Virágok ébredése
A virágok lehetnek
szépek, illatosak, színesek, törékenyek, vagy akár méltóságteljesek, és gyakran
szimbolikus jelentés is kapcsolódik hozzájuk. Kortárs összeállításunk tavaszi
verseiben is találhatnak belőlük olvasóink egy csokorral.
Ruder Jana
Kipattant
egy bimbó
hallgat
a szél,
a
sápatag hold sem leskelődik
az
égi tengeren,
elnémult
a végtelen,
kipattant
egy bimbó,
egy
apró...
Még
alig él,
a
napfényre vágyik szüntelen,
harmatot
inna,
hogy
majd szép legyen.
Vándor,
ha erre járnál,
lépj
hozzá szelíden-
a
hold a széllel
majd
együtt dalol
s
örömükben
csillagot
sírnak ott fenn
az
égi tengeren...
Vaskó Ági
Tündérfürt
Tündérfürt
Tündérfürtnek
karcsú ágán
bókolnak a tegnapok,
szűzi-fehér
virágfürtjén
gyöngy kaláris holnapok.
karcsú ágán
bókolnak a tegnapok,
szűzi-fehér
virágfürtjén
gyöngy kaláris holnapok.
Buja
vágyak,
ölelések
lapulnak a szirmokon,
korai Nap
kacér fénye
aranybetűs írnokom.
ölelések
lapulnak a szirmokon,
korai Nap
kacér fénye
aranybetűs írnokom.
Tündérfürtnek
karcsú ágán
nyújtózik a szerelem,
mézes-ajkú
virágpor csók
ragyog már a szememen.
karcsú ágán
nyújtózik a szerelem,
mézes-ajkú
virágpor csók
ragyog már a szememen.
Nagy
Ilona
Ezt már nem szabad…
Ezt már nem szabad…
Álltam a nárciszok
között,
s szívembe kúszott a tavasz,
barackfád virágba szökött,
él a kert, Apu, nincs panasz,
s szívembe kúszott a tavasz,
barackfád virágba szökött,
él a kert, Apu, nincs panasz,
és mind nyílik a sok
virág,
még te ültetted el, Anyu,
hagymákból bújik a világ
- bár nyikorog a kertkapu -
még te ültetted el, Anyu,
hagymákból bújik a világ
- bár nyikorog a kertkapu -
az ibolya is kékre kel
- hazug boldogság ez ma itt -
fürtös gyöngyike nyújtja fel
indigószín harangjait,
- hazug boldogság ez ma itt -
fürtös gyöngyike nyújtja fel
indigószín harangjait,
és zöld a gyep, madár
dalol,
rezedaszínű a fenyő,
a két fa egymásba hajol,
már minden águk összenő,
rezedaszínű a fenyő,
a két fa egymásba hajol,
már minden águk összenő,
vadárvácskák a járda
közt,
lassan a szőlő is fakad…
Még visszanézek, hátha jössz,
de tudom, ezt már nem szabad…
lassan a szőlő is fakad…
Még visszanézek, hátha jössz,
de tudom, ezt már nem szabad…
Vasas Marianna
Belső tavaszom
Belső tavaszom
Hagytam,
hogy
kongó hangulatom homlokát
simítsa
nárcisz, rózsa, tulipán,
Tudtam:
bár
fog még ketrecben könyörögve
sebes
kókadásba halkulni szárny,
Mégis,
a
Sár súlyánál százszor tömörebb tartalom
gyógyító
szirmok dús érintése,
Érzem,
a
vájó karomnak nincs akkora hatalma,
hogy
a Szépség gyökerét kitépje…
Jeremy
Jones
Fáradt vagyok
Fáradt vagyok
Fáradt vagyok.
Szelíd és nincstelen.
Testem néha itt van.
Néha lélektelen.
Szelíd és nincstelen.
Testem néha itt van.
Néha lélektelen.
Robotként kattogok,
mint a gyűlölt óra.
Csön-csön gyűrűm hol van?
Hol gurul azóta?
Csön-csön gyűrűm hol van?
Hol gurul azóta?
Lázadozni gyönge, sivár
kor van ma már!
Tavasz, égi illat… poklok poklára jár.
Nyárfa lombja ég fenn, szalmaszínű lánggal,
földöntúli sárban várok a világgal.
Tavasz, égi illat… poklok poklára jár.
Nyárfa lombja ég fenn, szalmaszínű lánggal,
földöntúli sárban várok a világgal.
Mit láthatok még meg
tarka gyufafényben?
Merre indul lelkem egyedül az éjben?
Fáradt vagyok.
Árva.
Folyton kiátkozott.
Szeressetek!
Talán virágokat hozok…
Merre indul lelkem egyedül az éjben?
Fáradt vagyok.
Árva.
Folyton kiátkozott.
Szeressetek!
Talán virágokat hozok…
Böröczki Mihály
Sziromoló
A
fehér szirmok szítták a világot,
ahogy
a karcsú mandula virágzott,
s
mert levette a válláról a gondot,
a
szomszéd meggyfa szirma is kibomlott,
s
belüktetett a gondos szívverésbe
a
százszorszépek fű közötti rése,
az
újult öröm belepte a földet,
a
boldogság lágy színt adott a zöldnek,
egy
apró szirom kipattant a rügyből,
s
egy mélyet lélegzett a madárfüttyből.
