Álmok és ébredések - klasszikus haikuk

megosztotta: Porcelánszív




távol és közel
vízesés hangja hallik
levél lehullik
/Bashou/

bűnöm alkonytájt
hagyom – kezem levágja
a virág szárát
/Buson/

e végső képet
nem láthatom már többé
álmom meghasad
/Choko/

valóság eső
az élet-kábulatból
felébresztenek
/Enjou/

magányos kis fa
mit sűrű bozót ölel
magára marad
ha jön a rettegett tél
nincs ki ossza félelmét
/Eikei Houshi/

tiszta egekből
érkeztem valamikor
most visszamegyek
/Gitoku/

jönni mire jó
és mire jó elmenni
minden világos
csak azt kell megérteni
mindez miért s mire jó?
/Houshin/

mától szellemként
szállok futok lebegek
a nyári mezőn
/Hokusai/

Ikkyuu a tested
nem a tiéd – én mondom
kölcsönkaptad ezt
/Ikkyuu/

rövid éjszaka
most a hosszúnak tűnő
álomból riaszt
/Youshou/

amíg még élek
álmot nézek – meghalok?
majd felébredek
/Ismeretlen/

ebben az évben
látni fogom a lótuszt
a túlsó parton
/Yakura/

őszi fuvallat
a sodralékfa végre
kiért a partra
/Kana/

nyugvóban a nap
de a határ szélén
a dombok mögül
valami előbukkan -
orom, még sosem láttam
/Kyougoku Tamekane/

nem festek többé –
mától beszélni fogok
a kerek holddal
/Koha/

Ryoukan eltűnik
mint hajnali virág – csak
szíve marad itt
/Ryoukan/

Fotó: TabiKazu

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése