Álmok és ébredések - klasszikus haikuk
távol és közel
vízesés hangja hallik
levél lehullik
/Bashou/
|
bűnöm alkonytájt
hagyom – kezem levágja
a virág szárát
/Buson/
|
e végső képet
nem láthatom már többé
álmom meghasad
/Choko/
|
valóság eső
az élet-kábulatból
felébresztenek
/Enjou/
|
magányos kis fa
mit sűrű bozót ölel
magára marad
ha jön a rettegett tél
nincs ki ossza félelmét
/Eikei
Houshi/
|
tiszta egekből
érkeztem valamikor
most visszamegyek
/Gitoku/
|
jönni mire jó
és mire jó elmenni
minden világos
csak azt kell megérteni
mindez miért s mire jó?
/Houshin/
|
mától szellemként
szállok futok lebegek
a nyári mezőn
/Hokusai/
|
Ikkyuu a tested
nem a tiéd – én mondom
kölcsönkaptad ezt
/Ikkyuu/
|
rövid éjszaka
most a hosszúnak tűnő
álomból riaszt
/Youshou/
|
amíg még élek
álmot nézek – meghalok?
majd felébredek
/Ismeretlen/
|
ebben az évben
látni fogom a lótuszt
a túlsó parton
/Yakura/
|
őszi fuvallat
a sodralékfa végre
kiért a partra
/Kana/
|
nyugvóban a nap
de a határ szélén
a dombok mögül
valami előbukkan -
orom, még sosem láttam
/Kyougoku
Tamekane/
|
nem festek többé –
mától beszélni fogok
a kerek holddal
/Koha/
|
Ryoukan eltűnik
mint hajnali virág – csak
szíve marad itt
/Ryoukan/
|
Fotó: TabiKazu
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése