Papírra vetett hangok
A dalok
végigkísérik mindannyiunk életét. A művészettől leginkább idegenkedő ember sem
kerülheti ki a muzsika varázsát, így ez mondható a legesszenciálisabb művészeti
ágazatnak. Kortárs költeményeink mindegyikében megjelenik valamilyen formában a
zene és a harmónia.
Hajnal Éva
Olvadó
Lásd,
minden szólam elolvad a csendben,
lassan kihunynak a fényes ablakok,
ím, messze nő a távolság e rendben,
csellómuzsikába burkolózhatok.
lassan kihunynak a fényes ablakok,
ím, messze nő a távolság e rendben,
csellómuzsikába burkolózhatok.
Lágy
húrokon most langyos est pilinkél,
s látod, egybegyűjti mind a szót e táj,
már elcsigázva te is megpihennél,
hársunk illatába takarózhatnál.
s látod, egybegyűjti mind a szót e táj,
már elcsigázva te is megpihennél,
hársunk illatába takarózhatnál.
Lomha
macska lépdel fenn a háztetőn,:
lustán pislákol az utcalámpa is,
míg a sötétségnek éppen szárnya nő,
lustán pislákol az utcalámpa is,
míg a sötétségnek éppen szárnya nő,
sereg
csillag csöppen égnek útjain.
Lám csak, milyen mély a hallgatás tava,
mégis benne ring az összes muzsika.
Lám csak, milyen mély a hallgatás tava,
mégis benne ring az összes muzsika.
Vasas Marianna
Ébresztődal
Álomból indul, és álom
az is, hova tér,
rétegeink aljára nyúló
muzsika, mély,
elmosódó, fúvó hangon
szól, misztériumból szőtt,
a mi feladatunk boldog
zenévé hangolni őt.
Két álom között
elkísér, de az ébredés a cél,
a fojtott, a lágy
dobolás, bár líraibb a fénynél,
és a Rend nem mindig a
kozmosz koronája –
míg itt vagyunk,
zsigerünk zsongjon sugárba.
Cs.
Nagy László
Élet-szonett
Az
élet célja, maga az élet,
sorskottán komponált fennkölt zene,
hol ámítás csak a végítélet,
mert Isten nincs gátlásokkal tele,
sorskottán komponált fennkölt zene,
hol ámítás csak a végítélet,
mert Isten nincs gátlásokkal tele,
hogy
büntet, ha megbotlik egy ütem,
csak csendben int, és újrajátszhatod,
a hamis hang is valamit üzen,
fenntartja az örökös látszatot:
csak csendben int, és újrajátszhatod,
a hamis hang is valamit üzen,
fenntartja az örökös látszatot:
a
remekmű még nem tökéletes,
elhal számtalan akusztikában,
és remélőn új visszhangot keres,
elhal számtalan akusztikában,
és remélőn új visszhangot keres,
egy
hang vagy a végtelen dalában,
az idő az örök, nagy ószeres,
mi csengve őriz mindent a mában.
az idő az örök, nagy ószeres,
mi csengve őriz mindent a mában.
Szilágyi Hajnalka
Örök
Lehetnél a hang,
a zene, zajból szelíden
dúdoló muzsika,
fázó szívekben megbújva
hallanád az alvó légzéseket.
Indaként kúsznál szívre, testre, lélekre,
meredélyes égi szakadékok
nyílnának feletted.
Bölcsőt fonnál dallamokból,
tisztán bomlanál ki
az őszi fényburokból.
a zene, zajból szelíden
dúdoló muzsika,
fázó szívekben megbújva
hallanád az alvó légzéseket.
Indaként kúsznál szívre, testre, lélekre,
meredélyes égi szakadékok
nyílnának feletted.
Bölcsőt fonnál dallamokból,
tisztán bomlanál ki
az őszi fényburokból.
Lehetnél fa, ezeréves
kérgű,
égig érő fejfa.
A dombnyi kikeletben,
vésett emlékeket vigyázna
mozdulatlan tested.
Lassan eléd zuhannának
az őszök száraz levelei,
élő álmokat siratnának
korhadt gallyaid. Fekete ágaidon már
nem nőnének égi dallamok.
A rőt nap örök-ködbe
temetkezne veled.
égig érő fejfa.
A dombnyi kikeletben,
vésett emlékeket vigyázna
mozdulatlan tested.
