Hajnal Éva: Amikor szeretnél...
Amikor
szeretnél, megérkezel.
Én
itt ülök majd és várlak.
Közben
elkészítem a vacsorát, hosszú útról jössz…
Azon
tűnődöm, vajon szereted-e az erőset?
Jó
fűszeresen főzök, látod, ezt még nem is tudod rólam és azt sem, hogy félek a
sötétben…, de a vihart már szeretem.
Változik
az ember…
Csak
ülök és várlak majd, mert eljössz, ebben bizonyos vagyok.
Ha
esni fog épp, megtörlöd a cipőd, nem így akarsz nyomot hagyni.
Amint
asztalomhoz ülsz, hosszan hallgatunk majd, és mosolygunk ezen a helyzeten…
Ott
leszünk minden meg nem fogalmazott gondolatban. Nem beszélünk fölöslegesen.
Aztán
pedig hosszan beszélünk, kiömlik belőlünk mindaz, amit már régóta elmondanánk.
Te
viccelődsz majd, hogy felvidíts.
Mindig
megnevettetsz.
Ott
leszünk egymásnak, amikor eljössz.
Ünnepi
terítéket készítek asztalomra, így várlak.
Amikor
szeretnél, akkor érkezel.
Forrás |
Csoda szép!
VálaszTörlés