"Szeretném, ha szeretnének"

megosztotta: Porcelánszív




Legdrágább kincsünk a szeretet. De furcsamód,  minél bővebben szórjuk-osztjuk, annál gazdagabbak leszünk. Az akinek meleg családi otthona, szerető hozzátartozói vannak, sokkal könnyebben küzdi le a nehézségeket is, mint a megkeseredett, magányos ember. Szeretteink támaszt és örömet nyújtanak nekünk, de bánatunkban, gondjainkban is mellettünk vannak. Az alábbiakban kortárs költőink vallanak családtagjaikhoz fűződő eltéphetetlen kötelékeikről.







Kozák Mari
Nagyanyónak


Alszik az öreg ház, lakója elment
egy téli este, messze költözött,
már várták az égi mezők, a csillagok,
míg lépkedett feléjük – dúdolgatott

egy régi altatódalt, mit anyjától hallott
mikor lánykaként aludni nem tudott,
csak nézte a holdat – nem álmodott,
éhes volt, fáradt – ma is dolgozott,

dohánylevél illata járta át a házat,
tisztaszoba kezétől ragyogott, teknőben
a kovászolt kenyér még álmodott,
sajgott háta, köténye liszttől porzott,
épp betöltötte már a tizenhatot.

Alszik az öreg ház, lakója elment
egy téli este, messze költözött,
az égi mezőn várták pipacsok
lába nem dohánylevélen tapodott

és fehér kötényén szirmok ébredtek,
hajába illatot font a messzeség,
tenyerén csillag ébredt – olyan kék,
s lábához térdelt a mindenség…
szólt - nyolcvan év lenne már elég.

Most megállt kicsit, vállát előre lökve
dagasztotta újra a kenyeret,
fehér gyolcsot terített rá, megmosta
agyon-fáradt kezét, körbe nézett,
sóhajától elcsendesült a szürke ég,

majd öccséhez lépett – homloka
ráncait simítva kívánt szebb életet,
hisz gyermek még – már ismer
gondoktól terhes nyomorult életet,
talán még nem is vétkezett…

Alszik az öreg ház, lakója elment
egy téli este, messze költözött,
emléket, rossz életet sarokba dobott,
egy halk imával búcsúzott.




Nászta Katalin
Kiáltás Imafokon


könnylevélbe öltöztetlek
mosolyommal simogatlak
tenyeremmel takargatlak
ezüstszéllel hűsítgetlek
melegemmel melengetlek
a bőrömmel óvlak, védlek
szememet is rád aggatom
hulló hajammal csiklantlak
égő keblemen ringatlak
kihűlt erekkel sikoltlak
sziklavirág szíved
sziklacsipke melled
szétszaggatja villám
szétveri a zápor
tavasz utolérhet
csillag sem segíthet
földem is kivethet

szaladj édes fiam
fussál kedves párom

tán megőriz álmom




B. Tomos Hajnal
Elődök


Keveset beszéltek,
de értettek
a ki nem mondott
szóból is –
könyvet nem forgattak,
mégis féltekére-valót
tudtak
a teremtett világból.

Rongyokban eltöltött
életük után,
feltépett ingmellel
mentek a halál ellenébe.




Para Olga
Hallom a Hangod


– Ó fiam Fiam
Hallom a hangod
– virág vagyok a
síromon nőtt
legeslegszebb
piros rózsa
s csak Neked nyílok
mert örökké látsz
őrzöl azóta
anyai hűség
szobra vagy te
örökké sírsz azóta
hallod a hangom
hallom a hangod
örökké sírsz azóta
téren túl de létezem
hinned kell ebben
apadjon könnyed
én várni tudlak
más dimenzióban
időtlenül
időtlenül
– most a félelem
mocorg bennem
kiöl minden
ép gondolatot
csak te vagy egész
az elme így vetít
belülről és
látlak érezlek
épp mosolyogsz
hogy mily banális
dolog és percnyi
a Lét bennünk s elválni
mégsem tudunk
s érveket sorolsz
pillanat perc
nem létező fogalmak
s valahol én
veled te
velem
egyek vagyunk