Lassan eléd zuhannának
az őszök száraz levelei,
élő álmokat siratnának
korhadt gallyaid. Fekete ágaidon már
nem nőnének égi dallamok.
A rőt nap örök-ködbe
temetkezne veled.
Lehetnél hegy,
isten-hordta
néma kövekből.
Szikla-arcodra zuhatagot
festene a hajnal,
fényes páraként
lebegne feletted a reggel.
A közeledő nap fény-bogai
ég és föld közé feszülnének,
s a csorbult világ szélét
elérve hullámozna hosszú ívben,
zúgó örvények
ismeretlen mélyéből,
az Örök-csend, kőgyermeked
haldokló lelkéhez simulna.
néma kövekből.
Szikla-arcodra zuhatagot
festene a hajnal,
fényes páraként
lebegne feletted a reggel.
A közeledő nap fény-bogai
ég és föld közé feszülnének,
s a csorbult világ szélét
elérve hullámozna hosszú ívben,
zúgó örvények
ismeretlen mélyéből,
az Örök-csend, kőgyermeked
haldokló lelkéhez simulna.
Lehetnél…
de most még maradj
szívfalaim közt álmodó,
az, kit a mesteri kéz
e világra formált. Mellém.
Maradj szabadsága
és börtöne minden lázadásnak,
álomőrző szerelme
felsíró éjszakáimnak.
Bűn és bűnhődés,
ártatlan szárnyalás,
huszonegy grammnyi örök létezés,
tenyeredbe rejtett
holtomiglan szívdobbanásban.
de most még maradj
szívfalaim közt álmodó,
az, kit a mesteri kéz
e világra formált. Mellém.
Maradj szabadsága
és börtöne minden lázadásnak,
álomőrző szerelme
felsíró éjszakáimnak.
Bűn és bűnhődés,
ártatlan szárnyalás,
huszonegy grammnyi örök létezés,
tenyeredbe rejtett
holtomiglan szívdobbanásban.
B. Mester
Éva
Az utolsó tánc
Az
utolsó táncra várnak a sápadó nappalok,
az augusztusi káprázatból itt ragadt csillagok,
a szétdobált, megszeppent , fátyolos verssorok,
az egyszer volt, hol nem volt, boldog pillanatok.
az augusztusi káprázatból itt ragadt csillagok,
a szétdobált, megszeppent , fátyolos verssorok,
az egyszer volt, hol nem volt, boldog pillanatok.
A
szomorúfűz sátra alatt megszégyenült
vágyak kuporognak, fáznak,
elő sem vették még az álmokból szőtt,
igazgyöngyös báli ruhákat.
vágyak kuporognak, fáznak,
elő sem vették még az álmokból szőtt,
igazgyöngyös báli ruhákat.
A
fecskék már járják, fönt kavarognak,
eggyé vált lelkükkel végtelent rajzolnak.
A zene a csendé, a visszaszámlálásé,
légvárába megtért, összetört finálé.
eggyé vált lelkükkel végtelent rajzolnak.
A zene a csendé, a visszaszámlálásé,
légvárába megtért, összetört finálé.
Nagy Ilona:
Felszakadt érzés....
Felszakadt érzés....
Ringató
dallamot sodor az est,
mielőtt szívem aludni tér,
s a bokrok tövére szalagot fest
holdsugárral, a bús déli szél.
mielőtt szívem aludni tér,
s a bokrok tövére szalagot fest
holdsugárral, a bús déli szél.
Csillag
hátára ugrik egy sóhaj,
égre rajzolva viszi az éj...
lelkemet mossa millió óhaj,
s temetett múltam is visszatér.
égre rajzolva viszi az éj...
lelkemet mossa millió óhaj,
s temetett múltam is visszatér.
Fű
ciripel a nyáresti csendben,
távoli tűztől csillan a tó,
gitár hang száll át éteri percen,
halk zene kél, és hallik a szó.
távoli tűztől csillan a tó,
gitár hang száll át éteri percen,
halk zene kél, és hallik a szó.
Vonat
robog a pataknak hídján,
kattan a sín, és sír az ütem,
árny suhan átall lomb koronáján,
álmomat mégis messze viszem.
kattan a sín, és sír az ütem,
árny suhan átall lomb koronáján,
álmomat mégis messze viszem.
