Márciusi lélegzet

megosztotta: Porcelánszív




Minden tavaszban ott rejtőzik valami újnak az ígérete, reménysége. Kortárs verselőink kikeleti verseit olvashatjuk.










B. Tomos Hajnal
Resuscitation


Lenge ruhában
rohanó Én,
szőkén lobogva Te,
meg a virágzó kökénnyel
benőtt lejtő – 
aztán lemoshatatlan
zöld folt a térdemen.

Miért csak az illat
az egyetlen túlélő?




Havas Éva
Tavaszi strófák


Kikelet hava

Foltokban hámlik a táj fagyott arca,
itt-ott előbukkan némi zöld remény,
március előlép, s magát megrázza,
enyhet ígér, napot, tavasztüneményt.

Szelek hava

Földszürke pacát foltoz az égre
löködné odébb, de nem bír vele,
cibálja húzza - feladja végre,
s fut tova április szeszélyes szele.

Ígéret hava

Orgonaillat libben ágról ágra,
esőcsepp cifrázza a kert homlokát,
csipkés hajtások nyújtóznak fénybe,
éjemet édes májusíz járja át.




Zagyi G. Ilona
Mágikus áramlás


Tavaszlázban égek,
a nap fénye gyógyít,
édesen bizsereg,
életíze hódít.

Ártatlan vétkezés,
szívemben bűnjelek,
sürgető ébredés,
lelkemnek üzenet.

Rügyet bont a szürke,
a remény csicsereg,
megmozdul a fürge,
késztető zsigerek.

Mágikus áramlás,
mi véremben éled.
A lobbanó varázs,
felpörgött ígéret...









B. Tomos Hajnal
Pazar tavaszi miniatűrök


Falfehér távokon
oldódó éjszakák
s a szellem pillanatnyi tétovája,
mint pókselyem-szálon
függeszkedő harmatcsepp – 

kertek torkában
hasadó hajnalok,
virág-órák nyelvén
elcsöppenő hófoltok:
LÁTOD
mint buknak ki
rögök vadvizéből
esendő homlokok
s szitálnak, szitálnak...
földiekre pazarolt
isteni mosolyok.





Nagygyörgy Erzsébet
Tavaszom, jössz már?


Sziszegő szél fúj, a folyó árad, darabos jég zeng, 
csenevész fák közt dühösen, morgón a hideg lézeng. 
Idekint köd száll, ragyogó fény sincs, ez a szív sóvár,
remegő bimbót nevelő, ringó tavaszom, jössz már?





Kőszeghy Miklós
Újkamaszkor


Eljött hát a hetvenkedő kamaszkor
kissé megkésve, őszülő szakállba bújtan,
cirádát rajzol a fekete égre,
nagy lármát csap maga körül serényen,
mint ki élete hajnalsugarát keresi
egy szóban, egy mosolyban vagy nevetésben.
Eljött, visszatért valahonnan a mába,
kortalan kelekótyaságát fitogtatva,
izzó kék szemét belefúrta a sötétbe,
majd a derékfájást bohón kikacagta.
Kergetni kezdett egy elveszett vágyat,
lelke mélyén igazi ágyat vetett neki,
összegyűlt, régi emlékek meredélyét
új élmények vésőjével metszette ki.
Hát visszatért a kamasz, s tavasz lett
abban a mély-bíbor halálra vált éjben,
abban a végtelen elmúlásba beletörődő,
kiaszott, kortalan sötétben,
s újjászületett téglabástyák tövében.
Monoton, megszokott napokat hátrahagyva
feledkezett bele egy új mai napba,
visszaköltözött az élet sűrűjébe,
a nő illatába, az asszony elméjébe,
az életfa termésébe beleharapva
lett cinkos, huncut képű és újból makacs,
vígan hetvenkedő hétpróbás nagykamasz!





Sonkoly Éva
… a végtelent


Virágillatú, titkokat suttogó tavaszban feléd indultam.
Üde-zöld utak víz mellett, part alatt kanyarognak.

Tudni kellene pontosan merre, hol talállak.
Madarak énekét hallgatom, benne van tán' minden
 a mai napról mesél.
Mégis oly messze a cél,
mögöttem már minden szép pillanat.
*
Hitem lassan alig... apró sóhaj kérlel:
Lehetne úgy, ahogy nem szabad...
Mert mindig a lehetetlent akartam,
virágot, utakat, színeket, s a végtelent – 





Gősi Vali
Hódolat a tavasznak


Valami készül: zeng az ég,
éled a földön fű, virág,
dalol a rigó és a csíz,
reményre virrad a világ.

Micsoda kórus, mennyi fény!
Naptól részegült kis bogár
moccan a fűben, s már szalad,
március szele fújdogál.

Parányi élet minden rügy;
ághegyen ébredő lélek,
harmatos tavasz-hajnalon
újjászületést remélnek.

Bolond március, tavaszom!
Ébreszd fel alvó örömöm!
Már lombosodnak mind a fák;
lélegzetüket köszönöm!









Zajácz Edina
Könnyű pilláid alól


Amikor könnyű pilláid alól rám nyitod a tavaszt,
meghajolnak sorra a dérlepte, téli ágak,
arcomon mosolyt fakasztanak a pattogó rügyek,
és törődő ujjaid alatt virágot bontanak sebeim,
hogy már csak neked, egyedül neked engedelmeskedjenek. 





