Polevyk Galina : Örökké. Együtt.

Lily szimpatikusnak és kedvesnek találta Edgart, már-már szerelmes is volt belé, hiszen a fiú egyenesen rajongott érte hónapok óta: képes volt álló nap szebbnél szebb szavakkal dicsérni őt, sőt trubadúrként rajongva imádni, találkozásaik során pedig leste minden kívánságát.

– Ugye minket soha, senki nem választhat el egymástól? – kérdezte aznap Edgar, miközben éppen szorosan összebújva pihentek az acélszürke kanapén párja nappalijában.

– Miért választana el minket bárki is? – válaszolt a nő őszinte boldogsággal a hangjában.

– Örökre így akarok maradni. Együtt. – mondta a férfi, miközben még szorosabban hozzábújt szerelméhez.

Lily erre boldogan elnevette magát, majd megcsókolta Edgart.

kép forrása

*

Másnap Lily arra ébredt, hogy Edgar a karjaiban viszi, mintha ő lenne a menyasszony, akit nászéjszakájuk napján át kell emelni a küszöbön. Lily mosolygott, és kíváncsian várta mire készül kedvese. Lelkesedését csak fokozta, hogy nem látott semmit, hiszen szeme egy puha selyemkendővel volt bekötözve. Edgar óvatos lépteiből és az egyre hűvösebbé váló levegőből arra következtetett, hogy a férfi épp egy lépcsőn viszi lefelé, valószínűleg a ház alagsorába, legalábbis a mész szúrós szaga és a karját itt-ott végigsimító pókhálók erre engedték következtetni.

A luxusnak nem mondható körülmények ellenére Lily izgatottá vált, szerelmi fészkek képei suhantak végig az agyán. Rózsaszirmokkal felhintett, bíborvörös és gyertyafénnyel megvilágított helyiségekre gondolt, és szinte biztosra vette, hogy rá is valami hasonló vár, hiszen még mind a ketten meztelenek voltak. Mire leértek Edgar még jobban felemelte, majd felfektette valamiféle vízszintes helyre, talán egy ágyra vagy egy asztalra. Annyiban volt csak biztos, hogy egy nagyon kemény és kényelmetlen bútordarab volt. Rögtön elfeledkezett azonban nem éppen komfortos helyzetéről, amikor Edgar a csuklójára tekert valamiféle erős, de mégis puha anyagot, mellyel mindkét kezét kikötözte. Kellemesen meglepődött azon, hogy az eddig aranyos, hősszerelmes lovagja ilyen vad dolgokat forgat a fejében, de ugyanakkor hihetetlenül izgatónak is találta az egészet.

Annyira türelmetlen volt már, hogy úgy érezte testbeszédével alig tudja leplezni kíváncsiságát, de ekkor lekerült szeméről a selyemkendő. Úgy tett, mintha csak most ébredne fel, azonban nyomban felpattant a szemhéja, amikor meglátta, hogy Edgar egy hatalmas injekciós tűvel áll mellette. Lilyt sokként érte a látvány, hirtelenjében nem tudta mit gondoljon kedveséről, akit egy szelíd és jóakaratú embernek ismert meg. Kereste a változásokat a férfin, amik azt bizonyíthatják, hogy megőrült, de Edgar külsőleg ugyanaz volt, mint előtte, nem változott át elmebeteggé. A szája melletti gödröcske, mely széles mosolyainál mélyült el a legjobban, ugyanúgy ott volt szája szegletében, mint előtte, zöld szemei ugyanolyan szerelmes áhítattal nézték, mint korábban, nyoma se volt bennük elmebajnak. Egyelőre nem sikerült eldöntenie, hogy ennek örüljön vagy (meg)őrüljön inkább.

Ezernyi kérdés tolult a nyelvére: mi ez az egész, hol is vannak ők most, mit akar vele tenni? Már éppen szóra nyitotta volna száját, hogy kérdőre vonja Edgart, de a férfi megelőzte:

– Ne aggódj szerelmem, itt vagyok. Együtt leszünk örökre, ahogyan te is szeretnéd – mondta Edgar nyugodt hangon, békés tekintettel, miközben Lily arcát simogatta. 

TOVÁBB

A novella a továbbiakban csak felnőtt olvasóknak ajánlott.

A történet az árnyak hangja rovatban jelent meg, nem szerelmes történet, csak azok lépjenek tovább, akik ezt szem előtt tartják!