A Tó hívó szava

A legtöbbünknek van emléke hazánk legnagyobb és egyúttal legnépszerűbb taváról. Versválogatásunkban kortárs költők írnak Balatonhoz kötődő élményeikről.

Gősi Vali

Badacsonyi látkép

B ársonyos fénnyel ébred a Nap,
A latta víztükör csillan,
D ombok és lankák nyújtóznak égre,
A ranyló hegycsúcsot köd simogat.
Cs ókolják egymást a szélben a fák,
O lyan a hajnal, mint fény-látomás,
Ny ár-színű ég hajol a hegyen át

Böröczki Mihály

Paletta-tó

Mesét ring a Balaton,

csobogását hallgatom,

csacskán loccsan, messzi visz

nyergében a vágta víz,

kék és szürke, sárga, zöld,

nagy palettát örökölt,

s lágyan ringatja az ég

vitorlája ecsetét,

cimborája kósza szél,

csapkodja, de szinte fél,

s megnyugodni képtelen

a parttalan végtelen,

csupa szín és csupa dal,

föltámad és belehal.

Kőszeghy Miklós

Én vagyok a Balaton

Én vagyok a Balaton, ez a haragos tenger,

ki tengernek kicsiny, tónak meg túlontúl nagy,

ki nyaldossa habjaival zöldellő partjaidat.

Én vagyok a Balaton, ez a fullasztó tajték,

ki zord téli éjek mélyével egyként befagy,

ki rángatja, megrázza, s letördeli ágaidat.

Én vagyok a Balaton, ez a nagy, sima párna,

ez a csendes, tisztán áttetsző türkiz tükör,

ki néha mint jól nevelt kisgyermek, úgy tündököl.

Kasza Béla

Balatoni mosoly

Rozsdatűz fényekkel füstöl a nagy égen,

nádasban hallgat a megriadt szemérem,

szürke a zöld víz és ábrándos nagyon.

Magányos álmokat csókol a Balaton.

-

Hallgatag kedvemmel megállok a parton,

szeleburdi hullám szól kamaszos hangon,

szívem felé szalad a könnyed üzenet.

Egy görbe platánfa leejt két levelet.

-

Hajamat érinti a harmadik levél,

azt súgja, valaki felém nyújtja kezét,

szív szakad fejemre, nem az öregkorom.

Megmozdul az arcom, mosollyá változom.

Bak Rita

Balatonfüred

A föld szívén állok.

Hirtelen itt az este.

A csillagok sorrendben lógnak fent az égen,

fák nyújtózkodnak  a sétányon.

A kontrasztos hegyek

tömören, tagbaszakadtan

trónolnak

a  túlsó parton.

Te miért nem pihensz?

Miért verdes szíved, mintha

belül ordítanál,

Félig felhők közt lebegő város,

Balatonfüred,

sétányodon

a fodrok villámharapása

belemar a partba,

ködmederben

holdfény,

fekete öledben

piros rózsa.

Füstté, árnyékká vált

túlvilági ítélet

a drótkerítésre csöppen,

fejeden glória

fehér liliomból.

Fádon fehér madár ül

és felszáll

a párává vékonyult létezők közé,

kitárult kertben szálldos,

majd felröppen

a tó fölé.

        

Lelkes Miklós

Balatoni varázslat

A szemekben csodálkozás volt:

virágszivárvány csendje lángolt.

Virágszivárvány égő csendje

lobbant át tükrös végtelenbe.

Vizén a porcelán fehérnek

szitakötőszárny gyúlt ki, s fénylett.

Barnászöld rét ragyogta nyárban

a déli partról messze láttam:

hegyek álltak sötétlő kéken

tükörtáncok végtelenében,

s egy Nagy Varázsló, fényvarázslat

űzött feléjük fecskeszárnyat.

Vizén a porcelán fehérnek

felcsengtek ezüst messzeségek,

s láttam nagy kéz nyitotta tájban:

minden szépségben szabadság van,

s szabad a szépség minden foglya – 

ég, víz, hegy, rét szívig ragyogta.

Fazekas Miklós

Balatoni nyár

Fénytünemény tüze villan az éjben,

vad viharok szele támad,

tombol az ég.

Nyugszik a tó szíve csendben a mélyben,

felszíne zöld a vihartól,

ismeri rég.

Nyár viharának gyors dühe múlik,

hajnala fénybe’ füröszti,

csillog a tó.

Két üde hattyú úszik a nyárban,

szép szívük összeborulva,

csókolni jó…

Kövecses Anna

Idill

Madárdal zeng ágról-ágra,

Nektár csillog a kaptárba`.

Napozik egy lepke éppen – 

Sziesztázik tölgylevélen...

Napsütötte most az álom,

Elpilled egy szalmaszálon.

Bárányfelhő száll az égen,

Hintázgat a Nap fényében.

Könnyű szellő járja táncát,

Megcsiklandoz búzatáblát.

Alkony ragyog át a tavon – 

Gyöngyöződik a Balaton...

Barackszínbe vált az este,

Puha leplet hint a csendre.

Simogat az éjnek hangja – 

S ezt az idillt Neked adja...

Képforrások: Herendi Anna fényképei