Hetényi Soma: Utolsó játék

megosztotta: Porcelánszív






1.
A Lattest Omotesando egy kis kávézó volt Tokyo Shibuya–ku negyedének kevésbé forgalmas pontján. Formatervezett, kényelmetlennek ható bútoraival, a glettbeton bárpulttal és padlóval, csupasz, fehér falaival, világos központi terével egyszerű és letisztult stílust képviselt. Olyan hely volt, ahová az emberek szívesen ültek be pihenni a nagyváros ingeráradata elől, vagy csak egy csendes beszélgetésre. Egy fiatal, húszas évei elején járó japán nő ült a bárpulttal szembeni fal mentén végigfutó pácolt tölgylécekkel fedett kőpadon. Vele szemközt az unokahúga, tizenhat éves lehetett talán. Látszott rajtuk, hogy rokonok, mindkettőjüknek kimondottan szép arca, hollófekete haja és vékony alakja volt, az öltözködési stílusuk azonban erősen eltért. A idősebb nő sima, vajszínű kosztümöt viselt hozzá illő élére vasalt nadrággal, a lány azonban elment volna akármelyik K–pop lánybanda egyik tagjának fiatalos és kihívóan rövid fekete ruhájával. Nokka Akarui Taipuraita, így hívtak a nőt, hosszasan és elmélyülten beszélt Takuminak, az unokahúgának.
– Először volt a Takama no Hara, a Magas Ég síkja[i]. Még nem létezett más, se szárazföld, se állatok, se emberek. Akkor született az első három isten - Ame no Minakanusi no Kami[ii], az Ég Magasztos Központjának Mestere, Takamimuszubi no Kami, Fenséges és Teremtő Csodatévő Istenség és Kamimuszubi no Kami, Magasztos Teremtő Istennő[iii]. Ők éltek és alkottak a világ teremtése előtt, de munkájukat még mi sem értjük pontosan. Elrejtették nyomaikat az utánuk következő istenségek elől, mielőtt eltávoztak. Majd az olajos ürességből kihajtott egy nádszál, melyből két újabb Kami született. Ők is alkottak, formálták és alakították a semmit, majd ők is elenyésztek. Ezután további öt generációja következett a Kamiknak. Éltek, szerettek és alkottak, de munkájuk mindezidáig rejtve maradt. A Kamik hetedik generációját két istenség alkotta: Izanagi, a Férfi, Aki Hív és Izanami, a Nő, aki Hív.[iv] Joggal tekinthetjük őket ősanyának és ősapának, hiszen a ma élő kamik jelentős része az ő nászukból származik, mint ahogy a Japán–szigeteket is ők teremtették. Az ő gyermekük Cukijomi, a holdat ellenőrző isten, Szuszanoo no Mikoto, a lobbanékony vihar- és tengeristen és Amateraszu Ómikami, a napistennő. Izanami utolsó gyermeke, Kagucucsi volt, a tűz Kamija. Az ősanya nem élte túl a szülést.
A nő összeérintette a két tenyerét és tisztelete jeléül kétszer apró mozdulatokkal meghajolt.
– Whatever – Nokka Akarui Taipuraita unokahúga fel sem nézett az okostelefonjából. A nőt elöntötte a pulykaméreg. Az angol kifejezés már önmagában sértő volt, hát még a hanyag viselkedés, a testbeszéd.
– Az őseidről mesélek neked, ne légy tiszteletlen. – fakadt ki Nokka.
– És? Nem érdekel egy cseppet sem. Régen volt, túl rég, már csak történelem és a töri semmire se jó. Plusz lehet, a fele se igaz.
A lány nem zavarában kerülte a szemkontaktust, egyszerűen csak jobban érdekelte a telefon képernyője.
– Nem jutok szavakhoz. – Nokka meghökkenve bámulta az unokahúgát, aki arra se vette a fáradságot, hogy válaszoljon, vagy akár ránézzen, miközben ütemesen kopogott az iPhone virtuális billentyűzetén.
– Most emailezel?
A lány gúnyos, nevetésbe kezdett, de ez a nevetés inkább volt felnőttes, mint az az ártatlan gyermeki kacaj, ami miatt megbocsájtanak a szülők minden csínytevést a gyermekeiknek.
– Email? Most ugye viccelsz? Annyira beszűkült vagy! Csak hogy tudd, most a MySpace megy.
Nokka Akarui Taipuraita no Kamiból elpárolgott a harag, s helyét végtelen szomorúság vette át. Rosszul esett neki, hogy az unokahúga csak két ujjal gépelt, hiszen Nokka valójában az Írógépek Kamija volt. Általános igazság, hogy az ázsiai nők életkorát nehéz megbecsülni. Rá ez különösen illett, hiszen fiatalnak tűnt, de valójában több, mint százötven éves volt. Emlékezett a hőskorra, mikor a titkárnők még külön versenyeket rendeztek, hogy ki tud gyorsabban gépelni. Folyamatosan döntötték meg a rekordokat, és mikor először lépték át a háromszáz leütés per perces álomhatárt! Az volt csak a diadal! A belga Sabena légitársaságnál dolgozó vörös hajú titkárnő volt az új rekorder. Milyen furcsa, a nevét már elfelejtette. Ma már biztosan öreg hajlott hátú nagyanyó, ha él még egyáltalán. Aztán jött a négyszáz, az ötszáz, és ma már egy profi gépíró egy perc alatt akár hatszáz leütést is elérhet hiba nélkül. Fantasztikus érzés volt a figyelem középpontjában lenni. Érezni a pezsgést a versenyeken, a nők izgalmát, a becsvágyat, a győztesek mámorát és persze a vesztesek fájdalmát. És azok a drága mérnökök mennyit dolgoztak a billentyűzet leosztásán, hogy a visszatérő billentyűk ne akadjanak össze! Szép egyenletesen el kellett osztani a gyakran használt betűket. Nokka emlékezett még, amikor megihlette azt a jóképű mérnököt, aki végül feltalálta a QWERTY felosztást, de manapság már nincsenek versenyek. Az elektronikus billentyűzetek elterjedésével senki nem használ írógépet. Fájdalmas sóhaj szakadt fel belőle, hiszen az unokahúga is Kami, csakhogy ő a laptopok és az okostelefonok istennője, Furatto Sozetsu Takumi no Kami volt. Előtte még mindig ott árválkodott a fekete kávéja, Takumi már rég felhörpintette az Americanoját, sőt, szó nélkül otthagyta nagynénjét az emlékeivel és a depressziójával, aki észre se vette mikor ment el. Csak az üres szék maradt, amit a fiatal lány vissza se tolt rendesen. Vajon mióta nézhette a szomszéd asztal lapján azt a furcsa mintát a fában? A csészéje már kihűlt.
– Majd én megmutatom ennek a lánynak – gondolta Nokka, s már formálódott is egy terv a fejében.
2.
Hónapokon át készítette elő a tervét és a részleteket alaposan kidolgozta. Takumi uralta a mainstreamet, ehhez kétség sem férhetett, de mindig voltak olyanok, akiknek a fősodor nem tetszett, akik mások akartak lenni. Számtalan szubkultúra alakult ki az évtizedek során, többségük eltűnt, mások egy rövid aranykor után stagnálásba váltottak, megint másokat bedarált a mainstream és átalakította őket. Punk, ska, body building, mind átalakultak az évek során, de mi lenne, ha egy istenség kezdene el a lázadó ifjak fülébe sugdosni? Mennyire erősödhet meg egy mozgalom? Nokka szenvedélyesebben dolgozott, mint valaha. Világszerte észrevétlenül tevékenykedett, sokaknak apróbb öltözködési tanácsokat adott, alternatív ruhatervezőket ihletett meg. Egyeseknek segített az extravagáns szakálluk kialakításában, másoknak kiválasztotta reggel a divatos, kockás inget, vagy szerzett egy szép vintázs tetoválást. Tucatnyi fiatalnak kölcsönzött egyedi, furcsán körülírható külsőt és százak követték a példát. Megszülettek az ő héroszai, akiket az emberek közé küldhetett hősi tetteket végrehajtani. Létrejött a Hipster mozgalom, s aztán amikor elérkezettnek látta az időt, elültetett egy bogarat az egyik ígéretes favágószexuális fiatalember agyába. Másnap egy Frank Gardner nevű favágószexuális fiatalember, aki mindig is ódzkodott attól, hogy középszerűnek tartsák, kedvenc alternatív kávézójába egy írógéppel ült be. Még a YouTube-ra is felkerült, és napok alatt több százezren nézték meg a videót. Egy cseh diák írógéppel ment laptop helyett egyetemi előadásra és hangosan – Nokka szerint dicsőségesen hangosan – kopogott, amíg az előadó ki nem küldte. Rövid életű, de mennyei pillanatok voltak ezek az írógépek kamija számára.
3.
Nokka egy elhagyatott buddhista templomban sírdogált csendesen. Hét kemény évet dolgozott végig, mégis mozgalma a tízes évek derekára kerékbe tört. Az írógépek súlyosak voltak, elavultak és nehezebben kezelhetőek, mint az újabb és újabb kütyük. A hipstereket bedarálta a mainstream, már nem különc lázadók voltak, hanem fogyasztók, akiket a rendszer kiszolgált haj– és tetoválószalonokkal, méretre szabott C&A lázadással és Macbookokkal. Takumi egyszer személyesen is megköszönte Nokkának a hipster mozgalmat, ami végül a iMAC termékek legkomolyabb fogyasztói piacává vált. Ami még furcsább, komolyan is gondolta, nem tiszteletlenségből tette. A hipsterek nagyon keményen akartak különbözni a társadalomtól, de aztán szégyen gyalázat, mind ugyanolyanok lettek és elveszett a varázs, kialudt a szikra, feloldódott az egész.
– Miért sírsz, gyermekem? – a férfi lassan, csendesen lépdelt, Nokka észre se vette s most ijedten ugrott fel.
– Ne, ne ijedj meg, nem kell félned tőlem. – tette fel mindkét kezét a férfi nyugtatólag.
A nő gyorsan letörölte a könnyeit és elkente sminkje nagy részét, majd a férfira nézett. Kopasz, mosolygós negyvenes, szikár testfelépítéssel. Fekete és vörös bonc buddhista szerzetesi ruhát viselt, de Nokka érezte, hogy ez csak a felszín. A férfi is egy volt a szigetvilág millió istene közül.
– Elbuktam, bátyám. Mindent megtettem, hogy az emberek ismét az íróképekkel foglalkozzanak, de… csúfos kudarcot vallottam.
– No, no, kishúgom, nincs okod sírni. Hadd meséljek el egy történetet! Egy apró kami egyszer Izanagi elé állt és azt kérte tőle, hadd legyen ő is része apja csodálatos szigeteinek. A teremtő Atya egy erdőt bízott rá. A kis kami sokáig élt ott a fák között. Segítette azokat a favágókat, akik tisztelték és áldozatot mutattak be, de megvadult, fehér bajszú vadkan képében elűzte azokat, akik tiszteletlenek voltak az istenekkel szemben. Évezredekig óvta a természet harmóniáját, s mialatt a kis kami felcseperedett, az erdő egyre kisebb és kisebb lett. A fáiból Edó házai lettek, az állatok elköltöztek, az apró kőszentélyeket nagyobb templomok udvarára szállították. Úgy tudom, te is ismered ezt a területet. Ma úgy hívják, Shibuya–ku.
Nokka meglepődött és el is szégyellte magát. Mondani akart valamit, ám a férfi folyatta.
– Az erdő már négyszáz év óta nem létezik, de az egykori kami, még mindig él. Nem állhatott a változás útjába, de a változás se állhatott az ő útjába. Felkerekedett és megtette azt, amit korábban is szeretett volna, azonban sosem hagyhatta el szeretett erdejét: Felmászhatott vége a Fuji hegyre, amit eddig csak távolról csodált és onnan messze látott. Látta a vidéket, de ami fontosabb látta önmagát s azt, hogy hogyan mozog minden, ami él és gondolatban ezerszeresen hálát adott az ősöknek, hogy része lehet ennek az egésznek. Elfelejtette bánatát, haragját és rálelt a lelki békére. Aznap lépett rá a saját útjára, amin azóta is jár. Jelenleg – nézett végig önmagán – épp buddhista szerzetesként él.
-De az írógépek...én már sohasem... semmit se... –próbálta megfogalmazni Nokka sírásba fúló hangon. Lábait átkarolva ült egy kőpadon, fejét a térdén pihentette.
–Ó, húgom, az elején sosem könnyű, de megtalálhatod az utadat – ült le a szerzetes a nővel szemben. - Csak gondold végig mi okozna örömet neked! Annyival több lehetőségünk van, mint az embereknek… biztos vagyok benne, hogy sikerrel fogsz járni! Ez az utolsó kis játékod a fiatalsággal távolról sem az utolsó volt. Az írógépek meg...– szelíden széttárta a karját –, azoknak valószínűleg leáldozott. Tekintsd a 21. századot korai nyugdíjazásnak.


[i] A menyországnak megfelelő hely a Japán mitológiában, ahol az istenek élnek. A sintó vallás szerint ez egy légies hely, ahol a fény meghatározó. Az emberek lakta földdel a Ama-no-uki-hashi, a Mennyei lebegő híd köti össze.
[ii] Az első Kami (istenség). A sinto mitológiában megtalálható kamikat legegyszerűbben isteneknek fordíthatnánk, de ezzel igencsak leegyszerűsítenénk a dolgot. Az ősi Japánok sokkal kiterjedtebben használták ezt a fogalmat. Kamik voltak legjelentősebb isteneik, egyes térségek, természeti jelenségek, folyók, hegyek „védőszellemei”, történelmi alakok, mondabeli hősök, foglalkozások, ételek, vagy akár tárgyak védőszentjei is. A Kamik szinte akármilyen formában megjelenhetnek, természetesen emberi alakot is képesek ölteni. A leggonoszabb gonosz és a legjobb jó is a kamik megnyilvánulása. (Dr.Alice Mills Mitologia, 358.p.) Ame no Minakanusi no Kami távolról sem olyan jól megfogható, mint például a görög mondavilág Zeusza. Már nevének leírására is több változatot találunk. Egyes kutatók az esthajnalcsillaggal azonosítják, mások szerint kínai hatásra formálódott.
[iii] Takamimuszubi és Kamimuszubi a főistennel egy időben “született”. Igen rossz kifejezés, hiszen ők nem születtek, hanem különösebb előzmények nélkül jelentek meg.
[iv] Izanami és Izanagi a japán mitológia két legismertebb alakja. Kettejük nászából (és egyéb tevékenységükből) származik a szigetek hitvilágának majd az összes további fontosabb istensége. Számos legenda kapcsolódik a nevükhöz, melyeket egy szerény kis végjegyzet keretein belül lehetetlen bemutatni.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése