A Tó hívó szava

megosztotta: Porcelánszív



A legtöbbünknek van emléke hazánk legnagyobb és egyúttal legnépszerűbb taváról. Versválogatásunkban kortárs költők írnak Balatonhoz kötődő élményeikről.







Gősi Vali
Badacsonyi látkép


B ársonyos fénnyel ébred a Nap,
A latta víztükör csillan,
D ombok és lankák nyújtóznak égre,
A ranyló hegycsúcsot köd simogat.
Cs ókolják egymást a szélben a fák,
O lyan a hajnal, mint fény-látomás,
Ny ár-színű ég hajol a hegyen át




Böröczki Mihály
Paletta-tó


Mesét ring a Balaton,
csobogását hallgatom,
csacskán loccsan, messzi visz
nyergében a vágta víz,
kék és szürke, sárga, zöld,
nagy palettát örökölt,
s lágyan ringatja az ég
vitorlája ecsetét,
cimborája kósza szél,
csapkodja, de szinte fél,
s megnyugodni képtelen
a parttalan végtelen,
csupa szín és csupa dal,
föltámad és belehal.








Kőszeghy Miklós
Én vagyok a Balaton


Én vagyok a Balaton, ez a haragos tenger,
ki tengernek kicsiny, tónak meg túlontúl nagy,
ki nyaldossa habjaival zöldellő partjaidat.
Én vagyok a Balaton, ez a fullasztó tajték,
ki zord téli éjek mélyével egyként befagy,
ki rángatja, megrázza, s letördeli ágaidat.
Én vagyok a Balaton, ez a nagy, sima párna,
ez a csendes, tisztán áttetsző türkiz tükör,
ki néha mint jól nevelt kisgyermek, úgy tündököl.








Kasza Béla
Balatoni mosoly


Rozsdatűz fényekkel füstöl a nagy égen,
nádasban hallgat a megriadt szemérem,
szürke a zöld víz és ábrándos nagyon.
Magányos álmokat csókol a Balaton.
-
Hallgatag kedvemmel megállok a parton,
szeleburdi hullám szól kamaszos hangon,
szívem felé szalad a könnyed üzenet.
Egy görbe platánfa leejt két levelet.
-
Hajamat érinti a harmadik levél,
azt súgja, valaki felém nyújtja kezét,
szív szakad fejemre, nem az öregkorom.
Megmozdul az arcom, mosollyá változom.






Bak Rita
Balatonfüred


A föld szívén állok.
Hirtelen itt az este.
A csillagok sorrendben lógnak fent az égen,
fák nyújtózkodnak  a sétányon.
A kontrasztos hegyek
tömören, tagbaszakadtan
trónolnak
a  túlsó parton.
Te miért nem pihensz?
Miért verdes szíved, mintha
belül ordítanál,
Félig felhők közt lebegő város,
Balatonfüred,
sétányodon
a fodrok villámharapása
belemar a partba,
ködmederben
holdfény,
fekete öledben
piros rózsa.
Füstté, árnyékká vált
túlvilági ítélet
a drótkerítésre csöppen,
fejeden glória
fehér liliomból.
Fádon fehér madár ül
és felszáll
a párává vékonyult létezők közé,
kitárult kertben szálldos,
majd felröppen
a tó fölé.

        


Lelkes Miklós
Balatoni varázslat


A szemekben csodálkozás volt:
virágszivárvány csendje lángolt.

Virágszivárvány égő csendje
lobbant át tükrös végtelenbe.

Vizén a porcelán fehérnek
szitakötőszárny gyúlt ki, s fénylett.

Barnászöld rét ragyogta nyárban
a déli partról messze láttam:

hegyek álltak sötétlő kéken
tükörtáncok végtelenében,

s egy Nagy Varázsló, fényvarázslat
űzött feléjük fecskeszárnyat.

Vizén a porcelán fehérnek
felcsengtek ezüst messzeségek,

s láttam nagy kéz nyitotta tájban:
minden szépségben szabadság van,

s szabad a szépség minden foglya – 
ég, víz, hegy, rét szívig ragyogta.




Fazekas Miklós
Balatoni nyár


Fénytünemény tüze villan az éjben,
vad viharok szele támad,
tombol az ég.

Nyugszik a tó szíve csendben a mélyben,
felszíne zöld a vihartól,
ismeri rég.

Nyár viharának gyors dühe múlik,
hajnala fénybe’ füröszti,
csillog a tó.

Két üde hattyú úszik a nyárban,
szép szívük összeborulva,
csókolni jó…




Kövecses Anna
Idill


Madárdal zeng ágról-ágra,
Nektár csillog a kaptárba`.
Napozik egy lepke éppen – 
Sziesztázik tölgylevélen...

Napsütötte most az álom,
Elpilled egy szalmaszálon.
Bárányfelhő száll az égen,
Hintázgat a Nap fényében.

Könnyű szellő járja táncát,
Megcsiklandoz búzatáblát.
Alkony ragyog át a tavon – 
Gyöngyöződik a Balaton...

Barackszínbe vált az este,
Puha leplet hint a csendre.
Simogat az éjnek hangja – 
S ezt az idillt Neked adja...






Képforrások: Herendi Anna fényképei

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm a megjelenést és a hangulatot minden kedves szerzőtársamnak.

    VálaszTörlés