Szilágyi Hajnalka
REM


Megígértem, hogy lesz holnap…
Látod, álmaid most itt gubbasztanak
a tavaszi fákon. Magammal hoztalak
a fáradt, hideg tegnapokból, át a vad
hullámú éjszakákon, át a lebbenő
hajnalokon. Olcsó ponyvaregényekből
nagy repüléseket álmodtunk magunknak.
Felejtsük el a színpadot, a szárnyakat,
a törékeny fényeket, a szúette deszkákat.

Ég peremén billeg a szigorú csend,
egyensúlyoz a maradni akarás. Húsvér
kikelet virágzik felettünk, sziszegő
liánok kúsznak körülöttünk. Ujjaid köré
csavarod a hajnali szeleket, hajamba
fonod az angyalsúlyú, kék reggelt.

Megígértem, hogy lesz holnap,
csak érjük el az éjszaka bolyhos
felhőit. Ne számold a lépéseket,
a mát se éltük még túl,
a tegnapok sarát tapossuk 
két sóhaj közt, valahol a félúton.

Alvó csendeket ringat az alkony,
mellém fekszik fáradt ölelésed,
szerelemmé szeretsz…
Mezítelen arcunk a zuhanó napba néz,
vakít a fény…
Égő csipkebokor az égalja,
szívünkről leválik a mozdulat.
Megígértem, hogy lesz holnap,
ne mozdulj...
hisz csak néhány lélegzet az éj.








Czirják Jolán
Rigóének


Noha torka piciny, dala harsog.
Kikelet kacagása e trilla.
Vele hangos a hajnal, az alkony -
tavasz ajtaja tárva-kinyitva!

Cseperedhet a friss, üde éden
tülekedve a fűhegyek ormán,
kora-méhek erednek a szélben – 
fakadó rügyeket puhatolván.

Csak a föld szaga illatozik még,
de ha nyílik a rét valahára,
csuda fűszere röppen a nyárba.

  







D. Bencze Erzsébet
Cseresznyefák


Fásult szívem
újra élni kíván,
mikor virágoznak
a cseresznyefák.
Elnézem gyöngeségüket:
törékeny szirmuk
egy röpke szellőtől
arcomra hull,
miközben rólam
tudomást sem vesznek. –

Jó lenne velük szállni
e szent őrületben,
mielőtt szétfoszlik
rozsdás holnapom,
s felállítanám
sírkeresztemet…
Éjszakáimból
kiválnak az álmok,
betakar a zöld arcú est. –


Delacasse Bencze Erzsébet: Virágzás /üvegfestmény, részlet/




Bakkné Szentesi Csilla
fogyó idő…


szél zizzen halkan a kopár parkban
két száraz levélen 'hogy megpihen
erezett utak pókhálójában
lépteim nyomán enyészet liheg

fáradtan kúsznak emlékfalakra
dérlepte percek árnyékai
pillanat-örvény ringlispíljében
félve fogódznak vágyálmaim

tavaszi felhő oszlatja gondját
Nap ölén nyíló fényseregnek
elébe omló szivárványszoknyán
hét színe pompázik kertjeimnek

elhaló hangom beléd takarja
sorokba rajzolt életemet
terheim burkát nem tépi széjjel
csak elviszi némán egy új kikelet










Képek forrása sorrendben:

https://pixabay.com/hu/perzsa-t%C3%B6lgyfa-parrotia-persica-3064187/ 
https://pixabay.com/hu/margar%C3%A9ta-leucanthemum-composites-1607181/ 
https://pixabay.com/hu/cseresznye-vir%C3%A1g-fi%C3%B3ktelep-fa-3082763/ 
https://pixabay.com/hu/csod%C3%A1latos-gy%C3%B6ny%C3%B6r%C5%B1-l%C3%A9legzetel%C3%A1ll%C3%ADt%C3%B3-736875/
https://pixabay.com/hu/rig%C3%B3-almafa-vad-mad%C3%A1r-fi%C3%B3ktelep-2361006/ 
http://www.7torony.hu/content.php?c=62649
https://pixabay.com/hu/sziv%C3%A1rv%C3%A1ny-es%C5%91-arch-palmer-lake-436171/

3 megjegyzés:

  1. Hála és köszönet a megjelenésért a szerkesztőknek, és szívből gratulálok minden kedves szerzőtársamnak. Szép tavaszváró napokat! Egészséget, boldogságot - ne csupán erre a napra - a boldogság világnapjára!

    VálaszTörlés
  2. Ismét megtiszteltetésben volt/van részem, hogy egy versemmel tehetséges szerzőtársaim művei között jelen lehetek. Köszönöm, Kedves Porcelánszív! Szívből gratulálok a Szerzőtársaknak!

    VálaszTörlés
  3. Tisztelt Szerkesztőség, kedves Porcelánszív Irodalmi Folyóirat, Vasas Marianna! Itt is köszönöm a meghívást és a lehetőséget. Szeretettel gratulálok kedves szerzőtársaimnak, öröm, hogy köztetek lehetek! :) 💞😊

    VálaszTörlés