Olvadó jég szilánkjaiból ébred a tavasz

megosztotta: Porcelánszív

Tavaszi haikuk




Harcos Katalin

Vaksi ablakú,
düledező ház tövén
ibolya virít.

Apró krókuszok
méz-sárga szirmain, nézd,
csillan a harmat!

Csusszan a földbe
az ásó, hantot fordít
s kezdi elölről…

Nézd, a hó alól
zsenge fűszál kandikál
napfényt szomjazva.

Megáradt vizek
dús locsogása fecseg.
Érted a mesét?

Zsenge füveken
tavasz illata illan.
Hová enyészik?



Edit Musinszky

fagyos hó alól
friss ibolyagyökeret
ástam ki reggel

forrásvize, óh
vidd a völgybe nárciszom
nem maradt erőm

gyöngyvirágmező!
ha szél hozza emlékét,
nagymamám van itt

cseresznye roppan
síma bőre vérzik most
kegyetlen fogak

 
Zsatkovics Edit

tavaszi erdőn
rigó csőrében málna
szerelmet remél



B. Tomos Hajnal

Elbújdosott már
a tél, mint öreg állat,
völgyben haldoklik.

Madárcsicsergés
ébreszt minden reggelen,
hangom is frissebb.

Hó alól ébred
pirosló csipkebokor –
tavalyi mosoly.

Magnóliaág
hosszú téli estéken
emlékszem majd rád.

  
Lir Morlan

Becsapott az éj!
Hajladozó fűz ágát
Szellemnek véltem!

Bús kamélia,
vissza-visszatér egy kék
pille. Barátság?

Csöndes az alkony
magnólialigetben
hullt szirom párnán

Óh, sziromhullás!
Fehér palástba bújtat
földet és folyót!

Fenn: pillék tánca
Lenn: hernyó kúszik lomhán
Mire vár vajon?

Akácfa illat
hömpölyög át a réten,
kunyhómba betér




Tabi Kazu

kicsi kunyhómban
hangosan ropog a tűz
csendben didergek
ám odakint a szellő
szirmok illatát hozza

Tavaszi szellő
cseresznyefát cibálja.
Mintha havazna!

borókaágra
hópihék szállonganak
és szilvaszirmok

márciusi nap
fehér lepkék raja száll
a folyó felett

nyíló virágok
fehérbe öltöztették
újra a várost





Képek:
Utagawa Toyokuni  késő Edo-kor, 1800-as évek
Hiroshi Yoshida  (1876-1950)
Suzuki Harunobu  (1725-1770)
Yóshú Hashimoto Chikanobu   (1838-1912)
 

2 megjegyzés:

  1. Szeretettel gratulálok minden kedves szerzőnek.

    VálaszTörlés
  2. Nagyszerű alkotások, köszönöm, hogy része lehetek a válogatásnak.

    VálaszTörlés