Budai Ferenc: Törhetetlen válasz

Glamour-napok...  Sokadik boltot járjuk...  A lábam leszakad, kezeim tele táskákkal.  Felirat egy üzletben: Kezdjen el fogyni már ma!

...Ezt csak a számlám fogadta meg, de az elég komolyan...  Csodás csajok csordái csacsogva csörtetnek, csücsörítve csábítanak, csalókán csillognak. 

Meglett hölgyek betűzik a kozmetikumokat, fiatal párok húznak céltudatosan egy-egy polchoz. Tapossák egymás lábát és idegeit, néha önbecsülését.  A közös tényezők a kétszázféle kupon és a megtört férjek.

Csak összenézünk, fásultan bólintunk: igen, ez egy ilyen nap. 

Mikor már két izzó tuskón járunk a drágámmal, végre egy-egy fagyi kíséretében lerogyunk egy padra,  mintha minimum túlórázó hajóvontatók lennénk. 

Velünk van Noémi kis barátnője, aki hát hogy is mondjam,  szóval nem a szívem csücske.  Kései leány, édesapja elhalt, anyja éjjel-nappal dolgozik,  agyonkényeztetik.  Sokat van nálunk,  itt is alszik,  és bizony ha olyan a helyzet, én éppúgy rámordulok,  mint a sajátjaimra. 

Hát ez a kis fityfiritty megáll velem szemben, látom borzasztó zavarban van. 

Na mi van,  piszkálom,  tán betojtál,  hogy szólni sem mersz? 

Ő meg hatszor nekirugaszkodva kiböki, hogy nagy kérése lenne...

Gondolok én itt fagyitól a tízezres pólóig mindenre, hát sóhajtok olyat, mint a szabadnapos gőzmozdony. 

A többi sok hebegés és sóhajtozás, de a lényege, hogy hívhat-e apunak... 

Hang fennakad,  szó bennszakad,  lehellet megszegik,  Fecó szeme mint csigának,  oldalt tekeredik...  Asszonykám is lezsibbadt, de csuda női ösztönével érezhetett valamit, mert már kajánul vigyorog...

Engem meg ver a víz, mint a májusi hóembert, hogy mit mondjak.

Van rá három másodpercem, hogy vagy bedőlök és hülyét csinál belőlem, vagy ha komoly és rosszul szólok, összetöröm egy kislány lelkét. 

Az első verziót választom.

Komolyan megköszönöm a megtisztelő címet, és várom, mit lép.  Ez a nyüzüge kis seszínű mitugrász meg odapattan az ölembe, átölel és hozzám bújik, mint aki

száz éve erre várt. 

Persze átölelem és simogatom a buksiját, hátacskáját... Nem bőgsz, vazze,  kemény csávó vagy,  mondogatom magamnak...  És már a lábam sem fáj...

Hát így lettem én a mai napon három lányos apuka...

Képforrás