Nászta Katalin
Idéző
90-edik éves édes szülémnek


könny-egű szemed
fehér karod ívének erejét
homlokod bronzfényű ráncait
őszbe vegyülő hajad
szelekkel szembefeszülő tested
engem vállaló kínod
téged – mással összehasonlíthatatlant
az életre marakodó küzdelemben
néha ködöktől elszürkülő halántékod is
meg össze-összecsukló térdeid
fáradtságos hited
merészséged, hogy felneveltél
idézem, anyám
volt erőd tavasszal nyuszit varázsolni a fűbe
télen csillagokkal teletömni a szobát
TÉGED  – e szertelen mindenségben
anyámságodra borult eszemmel
rég nem férkőzve álom öledbe
kiáltalak – tartalak a Nappal szembe
hogy elhomályosul
hova menekülsz???
idézlek büszkén, fájón
kétségbeesetten
egyedül




Kozák Mari 
Lilim játszik


arcán pilleszárny
rebben
álmok jönnek
hozzá – csendben
szemében csillag
vállán angyalok…
hát játszik
néha felnőttet
és álmában tanulja
madarak röptét
anyák örömét…
Lilim játszik
még rejti mosolyát
sejti milyen a világ
pillangó szemével
csodát lát…
Lilim játszik
én mégis féltem
gonosz a világ
megsebezheti
tán a pille – védi.




P. Pálffy Julianna
Születésnapodra
(Édesapámnak)


Mikor túl sós volt a könny,
végig imádkoztam minden utat,
mormoltam magamban
ezerszer ismételve neved…,
az útszéli búzavirágot, akkor
tettem el emlékbe neked;
Mások közönye felemésztett,
a hidegen kék-zöld fények
cseppnyi reményt sem hagytak,
temettem nyáron őszt, tavaszt, telet…,
azt az útszéli búzavirágot
tettem el emlékbe neked;
Nyolcvanhat éved csikócsengő,
tél-tavasz-nyárból őszbe zengő,
ha Édes tartja kezében a kezed,
Ő az erős, s Te csodálod az eget…,
azt az útszéli búzavirágot
én tettem el emlékbe neked;
Álomszép anyám csillagszeme,
ha túl sok könny marta,
magamban imádkoztam vele:
Tartson meg Téged az Ég,
mert az az útszéli búzavirág
ma is csak érted, miattad kék!




Zelenka Brigitta
Nagyanyám


Keze ölében két galamb,
vállára hull az est harang,
arcán a pilla rebbenő,
kályha duruzsol, szemben ő.

Benéz a hold az ablakán,
melléje ül a bús magány,
szeme előre, múltba lát,
száz csodát, álmok hajnalát,

talán csak apró kincseket,
gyermek, ha lepkét kergetett,
vagy egy illatot, ha a fán
szerelem nyílott hajdanán,

csak egy elsüllyedt rég-világ
játszik színt, míg a szél kiált.
Öleltem volna Nagyanyám…
almaszag leng az őszhaján.




B. Tomos Hajnal
Üzenet  
(apámnak, aki 15 éve elment)


Azóta sok minden változott,
jöttek-mentek a fellegek,
emberek születtek: dédunokáid,
és haltak meg: sokan
(ott vannak már veled).
Azóta sok minden lehullott,
kinyilt, felépült, megjavult,
kikopott, megszépült, betörött,
letisztult, elrohadt,
szóval ugyanaz maradt
a föld idefent, s az ember,
csak TE nőttél szinte elérhetővé
minden nappal és éjszakával
egyre elevenebbé,
intéseid is most váltak érthetőbbé,
mintha nyomodba lépkedve
egyre közelednék.







Barna Júlia
A Nővérem Voltál


hol van már az oktalan boldogság
amikor könnyűnek érzed magad
csupán azért mert vagy
most a pillanatnyi örömön is
fekete szalagok lobognak
neked tartozom minden nevetéssel
szerény örömökkel jóízű étellel
el kell számolnom magammal
hol voltam miért engedtelek el
a kérdés is nyomaszt
kit gyászolok kit sajnálok jobban
téged vagy magamat
a borzongás minek szól
az elmúlásnak a tiednek az enyémnek
egy múltban álltunk
mint az egymás mellé ültetett fák
mint a fán egymás fölött kihajtott ág
egy anyagból egy lélekből voltunk
egy szóban a múlt idő szörnyűsége: “voltunk”
a napok egyre messzebb visznek tőled
az idő múlása sodor el
elérhetetlen lettél
de agyamból kizárom a soha márt
ha van reinkarnáció lélekvándorlás
vagy valami más
ott állunk majd egymás jövőjében is.




