arcát, a szél fülébe sugdosva rázogatja vállát. Kicsit még nyújtózkodott, majd megigazította szakadt kabátkáját, térdére huzigálta színét vesztett szoknyáját, és kilesett a gyökerek közül.
Már nem emlékezett arra, hogy ki és mikor hagyta magára. Lehunyta szemét és maga elé hívta azt a késő őszi délutánt.
…még szokatlanul melegen sütött a nap a téren ácsorgó fákra. Néhányan már levetették színes ruhájukat – pőreségét szégyellte egy ifjú akác – de nem fáztak, a nap még nem rejtette el melegét, adott belőle a világnak.
Vidám kis bogarak szaladgáltak a pad karján, álmos katica botladozott a fű közt, és néhány veréb, arcát süttette a nappal.
A lány a padon ült, kezében egy könyvvel. Néha lapozott, máskor mutatóujja hegyével vezette a betűket a fehér lapon, de szemével minduntalan a távolt fürkészte.
Messze vidéken járt, szerelmet álmodott, egy már soha nem lehet életet.
A fiú nem jöhet, elvitte a tavasz és vele mentek, azok a szép álmok is. Lehunyt pillái alól gyöngykönnyek hulltak, kézfejére. Színesek és fehérek.
Az apró kis gondolat úgy érezte, hogy akkor veszett el, éppen abban a pillanatban, mikor az a fehér gyöngykönnycsepp aláhullott.
Most, hogy már tudta, megnyugodva döntötte hátát a vékonyka gyökérnek.
Rácsodálkozott a világra, oly régóta volt foglya a hó paplannak, oly sokáig élt sötétségben, hogy elfeledte a színeket, a szépséget, ami egykor körül vette.
Az első, amit hallott, a madarak éneke volt. Vagy tízen üldögéltek egy majdnem felöltözött fiatal akác karján – csodálkozott, miért van ilyen lengén öltözve – és hangos dalukkal hívogatták a tavaszt.
Néha elhallgattak, olyankor összeérintették csőrüket, kitárták szárnyuk, mintha repülni akarnának. Aztán csak maradtak az ágon és daloltak tovább.
Hallotta, ahogy a füvek lökdösik egymást, sietve igyekeznek a föl felé.
A tölgy, halk szókkal intette őket – nehogy letapossátok egymást – azok meg, fogadták bölcs szavát.
Odabent a szobában, még mindig az asztalsarkán üldögélt a csend.
A kismutató felébredt és ide-oda forgatta fejét. A fotelban gubbasztó sóhaj, már sokadjára próbált elcsendesedni, de valahogy nem sikerült neki.
Úgy érezte, ma mindenkivel tudatni kell bánatát.
Az emlékek a nagy ölelkezésben elfáradtak, egymásnak vetett vállal aludtak.
A függöny az ablakhoz szorította homlokát, és mesélt neki a tavasz érkezéséről, a hóvirágok illatáról és arról az aprócska madárról, aki szárnya alatt hordja a jókedvet.
Mindig nagyon izgatott volt ezeken a napokon. Színes rojtjai reggel óta nevetgéltek a párkányon üldögélő szélfiúval, és hiába kérlelte őket, azok nem figyeltek rá.
A szőnyeg szélén tébláboló kenyérmorzsa ijedten húzódott félre, nehogy a cipő, talpával találkozzon.
Kandallóban a parázs álomba szenderült, nem kellett lánggal égnie, a tavasz langy-meleget hozott magával.
Csend beköltözött a házba, az itt lakók szeretettel fogadták.
A gondolat némán ült a gyökerek közt, figyelte szél játékát azzal a vézna kis levéllel. Vén varjú bukdácsolt a kavicsokon, szárnyán a nála is öregebb idő pihent, csőrében fehér tollpihét tartott.
Micsoda ellentét – csodálkozott a gondolat – fehér és fekete, ifjú és vén, majd egy fényes dolgot vett észre a földön és már meg is feledkezett a színekről.
Tavasz, mosolygós arccal érkezett. Fiatal volt és csodaszép. Hajába rózsaszirmok voltak fűzve, szoknyája alig takarta térdét. Ezerszínű kabátja zsebében a vidámság nevetgélt a jókedvvel. Néha, ki-kilestek, olyankor a kék szín szaladt fel egészen az égig. Egyszer szivárvánnyá lettek, és a tavasz átszaladt alatta.
Gondolat imádta a tavaszt. Emlékezett azokra a régi időkre, mikor még aprócska volt és nem hallott a bánatról, a bajról, a fájdalomról, arról a sötétségről, ami lassan-lassan ellepi az emberek házait.
Ma nem akart erre figyelni, ma a tavaszt akarta ünnepelni, ma szeretni akart mindent és mindenkit.
A lány, még mindig a padon ült. Ujjai közt szorongatott egy agyon nézett fényképet – azt az elmosódott arcot, már csak ő ismerte – és halk sóhajt küldött a messzeségbe.
Gondolat a lány vállára ült, és magához hívta a pillanatot – aki igyekezett is, nehogy dorgálást kapjon – majd kedvesen arcára simított. A lány szája sarkában egy mosoly bujkált, - félénk volt, csupán néhány napja született – remélte, hogy megmutathatja magát.
Emlékek érkeztek – sírósak, nevetősek, azokat az éveket ismerők, melyek akkor elvesztek annál a keresztútnál.
Tavasz dúdolni kezdett egy réges-régi altatódalt. A lány hallotta és tenyerébe rejtette arcát. Nem mozdult, nem akart találkozni a tavasszal.

...néha a mesék a legigazabb történetek.



padon felejtett pillanat


1 megjegyzés:

  1. Pretty much every fable about US slots is true of UK fruit machines. And while the reason is simplified, that is really how they calculate return to player . Those AGS Must Hits essentially use a weighted reel to determine out} when they hit, and it's extremely heavily weighted to the top of the climb. When a bonus spherical happens, it ALWAYS appears the bonus spherical happens 2 토토사이트 or three extra instances in a brief period after the primary bonus spherical, then no bonuses for ages - and masses of cash gone. Slot players are stated to both win or lose; they by no means "perhaps win" or "perhaps lose," or by no means "virtually win." There are many other video games available at Super Slots, making certain you by no means get bored when playing here.

    VálaszTörlés