Az ősz aranya

megosztotta: Porcelánszív



Ki ne vágyakozna az enyhülő napsugarak érintésére, ha már elcsitult a nyár tombolása? A kora ősz hangulata már nem derűs, de még nem is komor: ez a köztes állapot pedig rengeteg érzelmet kavarhat fel bennünk.
Nincsenek ezzel másképp kortárs alkotóink sem, akik arany betűkkel írtak az őszbe.







Zsatkovics Edit
Marasztaló a nyárutóhoz


Maradj még!
Avarban pihegő, törött szárnyú
fecskefiókám harmatcseppért könyörög:
maradj még!

Virágtestem gúzsbakötve,
Mézpilléim bronzbaöntve.
Maradj még!

Ne szökj éji harangszóhoz
ráncos hajlott hátú fákhoz,
Homlokon csókolnám a napot!
Szikrát nem csiholhatok
Fénytelenségben, hideglelésben.

Maradj még!
Ne jöjjön makkfióka, szélanyó,
Matt fátyoltakaró!

Karmazsinpalástú fákról
ne suttogjon
opálos őszi álmom,
hulló csillagok lélekhavából
Tejutat nem rajzolhatok.





Hajnal Éva
ringató


már ősz van és csak csordogál
és fátyolos a félhomály
és szórt arany az alkonyat
csak röpke csókot hint a nap
és zúg a szél és zengenek
az égen szürke fellegek
egy régi dalt mi itt maradt
a lombjuk vesztett fák alatt
és búg a dal a szép zene
és táncra perdül mind vele
a gondolat a bársonyon
a régi égi dallamon
a zongora a harsona
a mennyei melódia
és karnyújtásra itt a csend
mi minden hangot visszacsent
és szép nyugodtan szendereg
az őszi esten elmereng
és szótlan áll a zongora
a nesztelenség mákonya
most elpihen az ég alatt
és csipkecseppje itt marad
a szél horgolta dallamon
és csókjainkon ringatom
mi csendjeinken csordogál
e bíbor őszi alkonyon







Nagy Ilona
Aranylik már…


Az ősz színeit kerestem éppen,
aranylik már akác s a hárs,
„makkmarcik” ugrottak elém ledéren,
s kavicson tobzódott a tánc.
De gurultak már a gesztenyék is,
csillogott sok fényes pocak,
a híd alatt áttáncolt a szél twist,
s felébresztette a galambokat.
Virult az ősz, színektől izzott,
s én kapaszkodtam a fény után,
lépteim alá levél bújt, s titkon
nevetett velem a délután.




Hajdu Mária
Csak a szél kereng…


Megvénült a nyár,
megőszült a táj,
lomha köd szitál.

Szürke fény dereng,
csak a szél kereng.

Lézeng céltalan,
mint egy hontalan,
oly boldogtalan.

Bágyadt napkorong,
arcán sötét folt
a hűvös fényű Hold.

Csak a szél kereng,
szürke fény dereng.

Lassan beborul,
ónos eső hull,
a szél egyre fúj.




Lázár-Horváth Zsuzsa
Aranyló ősz


A szürke ég alatt
vörös-aranyban állnak a fák.
Viharos szélbe hajolva
az eltűnt nyarat siratják.
Könnycseppként pergő leveleiken
megcsillan a késő őszi fény.
A lét örök körforgása
rám borul fájó árnyékként,
s a lebukó Nap utolsó sugára
fellobbantja az emlékezést.
Mily rőt-aranyban izzhat most az erdő!
Jöjj, nézd velem e lángtalan tüzet!
S míg szívünkben az elmúlás gondolata ébred
a lélek parazsánál melegedve
idézzünk régmúlt szerelmeket.








Bakkné Szentesi Csilla
Őszi zsongás


Rozsdalevél zizzen, épp surran az eső,
szivacsos házak során repül az idő.
Ásít és unottan sóhajt a vad fasor,
szelíd utakra dől a bágyadt nyugalom.

Néhány fáradt sugár míg áttör a ködön,
ború szitál csendet a nedves rönkökön.
Valahol felzsong néha egy halk orgona,
s a tőkékre ráolvad a nyár mosolya.




Cs. Nagy László
Csorog az ősz

Lassan tolakszik, nyűtt felhő a teste,
nem alkuszik, olyan rozsdát érlelő,
a nap még kacéran közénk nevetne,
de ablakra sírja könnyét az eső.

Az egekben, megrepedt szürke márvány,
résein átcsorgó, nyári képzelet
vergődik elillant illatok szárnyán,
a fény nem éget a tóra tűzsebet.

Árnyékig lehajtva állnak a vén fák,
daccal védik távozó lépéseid,
a szaladó hullám sem űz már tréfát
forró szívemmel, ha voltod felhevít.

Csorog az ősz, apró tócsákba gyűlve
tengerré nő, ha szemedre gondolok,
emlékek vitorlás szárnyán repülve
szétszórom magam, mint az apostolok.




Antal Adrienn
Tarkul az ősz


Tarkul az ősz a dombokon,
köd szökik át a lombokon,
ereszkedik egyre lejjebb,
friss avarra permetezget.
Szürke az égbolt, nesztelen,
akácos később meztelen,
a gesztenyés és a tölgyfák,
meleg ruháikat hordják.
Minden ősz díszlettervező,
témája kert, erdő, mező,
zöld koronákat antikol,
vagy olyat, mint a karnerol.
Mézszín és okker levelek,
várják, hogy földet érjenek,
ráülnek parki padokra,
tócsákban várnak fagyokra.
Halkul a nyári madárdal,
álmos lesz a Nap korábban,
szaporodnak barna ágak,
ma még színeket dajkáltak.
Érik a szőlő, édesül,
hordókba aztán bekerül,
kökény kékül a bokrokon,
tarkul az ősz a dombokon.








Gallai Gabriella
Ősz


Szél suhan az őszülő erdőn,
nyomában zizzenő levél,
avarrá szelídül reszketőn,
amint társaihoz elér.

Távoli emlék csupán a nyár,
a napmeleg halvány remény,
didergősen száll az ökörnyál,
gyöngyfonalán csillanó fény.

Ezerszín takarója alatt
az erdő pihenésre kész,
éji lámpásnak a hold maradt,
fakó fényt vetít szerteszét.

Eső mossa a kopár fákat,
lehullott már minden levél,
köd borítja az őszi tájat,
csak a hófüstös szél zenél.




Barna Júlia
Őszi hangulatok


az ősz megtanít
a mulandó után vágyakozni
sejtjeim a fénynek
ablakot tárnak
ahogy a napba tűzdelt tájak
arcukat odatartják
az utolsó ragyogásnak

xxx

gondolataimat magam köré
rajzolom a levegőbe
félelmeimre firkálom
nem érvényes
– halott énem bőre –
az ősz színeket gyújt bennem
aléltan tűröm a nap csókjait
ellenkezve
magam gúnnyal verve
reménnyé változtatom
az akadályok szögesdrótjait

xxx

éjszaka még nyitva hagyod az ablakod
de a vándormadarak már elszállnak
fény-mosolyú délre
napjaink szárnyukon viszik az őszt
gyémántos szikrázó télbe
a várakozás és a vágyakozás hidegébe
a természet minden elemében
a fák minden levelében
a pusztulás panasza pulzál

xxx

a pillanat a nyugalom
virágkelyhébe befogad
innen nézem az ősz futását a télbe
lábam alá még avar-puhaságot terít
szemembe még színek kévéit hordja
túlozza a ragyogást
eltakarja a haldoklást
végül mégis összeroskad megdermed
nem bírja el a magából
magának csiholt dicsfényeket

xxx

verssor harangoz bennem
bánat-tengerből merített öröm-ének
de halk szavát legyőzik
az ősz vörös kiáltásai
a bizonytalan hervadás utolsó köre
a biztos télbe fordul







 Képforrások





2 megjegyzés:

  1. Megtisztelő, hogy szerepel a versem. Gratulálok a szerzőknek. Szép őszi verseket jó olvasni. Hajdu Mária

    VálaszTörlés
  2. Megtisztelő, hogy szerepel versem e szép válogatásban!
    Köszönöm szépen!
    Lázár-Horváth Zsuzsa

    VálaszTörlés