"Cseppbe bezárva elalszik a lélek..."

megosztotta: Porcelánszív


Hajnal Éva
szürreál

oly árva itt a buszmegálló
épp mint egy elhagyott sziget
járdaszegélyen magam várok
s rám csapódik a szürkület

messziről lám egy kutya sétál
szürreális így egyedül
úgy közelít pont mintha tudná
akit lát éppen menekül

közben rám néz egy utcaseprő
viszi közmunkás szorgalom
meg-megáll amíg nyíg a mentő
bánatom odébb vonszolom


Cs. Nagy László
„Lehettem volna”.....

Nem emberöltő, de kialszanak,
vagy ránk hullnak égve a csillagok,
minek hagyni e rövid időre,
fénytől kifosztani ami vagyok,

csak hagyni kell kihunyni egészen,
nem kell felidézni egyre-másra,
a "lehettem volna" szűk mezőjét,
ahol más a jövő krónikása,

retúr jegy a visszaútra nincsen,
odáig szól, hol fényükbe halnak
a semmire ítélt, vak csillagok:
az ember többet mit is akarhat?


Dvorák Etela
Nem érdemes

Holnap talán megérted
ma csak nézed
ahogyan egybe kuszálódva
futnak szemed előtt a betűk.
Aztán újra még újra
kell hogy figyeld
rendben van-e a sorok végén minden.
Ott a pont.

Olyan ez, mint a kertészkedés
csak gondolatainkban
értünk bújik ki a Nap
hangulatosan.
Számolatlan marék magban
benne az élet
összeadni sem lehet
csalódottan felelsz.

Nem érdemes.
Illatomat érezd
milliónyi paradicsom virágszirom mellett.
A harmat
összes mosdatlan hajnalunkat
lassan a markába rejti.

Hajnal Éva
így
.
jártam ott
ma kikapcsolták az áramot
sötét volt kívül és belül
mint éjfolyó
mi ömlik és megül
vagy úgy csorog
mint hordóból a bor
ájult életed megleste
majd elmerült megint a teste
így metszett markába
az este
jártam ott ma
kikapcsolták az áramot


Cs. Nagy László
Forró zivatar

Halk zivatar, langy' pocsolyákban bál van,
izzik a csepp suta szív-remegésben,
csendek hozadékát felveri bátran,
fodrait fákra teríti fehéren.

Lágy, szürke vitorla verdes az ágon,
feldobban a zaj, mint kocsmai padló,
bújik a fény, szövevénye ne ázzon,
szivárványt koldul az égi csavargó,

sárba hajolnak a hetyke növények,
szirmaikon kivirágzik a rozsda,
cseppbe bezárva elalszik a lélek,
míg pára lebeg fennkölt nyugalomba.'


Nagy Ilona
Semmi forte… 

Úgy akartam élni, mint a fák,
fehér nyírként nyújtózni a fényben,
s ha vihar ver, törik egy-egy ág,
kapaszkodni őserős gyökérben.

Vagy tán csavargóként, mint a szél,
gondtalanul táncolni a gáton,
meghallgatni mit a csend mesél,
s megpihenni egy-egy szép virágon.

Talán elfeküdni, mint a fű,
zöldselyemként takarni a földet,
s ha táplál az égi-jó nedű,
harmatommal álcázni a könnyet.

Könnyedén hajolni, mint a nád,
susogni a szerelmetes nyárban
rád simulva, mint a holdvilág,
s tűz-ropogni hideg éjszakákban.

Csak élni akartam… élni, csak
szeretni a zajban és a csendben,
megpihenni olykor, néha nap
- de sosemvolt bűnökért fizettem.

Úgy akartam élni, mint a dal,
szárnyra kelve, trallala, dó- ré-mi,
semmi forte, semmi hangzavar,
úgy akartam… Úgy akarok élni!


Dvorák Etela
Csendesül

Mielőtt egymásba simul a hajnal és a reggel,
maradék mosolyom feléd fut
harmatos szirmokon.
Ragyog.

Olykor befejezetlenül maradt álmom,
melyben a mohó lét
halhatatlanságba simul,
csendesül.

Miközben messzebb vagy, mint a nyáráztatott szirmok,
körülöttem milliónyi pillangó
törékeny fényben ragyog.
Suttog.


Cs. Nagy László
Csak lenni

A felhők alatt mélán heverni,
lélegzetfojtó-mozdulatlan,
hajló fűszálak között kilesni,
holnapot remélni, hogyha van.

Csak nézni a fakó égi tintát,
hagyni az időt messze úszni,
megállítani bennem a hintát,
a szél hajába beletúrni,

a nap is kacsintva éppen ásít,
panaszkodik, akár az ember,
a percből törni egy óriásit,
csendes-taréjost, mint a tenger.


Gősi Vali
Tükre lennék

Tükre lennék tiszta mosolyoknak,
gyűjteném hosszan magamba a fényt,
visszacsillannék borús alkonyatban,
idézném a tavasz színét, melegét.

Ajkamon a hang hiába némulna,
a szememben bújó ősi csillogás
emlékként élne tűnt mosolyokban:
rejtőzködő fényű, szelíd folytatás!

Féltve őrizném, végeérhetetlen,
vigyáznám végtelen, titkos rejteken
őseim kincseit, tiszta hagyatékát:

áhítatot ódon templomkerteken,
búcsúzó madarak éteri dalát,
míg örök hajnalra virrad a világ.


Kép forrása



2 megjegyzés: