Szívünkből a Vers
A magyar költészet
napján terjedelmes válogatással kedveskedik az Olvasóknak folyóiratunk. Ezúttal
arról vallanak verselőink, ami őket a szavakhoz köti.
Kellemes gyönyörködést
kívánunk!
Hajnal Éva
egyszer
ha egyszer vers nélkül maradnék
versed bíbor csipkéjét sorsomra takard
cikornyák nélküli
csöndes takaród lassan öleljen
hadd olvadjon bennem lélegzetté
mint a csend
hadd ízlelgessem hallgatag neszét
ahogy földet ér lépteim porán
csókkal illetve mindünk lábnyomát
Bakkné Szentesi Csilla
A
vers
...szellemnek
kalács borral leöblítve,
sánta
eb kolonca, koldus hegedűje,
tegnapi
kenyered, holnapi betevőd,
világmegváltóktól
szennyes lepedőd,
szerelmes
vágyak ágya, temetője,
halotti
lepel. A lélek szeretője.
Gősi Vali
Szavak
Feleslegesek
a nagy szavak,
végül
úgyis a csönd marad.
A
némaságból ha feldereng
a
fényes ég – a régi kék –
átragyog
a pillanat, és visszatér
egy
régi hang.
Nem
kellenek a nagy szavak,
csak
tiszták, szépek, igazak.
S
ha néhányat a világ befogad,
didergő,
szerény, halk szavad
örökkön
szóló
hang
marad.
B. Tomos Hajnal
Mítoszaim
Úgy
érzem,
tollam
csak éjszakák
földjében
szánt,
fekete
gyolcs issza
mint
vérem
a
visszhangtalan sorokat –
érintené
bár
kezetek
parazsa vállamat,
vetődne
leheletetek
csóvája
borzongásaimra,
értő
szemetek pásztortüzeivel
ülnétek
körül mítoszaimat:
meglátnátok
akkor fényüknél
a
párhuzamos időt
és
nektek termő,
gyógyító
fájdalmakat.
Gősi Vali
A
végtelenség tenyerén
Ha
írok néha, a versben ott vagyok,
s
a fojtott hangon síró verssoron
míg
átoson a lopakodó bánat,
lassú
táncot lejtve arcomon,
lágy
fényével megsimít az emlék,
és
rám hajol az est a balkonon.
Megérint
az égbolt szende csendje,
a
mindenséggel míg együtt vagyok,
csillagfényben
világlik a lelkem,
és
énekelnek szelíd angyalok.
Áthallik
az éteren a dallam…
a
végtelenség tenyerén vagyok.
Márkus
László
versmunkás monológ
magam építem magamat
magamnak
hogy munkámat
befejezem-e valaha
nem tudom
könnyedebb és súlyosabb
témákból építkezem
habarcsom betűk
keverékéből áll
álombéli hajlékom
homlokzatán
versekből képzek
bordűrt
falazókanalam lúdtoll
is lehetne
de nincs nekem
csak
pucér libákkal
találkozom
hűtőpulti ravatalukon
múzsám rest kissé
rezignáltan dolgozik
kezem alá
így
sosem lesz belőlem
modern Sztahanov
mai költőként
lélektelen laptopomon
toldozgatom rozoga
egomat
önnön zsenialitásom
pusztító tüzénél
ápolgatom elgémberedett
lelkemet
B. Tomos Hajnal
Betűtávlat
Nem
baj,ha lehull
a
tekintet,
ha
elsorvad a szem,
mely
ma még
látta
a folyó fodrát,
csak
megmaradjon
a
meder s benne
az
öröksodrású ár –
az
elmés é
és
a kis hasas bé
száz
év múlva is
ugyanazt
üzenje
a
nyelvemet értőnek,
amit
ma leírtam
neki
– mindenkinek.
Ha
elakad egy hang,
csak
karcolásnyi seb –
a
nyelv maradjon épen,
mely
újraformálhatja,
s
a kéz,hogy alakját rajzolja,
ha
Kazinczy lámpása
vetne
rá figyelő csóvát...
...mert
mindig volt, aki
a
lehullott tollat felvegye.
Harcos Katalin
Aggodalom
Szép
szavaink színes forgatagát
idegen
jövevények szaporítják.
Bár
olykor színesítik a magyart,
többnyire
tőlük silányul a nyelv.
Lám,
ha a hitványság teret enged,
elnyeli
féltett kincseit balga jövőnk.
B. Tomos Hajnal
Ars
poetica mindennapokra
Meg
kell állítania,
–
ha percre is –
a
vágtázó lábat,
ki
kell nyitnia
az
ellenző mögötti
szemet,
be
kell surrannia
a
fülhallgató alá,
átszivárogni,
akár
ozmózis
útján
a
dobhártyákon,
el
kell jutnia
a
parlagon maradt szívekhez.
Gősi Vali
talán
a vers
talán
a gondolat
–
a szép –
talán
a vers segít
értelmes
lét felé
talán
az út során
kinyújtott
kéz
talán
a csend-vajúdta
hang
becéz
ha
röpke pillanatra
hozzád
elér
talán
a villanó remény
mint
pislanó fény fakad
s
nem rettent rút harag
szivárvány-lelkeket
ha
majd a csend szökik
nyomában
halkan
hang
halad
utat
talál
bekopog
zord szívek falán
talán
a vers
Cs. Nagy László
Költő
Betűkre
nézve mélybe lát,
égő
lángszobor a lelke,
napfényre
lép a füstön át,
fojtó
keserét lenyelve,
parázslik
tollhegyén a szó,
homályba
vész ágy, s az asztal,
széltől
tépázott léghajó
harcol
istenlő panasszal,
akár
a tűz, ha fát emészt,
akár
út szélén feledten,
kibomló
végtelen egészt
zenél
szertehulló rendben,
prométheuszi
áldozat,
lángsebébe
varjak tépnek,
szóból
megfestett álmokat
feszít
rohanva a szélnek.
Hajnal
Éva
újra
újrahegyezted ceruzámat
érintésén
jönnek-mennek szavaim
egymásba fonódnak mint
a gyökerek
selymes gondolatok
úsznak szállanak
kitárt szárnyakon
rezdül általuk a csend
mintha táncban
röppennének kicsiny lábaik
gyöngéden csusszannak a
papírlapon
máskor tétován
gyámoltalanul
lábuk meg-megáll
s mintha cél nélkül
csak ténferegne általuk
a szó
úgy járnak
sután
aztán szenvedélyes
táncba kezdenek
egyszerűségük egymásra
simul
összeégnek
mint szerelmesek
nem bánom már a sok
forgácsot
Bakkné
Szentesi Csilla
valami új kell
valami más kell valami új
valami ami mai
nem valamiféle
megszokott rím
avitt gondolat
az évszakok már régen
elavultak
modern világot élünk
a vers már szabad
s minden szabad benne
a téma a forma a
gondolat
a másság itt nem
csak elfogadható
de kötelező
ha azt akarod
hogy különc világuk
befogadjon
legyél más
mégis uniformisukban
szeress meztelen
sorokban
mocsokban
gyűlöld mit addig
imádtál
vesd meg a klasszikusan
szépet
csinálj szavakból
forradalmibb hamis
képet
trágárkodj ködösíts
ha nincs mit mondanod
nem kell hogy megértsék
arra ott vannak ők
a nagyok
kik nagy mellénnyel
tapossák
mit évszázadok
irodalomban-maradót
alkotott
Nagy Ilona
Hadd
legyek…
Hadd
legyek gyöngybetű hófehér papíron,
mindezért,
ha az kell, pirossal leírom
azt
a búzakéket, azt a nyári sárgát,
melyik
búzaföldön lógatta a lábát,
szöcskéket
is írok, levélszínű sáskát,
szomorúfűzfának
földig omló fátylát,
összefonom
aztán üvegfényű csendnek
és
bodzafehéret adok a keretnek.
Teszek
bele krémszínt, lesz majd benne mályva,
szeder
lesz a felhő, tollkönnyű a párja,
azúrvizű
tóban hamvas tavirózsa,
s
körülöleli a délibábos róna.
Pirkadatnarancsot
fel az égperemre,
tavasz-szín
virágot rétre és hegyekre,
utaknak
rózsakő, homok a partoknak,
s
mielőtt a szürkék netalán elfogynak,
búgó
vadgalambot halványmenta lombhoz,
téglavöröset
a megkopott betonhoz…
S
kell még hajnalfehér… De pirossal írom,
hadd
legyek gyöngybetű hófehér papíron…
Képforrások:
Köszönöm a Porcelánszív szerkesztőinek. Gratulálok és szép versünnepet minden kedves szerzőtársamnak is!
VálaszTörlésGyönyörűek, gratulálok..sokukat nem lehetett hang nélkül hagyni!
VálaszTörlés