Jeremy Jones
Tavasz, tavasz!
Tavasz, tavasz!
Hajtsd
a fejed vállamra!
Lehelj csókot államra!
Minden virág nekünk nyílik.
Minden, mire vártam ma!
Lehelj csókot államra!
Minden virág nekünk nyílik.
Minden, mire vártam ma!
Forró
napunk felragyog.
Zenét, dalt és jót susog.
Sötét átkot, rab kórságot
kulcsra zárnak angyalok.
Zenét, dalt és jót susog.
Sötét átkot, rab kórságot
kulcsra zárnak angyalok.
Kiülök
a ház elé,
zöld fű, meg a fény elé.
Onnan vígan fütyörészem:
-Gyere tavasz befelé!
zöld fű, meg a fény elé.
Onnan vígan fütyörészem:
-Gyere tavasz befelé!
Rángassuk
a világot
szellők, bókok, irányok!
Dobbanjon a Föld új szíve!
Dús életet kívánok.
szellők, bókok, irányok!
Dobbanjon a Föld új szíve!
Dús életet kívánok.
Hajtsd
hát fejed vállamra!
Lehelj csókot államra!
Minden virág nekünk nyílik,
úgy, ahogyan vártam ma…
Lehelj csókot államra!
Minden virág nekünk nyílik,
úgy, ahogyan vártam ma…
Zagyi
G. Ilona
Nyíló rózsa
Feslik a bimbó, nyílik
a rózsa,
könnyeket szárít kelő
nap róla.
Illik a csókja titokra,
zöldre,
elkölti vágyát égő
vörösre.
Hajlik a fűszál, bókol
előtte.
Szolgája lenne,
szőnyeget szőne.
Lángoló szirmok, rezgő
levelek,
szél csente illat, édes
lehelet.
Bak Rita
Tavaszváró
Fekete
füvön
betakart
a köd.
Nem
látom a földre hulló madarakat,
a
tölgyfa alatti fonnyadt füvet.
Szellőnyalábok
körülöttem,
kalitkába
zárnak.
Hófehér
szeretnék lenni
puha
liliomágyban,
Szeretetet
megtartó,
önmagához
tartozó,
égbe
szédülő vadlány.
A
sötét madarak
éjfélre
elsereglenek,
s
reggelre az ibolyák már
nyakukat
nyújtogatják
az
ég felé.
Turza
Sándor
Egy szál rózsa
Számtalan szirma mind
egy levél,
minden levél érzésről
beszél.
Minden érzés egy
lélekből fakad,
várakozó álom a
rózsaszirmok alatt.
Felkel reggelenként a
nap,
a rózsa ágán új bimbók
hajtanak.
Csatát vív bennük a
lélek,
ha tehetnék fél
feslésben maradnának,
lennének mindig szépek,
ám harmat jő, az öreg
tőke inni kap,
nap arcú lesz a rózsa
néhány
röpke óra alatt.
Szavakat rejt minden
levél alatt,
sokszor könnyezik, mert
tudja,
földre hullanak.
Évek telnek, talán
szépek,
szőnyeget terítenek
magukkal a szélnek.
Megcsípi a dér a
leveleket,
ám az ágak már akkor
bimbót rejtenek.
Sóhajtva, csendben egy
vágyra várnak,
simító kezét egy
léleksugárnak.
Az érzés táplálkozni
kezd
a rég elhullatott
szavakból,
csók, érintés, ölelés
lesz a gondolatból.
Bíbor Kata
Rézvirágok
Egy
nyílt virágfejben meg sem fordul a nyárvég,
hogy
hová lesz a lepkék táncos boldogsága,
s
ha tél ökle sújt, lesz-e még fényjáték,
csak
ámul a Napba és televihorássza.
Öt
ujjam markából szárnyra kel a semmi,
kitárt
tenyerembe hull egy csöpp ajándék,
máshogyan
nem lehet, csak beleszeretni.
Máshogyan
nem lehet, a fénnyel jön az árnyék.
https://pxhere.com/zh/photo/478682
https://pixabay.com/hu/kivirul-lev%C3%A9l-n%C3%B6v%C3%A9nyen-%C3%BCzem-3174978/
https://pixabay.com/hu/z%C3%B6ld-lev%C3%A9l-n%C3%B6v%C3%A9nyen-vir%C3%A1g-%C3%BCzem-2572761/
https://pixabay.com/hu/vir%C3%A1g-mandulafa-3289399/
https://pixabay.com/hu/r%C3%B3zsa-r%C3%B3zsabimb%C3%B3-r%C3%BCgy-piros-1516680/
https://pixabay.com/hu/m%C3%A9g-transience-az-%C3%A9let-tulpenbluete-3287314/
Szeretettel gratulálok mindnyájatoknak! :)
VálaszTörlésA szép tavasz szép verseket is hozott!
VálaszTörlés