Gősi Vali
Velem maradsz
Fiam, Gősi Zoltán emlékére
(1974. július 24 - 2000. július 29. )


szívemben
a késő nyárból
csak a pillanat maradt
ahogy a víz tükrére
rácsodálkozott a nap
a hang
a csend
– a szinte már nemlét –
a szótlan együttlétben
rejtőző emlék
– velem maradsz
a szívemben hordalak
áradsz
a délutánból
akár a nyári nap
de itt az ősz
az esttel
sárguló emlék
a perc szalad
s te ott állsz a hold-ezüstben
a csillagok alatt
– velem maradsz
a szívemben hordalak
talán a tél
a hó alatt bújó apró magok
a kis fürge rovarok
és a kő-nehéz bánat is
visszahúz marasztal
még nem menekít…
marad a fájón is szép
furcsa tél –
valami hófehér
szerelem
– velem maradsz
a szívemben hordalak
talán a tavasz
ha meglátogat
újra majd
az érti titkomat
mely szétfeszít
mint mikor rügy fakad
nyomában levél és virág
végül megint széllel elszálló
mag marad
– velem maradsz
a szívemben hordalak








Nászta Katalin
Csendélet szavakban


fekete rózsák nyíltak a kertben
házunkra sütött a hold
kishúgom szemébe botlott
játék mackó volt kezében

sötétben írtam a verset
különös szagú ibolyák
simogatták körül a házat
csillag ki nem verte ösvényen
bandukoltunk mind a négyen
árva anyám árva lányai
és apám is – a legárvább




Gősi Vali
"csendes örömök árnyékában"
anyámhoz


néha még vissza-visszatér
hamisítatlan mosolyod
megéled angyal-arcodon
az a szeretetből sarjadó
eredendő jóság
valami égi lámpafény hoz el
homlokod fölött arany glória
hajadban mirtusz-ág
körben mennyei világosság
érzem újra a rózsavíz illatát
ahogy életre kél majd illan
és az angyalszárnyak suhogásával
elsimul az itt hagyott csend
különös békesség járja át a szobát
majd hirtelen tovaszáll
ezen a szeretetlen felemás világon át
eltűnik mint egy szép karácsonyi álom
talán hogy utat találjon valahol
ahol régóta hiába várják
"tiszta szívvel
csendes örömök árnyékában"

Az idézett sorok Moretti Gemma Másként c. verséből valók.




Zelenka Brigitta
Örökség
(megkésett vers Anyák napjára)


Anyám, a génjeink sohase hazudnak
jelt vésnek jelenbe, tanúi a múltnak,
véred a véremben: kódolva a lét,
reámtestált örök, ősi hagyaték.
Zúgnak az emlékek és cikáznak képek,
ha veled lehetek, én sohase félek,
apró kéz kezedben, alig szűnő varázs:
sudárderék-Anyám napfényes kacagás.
Te sohase kértél, de mindig csak adtál,
elkopott a cipőd, lábadon a szandál,
alig jutott árnyék, elégtél a tűzön,
csiszoltad a hibám, elnézted a bűnöm,
új ruhám kelmébe álmaidat szőtted,
hogyha lázban égtem, hoztál meggybefőttet,
mikor együtt voltunk, öröm úgy vigasztalt,
otthon illatával terítettél asztalt.
Minden kikeletkor, konok kitartással,
élet-magvat szórtál remény-ringatással,
hogy álmatlan éjek dér-havazta búja
tavaszba oldódjon s hit csirázzon újra.
Közben egyre fogytál mint a fény, ha alkony
fogyó Napból árnyat rajzol az ablakon.
Fájt benned a rossz szó, de a tett még jobban,
s nem voltam melletted, szívem most is dobban
a bocsánatodért, de mosolyod látom,
s tudom elengeded minden tartozásom.
Testedből azóta ősi rög lett, s netán,
ha gyönyörű szíved már messze-messze jár,
Édesanyám, ha majd lenyugszik a napom,
mondd hol keresselek,  melyik hűs csillagon?







  

A címidézet Ady Endrétől származik.


Fotók forrása: B.Tomos Hajnal



4 megjegyzés:

  1. Nagyon szívmelengető, igényes válogatás. És remek ez a nagy tiszta felület! Sokkal jobban érvényesülnek a versek. Gratulálok a Szerkesztőnek! A Képekhez is!

    VálaszTörlés
  2. Hála és köszönet a szerkesztőknek a megjelenésért. Szívből gratulálok szerzőtársaimnak.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm kedves Hajni, hogy ilyen nagyszerű költők közt, magam is jelen lehetek.

    VálaszTörlés