Aludni
csábít gyolcspuha ágyam,
paplan melege sírva takar,
makacsul viszi messzire vágyam,
ám lelkem békét, s csendet akar...
paplan melege sírva takar,
makacsul viszi messzire vágyam,
ám lelkem békét, s csendet akar...
Levelek
ringnak lágy, esti szélben,
csepp gurul elfáradt arcomon,
felszakadt érzés hallgat az éjben,
lakat ül néma sóhajomon...
csepp gurul elfáradt arcomon,
felszakadt érzés hallgat az éjben,
lakat ül néma sóhajomon...
Dvorák Etela
Tengerringás
hullámzik és simogat az
álmom
fölemel és leejt mélykék hullámon
fölemel és leejt mélykék hullámon
meséket suttog
fent tart
élni hagy
fent tart
élni hagy
szelíden ringat
zenél nekem
még érzem
testem-lelkem szabad
zenél nekem
még érzem
testem-lelkem szabad
hullámzik és simogat az
álmom
fölemel és leejt mélykék hullámon
fölemel és leejt mélykék hullámon
eggyé váltam a tenger
vizével
a látóhatár oly messze van
a látóhatár oly messze van
...narancsvörös
Napkorong fényével a vízben elolvadok...
Paál Marcell Hesperus
Muzsika
Mondd,
van saját zenéd
vagy legalább egy belső dallamod?
Nem csak dühöngő ritmus
és ormótlan hangzavar,
nem csak érzéket kavaró
testébresztő dekadens vihar…
Van valami, ami lágyan
ismét anyád karjába hív
vagy köréd tereli a csendet
és ha minden más felsült,
akkor is visszaadja a rendet…
… szíved dobbanását,
soha nem figyelt lélegzeted,
állkapcsod névtelen neszeit,
s ahogyan első korty
borodat nyeled.
Van –e zene benned,
és van –e szünet,
mert kell egy kicsiny hely,
ahol megpihen
az életed elhúzó vonó,
egy rész, ahol lefékezel,
valami felfoghatatlan,
örök nyugalom,
ahol a mindenség hullámai
sem zavarnak,
s nincs oly uralom,
mely ki bírna tépni onnan,
nincs semmi, semmi, semmi …
Csupán az első szó,
az első mozdulat,
az első Ige,
aki miatt ember, ma is létezel,
aki miatt egyszer majd
isten kedves zenéje lehetsz,
s elrejtve időtlen dallamokban
egyszer majd szeretni is mersz,
mert bár elfeledted,
de sorsod ez, másként nem tehetsz.
vagy legalább egy belső dallamod?
Nem csak dühöngő ritmus
és ormótlan hangzavar,
nem csak érzéket kavaró
testébresztő dekadens vihar…
Van valami, ami lágyan
ismét anyád karjába hív
vagy köréd tereli a csendet
és ha minden más felsült,
akkor is visszaadja a rendet…
… szíved dobbanását,
soha nem figyelt lélegzeted,
állkapcsod névtelen neszeit,
s ahogyan első korty
borodat nyeled.
Van –e zene benned,
és van –e szünet,
mert kell egy kicsiny hely,
ahol megpihen
az életed elhúzó vonó,
egy rész, ahol lefékezel,
valami felfoghatatlan,
örök nyugalom,
ahol a mindenség hullámai
sem zavarnak,
s nincs oly uralom,
mely ki bírna tépni onnan,
nincs semmi, semmi, semmi …
Csupán az első szó,
az első mozdulat,
az első Ige,
aki miatt ember, ma is létezel,
aki miatt egyszer majd
isten kedves zenéje lehetsz,
s elrejtve időtlen dallamokban
egyszer majd szeretni is mersz,
mert bár elfeledted,
de sorsod ez, másként nem tehetsz.
B. Tomos Hajnal
Szonett a hullámokhoz
Hullámok
érkeznek,
lehunyt pillámra
gyöngyöket könnyeznek.
lehunyt pillámra
gyöngyöket könnyeznek.
Hullámok
zenélnek,
mintha anyám közeledne,
volt-magamra ismerek.
mintha anyám közeledne,
volt-magamra ismerek.
Hullámok
visszhangja
zeng akárha kezdetekből
az élet bölcsődala.
zeng akárha kezdetekből
az élet bölcsődala.
Képforrások:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése