Márciusi lélegzet
Minden tavaszban ott
rejtőzik valami újnak az ígérete, reménysége. Kortárs verselőink kikeleti
verseit olvashatjuk.
B. Tomos Hajnal
Resuscitation
Lenge
ruhában
rohanó
Én,
szőkén
lobogva Te,
meg
a virágzó kökénnyel
benőtt
lejtő –
aztán
lemoshatatlan
zöld
folt a térdemen.
Miért
csak az illat
az
egyetlen túlélő?
Havas Éva
Tavaszi strófák
Tavaszi strófák
Kikelet
hava
Foltokban hámlik a táj fagyott arca,
itt-ott előbukkan némi zöld remény,
március előlép, s magát megrázza,
enyhet ígér, napot, tavasztüneményt.
Szelek hava
Földszürke pacát foltoz az égre
löködné odébb, de nem bír vele,
cibálja húzza - feladja végre,
s fut tova április szeszélyes szele.
Ígéret hava
Orgonaillat libben ágról ágra,
esőcsepp cifrázza a kert homlokát,
csipkés hajtások nyújtóznak fénybe,
éjemet édes májusíz járja át.
Foltokban hámlik a táj fagyott arca,
itt-ott előbukkan némi zöld remény,
március előlép, s magát megrázza,
enyhet ígér, napot, tavasztüneményt.
Szelek hava
Földszürke pacát foltoz az égre
löködné odébb, de nem bír vele,
cibálja húzza - feladja végre,
s fut tova április szeszélyes szele.
Ígéret hava
Orgonaillat libben ágról ágra,
esőcsepp cifrázza a kert homlokát,
csipkés hajtások nyújtóznak fénybe,
éjemet édes májusíz járja át.
Zagyi G. Ilona
Mágikus áramlás
Mágikus áramlás
Tavaszlázban
égek,
a nap fénye gyógyít,
édesen bizsereg,
életíze hódít.
Ártatlan vétkezés,
szívemben bűnjelek,
sürgető ébredés,
lelkemnek üzenet.
Rügyet bont a szürke,
a remény csicsereg,
megmozdul a fürge,
késztető zsigerek.
Mágikus áramlás,
mi véremben éled.
A lobbanó varázs,
felpörgött ígéret...
a nap fénye gyógyít,
édesen bizsereg,
életíze hódít.
Ártatlan vétkezés,
szívemben bűnjelek,
sürgető ébredés,
lelkemnek üzenet.
Rügyet bont a szürke,
a remény csicsereg,
megmozdul a fürge,
késztető zsigerek.
Mágikus áramlás,
mi véremben éled.
A lobbanó varázs,
felpörgött ígéret...
B. Tomos Hajnal
Pazar tavaszi miniatűrök
Falfehér
távokon
oldódó
éjszakák
s
a szellem pillanatnyi tétovája,
mint
pókselyem-szálon
függeszkedő
harmatcsepp –
kertek
torkában
hasadó
hajnalok,
virág-órák
nyelvén
elcsöppenő
hófoltok:
LÁTOD
mint
buknak ki
rögök
vadvizéből
esendő
homlokok
s
szitálnak, szitálnak...
földiekre
pazarolt
isteni
mosolyok.
Nagygyörgy
Erzsébet
Tavaszom, jössz már?
Tavaszom, jössz már?
Sziszegő szél fúj, a
folyó árad, darabos jég zeng,
csenevész fák közt
dühösen, morgón a hideg lézeng.
Idekint köd száll,
ragyogó fény sincs, ez a szív sóvár,
remegő bimbót nevelő,
ringó tavaszom, jössz már?
Kőszeghy Miklós
Újkamaszkor
Újkamaszkor
Eljött
hát a hetvenkedő kamaszkor
kissé megkésve, őszülő szakállba bújtan,
cirádát rajzol a fekete égre,
nagy lármát csap maga körül serényen,
mint ki élete hajnalsugarát keresi
egy szóban, egy mosolyban vagy nevetésben.
Eljött, visszatért valahonnan a mába,
kortalan kelekótyaságát fitogtatva,
izzó kék szemét belefúrta a sötétbe,
majd a derékfájást bohón kikacagta.
Kergetni kezdett egy elveszett vágyat,
lelke mélyén igazi ágyat vetett neki,
összegyűlt, régi emlékek meredélyét
új élmények vésőjével metszette ki.
Hát visszatért a kamasz, s tavasz lett
abban a mély-bíbor halálra vált éjben,
abban a végtelen elmúlásba beletörődő,
kiaszott, kortalan sötétben,
s újjászületett téglabástyák tövében.
Monoton, megszokott napokat hátrahagyva
feledkezett bele egy új mai napba,
visszaköltözött az élet sűrűjébe,
a nő illatába, az asszony elméjébe,
az életfa termésébe beleharapva
lett cinkos, huncut képű és újból makacs,
vígan hetvenkedő hétpróbás nagykamasz!
kissé megkésve, őszülő szakállba bújtan,
cirádát rajzol a fekete égre,
nagy lármát csap maga körül serényen,
mint ki élete hajnalsugarát keresi
egy szóban, egy mosolyban vagy nevetésben.
Eljött, visszatért valahonnan a mába,
kortalan kelekótyaságát fitogtatva,
izzó kék szemét belefúrta a sötétbe,
majd a derékfájást bohón kikacagta.
Kergetni kezdett egy elveszett vágyat,
lelke mélyén igazi ágyat vetett neki,
összegyűlt, régi emlékek meredélyét
új élmények vésőjével metszette ki.
Hát visszatért a kamasz, s tavasz lett
abban a mély-bíbor halálra vált éjben,
abban a végtelen elmúlásba beletörődő,
kiaszott, kortalan sötétben,
s újjászületett téglabástyák tövében.
Monoton, megszokott napokat hátrahagyva
feledkezett bele egy új mai napba,
visszaköltözött az élet sűrűjébe,
a nő illatába, az asszony elméjébe,
az életfa termésébe beleharapva
lett cinkos, huncut képű és újból makacs,
vígan hetvenkedő hétpróbás nagykamasz!
Sonkoly
Éva
… a végtelent
… a végtelent
Virágillatú, titkokat
suttogó tavaszban feléd indultam.
Üde-zöld utak víz
mellett, part alatt kanyarognak.
Tudni kellene pontosan
merre, hol talállak.
Madarak énekét
hallgatom, benne van tán' minden
– a mai napról mesél.
Mégis oly messze a cél,
mögöttem már minden
szép pillanat.
*
Hitem lassan alig...
apró sóhaj kérlel:
Lehetne úgy, ahogy nem
szabad...
Mert mindig a
lehetetlent akartam,
virágot, utakat,
színeket, s a végtelent –
Gősi Vali
Hódolat a tavasznak
Hódolat a tavasznak
Valami
készül: zeng az ég,
éled
a földön fű, virág,
dalol
a rigó és a csíz,
reményre
virrad a világ.
Micsoda
kórus, mennyi fény!
Naptól
részegült kis bogár
moccan
a fűben, s már szalad,
március
szele fújdogál.
Parányi
élet minden rügy;
ághegyen
ébredő lélek,
harmatos
tavasz-hajnalon
újjászületést
remélnek.
Bolond
március, tavaszom!
Ébreszd
fel alvó örömöm!
Már
lombosodnak mind a fák;
lélegzetüket
köszönöm!
Zajácz
Edina
Könnyű pilláid alól
Könnyű pilláid alól
Amikor könnyű pilláid
alól rám nyitod a tavaszt,
meghajolnak sorra a dérlepte, téli ágak,
arcomon mosolyt fakasztanak a pattogó rügyek,
és törődő ujjaid alatt virágot bontanak sebeim,
hogy már csak neked, egyedül neked engedelmeskedjenek.
meghajolnak sorra a dérlepte, téli ágak,
arcomon mosolyt fakasztanak a pattogó rügyek,
és törődő ujjaid alatt virágot bontanak sebeim,
hogy már csak neked, egyedül neked engedelmeskedjenek.
Szilágyi Hajnalka
REM
REM
Megígértem,
hogy lesz holnap…
Látod,
álmaid most itt gubbasztanak
a
tavaszi fákon. Magammal hoztalak
a
fáradt, hideg tegnapokból, át a vad
hullámú
éjszakákon, át a lebbenő
hajnalokon.
Olcsó ponyvaregényekből
nagy
repüléseket álmodtunk magunknak.
Felejtsük
el a színpadot, a szárnyakat,
a
törékeny fényeket, a szúette deszkákat.
Ég
peremén billeg a szigorú csend,
egyensúlyoz
a maradni akarás. Húsvér
kikelet
virágzik felettünk, sziszegő
liánok
kúsznak körülöttünk. Ujjaid köré
csavarod
a hajnali szeleket, hajamba
fonod
az angyalsúlyú, kék reggelt.
Megígértem,
hogy lesz holnap,
csak
érjük el az éjszaka bolyhos
felhőit.
Ne számold a lépéseket,
a
mát se éltük még túl,
a
tegnapok sarát tapossuk
két
sóhaj közt, valahol a félúton.
Alvó
csendeket ringat az alkony,
mellém
fekszik fáradt ölelésed,
szerelemmé
szeretsz…
Mezítelen
arcunk a zuhanó napba néz,
vakít
a fény…
Égő
csipkebokor az égalja,
szívünkről
leválik a mozdulat.
Megígértem,
hogy lesz holnap,
ne
mozdulj...
hisz csak néhány lélegzet az éj.
hisz csak néhány lélegzet az éj.
Czirják Jolán
Rigóének
Noha
torka piciny, dala harsog.
Kikelet
kacagása e trilla.
Vele
hangos a hajnal, az alkony -
tavasz
ajtaja tárva-kinyitva!
Cseperedhet
a friss, üde éden
tülekedve
a fűhegyek ormán,
kora-méhek
erednek a szélben –
fakadó
rügyeket puhatolván.
Csak
a föld szaga illatozik még,
de
ha nyílik a rét valahára,
csuda fűszere röppen
a nyárba.
D. Bencze Erzsébet
Cseresznyefák
Fásult szívem
újra élni kíván,
mikor virágoznak
a cseresznyefák.
Elnézem gyöngeségüket:
törékeny szirmuk
egy röpke szellőtől
arcomra hull,
miközben rólam
tudomást sem vesznek. –
Jó lenne velük szállni
e szent őrületben,
mielőtt szétfoszlik
rozsdás holnapom,
s felállítanám
sírkeresztemet…
Éjszakáimból
kiválnak az álmok,
betakar a zöld arcú
est. –
Bakkné Szentesi Csilla
fogyó idő…
fogyó idő…
szél
zizzen halkan a kopár parkban
két
száraz levélen 'hogy megpihen
erezett
utak pókhálójában
lépteim
nyomán enyészet liheg
fáradtan
kúsznak emlékfalakra
dérlepte
percek árnyékai
pillanat-örvény
ringlispíljében
félve
fogódznak vágyálmaim
tavaszi
felhő oszlatja gondját
Nap
ölén nyíló fényseregnek
elébe
omló szivárványszoknyán
hét
színe pompázik kertjeimnek
elhaló
hangom beléd takarja
sorokba
rajzolt életemet
terheim
burkát nem tépi széjjel
csak
elviszi némán egy új kikelet
Képek forrása
sorrendben:
https://pixabay.com/hu/margar%C3%A9ta-leucanthemum-composites-1607181/
https://pixabay.com/hu/cseresznye-vir%C3%A1g-fi%C3%B3ktelep-fa-3082763/
https://pixabay.com/hu/csod%C3%A1latos-gy%C3%B6ny%C3%B6r%C5%B1-l%C3%A9legzetel%C3%A1ll%C3%ADt%C3%B3-736875/
https://pixabay.com/hu/rig%C3%B3-almafa-vad-mad%C3%A1r-fi%C3%B3ktelep-2361006/
http://www.7torony.hu/content.php?c=62649
https://pixabay.com/hu/sziv%C3%A1rv%C3%A1ny-es%C5%91-arch-palmer-lake-436171/
Hála és köszönet a megjelenésért a szerkesztőknek, és szívből gratulálok minden kedves szerzőtársamnak. Szép tavaszváró napokat! Egészséget, boldogságot - ne csupán erre a napra - a boldogság világnapjára!
VálaszTörlésIsmét megtiszteltetésben volt/van részem, hogy egy versemmel tehetséges szerzőtársaim művei között jelen lehetek. Köszönöm, Kedves Porcelánszív! Szívből gratulálok a Szerzőtársaknak!
VálaszTörlésTisztelt Szerkesztőség, kedves Porcelánszív Irodalmi Folyóirat, Vasas Marianna! Itt is köszönöm a meghívást és a lehetőséget. Szeretettel gratulálok kedves szerzőtársaimnak, öröm, hogy köztetek lehetek! :) 💞😊
VálaszTörlés