"Hozzátok kötözött engem a végzet" - Nőnapi tisztelgés
Az utóbbi évtizedekben amolyan divatjamúlt ünnep lett március 8. Manapság már alig
hallani róla, jelentősége kevésbé elismert. Mint
annyi más esetben, ezúttal is átestünk a ló túlsó oldalára.
Ezek
a versek a gyöngédség, a szelíd aggódás, az anyai szeretet és az önfeláldozás
megtestesítői, egyszóval a mindenkori Nő előtt tisztelegnek.
*A
címidézet forrása: Kosztolányi Dezső Nők c. verse
Gősi Vali
Bocsásd meg, Mama!
Szíved alatt melengettél,
langyos tejjel etetgettél,
édes szóval nevelgettél,
köszönöm, Mama!
Ha kérdeztem, te feleltél,
könnyeimre átöleltél,
elhagytalak – elengedtél
csendesen, Mama.
Boldog voltam, mert szerettél,
sorsom útján jót reméltél,
göröngyöket egyengettél
fáradtan, Mama.
Őrizted az égi rendet,
amit Isten megteremtett,
a szíveddel melengetted,
vigyáztad, Mama.
Lelkembe is átültetted,
ápolgattad, felnevelted.
Azt ígértem, boldog leszek,
hittük is, Mama.
Megtörte a sors a rendet,
bánat üli meg a csendet.
Temetik a gyermekemet,
mit tegyek, Mama?
Boldog én már nem lehetek,
anyák napján, virág helyett
elküldöm a könnyeimet
zokogva, Mama!
Hazudtam, hogy boldog leszek,
hogy Rád mindig csak nevetek.
Mosoly helyett a könnyeket
bocsásd meg, Mama!
B.Tomos Hajnal
Asszonyi
visszapillantó
Behemót
vezényszavak
nyomták
zsenge csontjainkat,
tejüvegek
kocogása
lakta
be fiatal anyaságunk
és
vacogtunk, mint űzött apróvad
minden
ölelés után.
Teritettünk
és éhesen álltunk fel,
dagadt
ujjakkal mocskot oldottunk
hideg
levekben –
DE
rozsdán
és savas könnyeken,
ködön
és fellegen
most
átsüt valami
patyolat-holdasan,
mint
szinarany.
Gősi Vali
Anyámhoz
Anyámhoz
elém
hozott az illatos tavasz;
fény-szirmokból fonta a hajad
titok voltál pompa ragyogás
arany színben égő tűzzománc
csak néztem a fényt
hosszan elmerengve
és újjászülettél a tenyeremben
fény-szirmokból fonta a hajad
titok voltál pompa ragyogás
arany színben égő tűzzománc
csak néztem a fényt
hosszan elmerengve
és újjászülettél a tenyeremben
Kozák Mari
Félig
én…
Félig
én vagyok – másik felem te
ágyad szélén ülök
nevetve nézem ablakon nyíló
örök jégvirágom – álom talán
de nem találom a másik felem
hiába ordítom – jer velem…
ágyad szélén ülök
nevetve nézem ablakon nyíló
örök jégvirágom – álom talán
de nem találom a másik felem
hiába ordítom – jer velem…
félig
én vagyok – másik felem te
telem és nyaram egybe szalad
tavaszt nem hívok – nem szabad
ruhám szakadt – tied foltozom
kabátod zsebében holnapom
inged kéred – nem adom…
telem és nyaram egybe szalad
tavaszt nem hívok – nem szabad
ruhám szakadt – tied foltozom
kabátod zsebében holnapom
inged kéred – nem adom…
reggel
jő – könyvek közt
rejtezik urnád – csipkével takart
hozzá hajol hideg homlokom
ujjam sikoltva érint
fázom én jó fiam – riadt tekintet
hazudik minden szavam…
rejtezik urnád – csipkével takart
hozzá hajol hideg homlokom
ujjam sikoltva érint
fázom én jó fiam – riadt tekintet
hazudik minden szavam…
félig
én vagyok – másik felem te
három év nehéz terhe
térdel velem fekete sárba – anyám
üvölt az éjszakába
vállamon érzem szárnyad – repülök
„csillaggá csókolt” gyermekem
éjszaka átkát csak cipelem.
három év nehéz terhe
térdel velem fekete sárba – anyám
üvölt az éjszakába
vállamon érzem szárnyad – repülök
„csillaggá csókolt” gyermekem
éjszaka átkát csak cipelem.
Nászta Katalin
ne
öregedj meg asszony
ha mégis, hát ne szólj, hallgass
mint repedt fazék a hangod
fület sért, ideget borzol
addig csacsoghat a repedt sarkú is
amíg fiatal
ha mégis, hát ne szólj, hallgass
mint repedt fazék a hangod
fület sért, ideget borzol
addig csacsoghat a repedt sarkú is
amíg fiatal
az
határoz meg, hogyan áll
nekünk az idő, a korunk
ha idejében bele nem szokunk
bizony kilök magából, mint a vese
a nem belé valót
nekünk az idő, a korunk
ha idejében bele nem szokunk
bizony kilök magából, mint a vese
a nem belé valót
vajon
ki mondja meg
mikor milyenek,
kik legyünk-vagyunk?
mikor milyenek,
kik legyünk-vagyunk?
Shogór Susana
Kérdés
mindenkoron
Amikor
majd
nyári
estén ezen az utcán
megy
s
látja a lámpafénybe
szédült
bogarak
táncát
s
a lombok borzongását
vagy
amikor
téli reggelen
megdermed
a lehelet
s
ő a jeges járdán
vigyázva
lépeget
vagy
amikor
a kitörni
készülő
vihartól
sűrű levegőben
a
forró aszfalton
elnehezülnek
léptei
vagy
amikor
letéve terheit
érzi
jó élni
pontosan
itt
és
pontosan így
Akkor...
Gondol
majd rám az a nő?
Kinek
arcát nem ismerem
talán
csak sejthetem
hisz
ő a Jövő.
Gondol
majd rám?
A
nőre ki most járok itt
s
vagyok a Jelen.
Gondol
majd rám?
Mint
én gondolok arra a
nőre
kinek
arcát nem ismerem
talán
csak sejthetem
mert
ő a Múlt.
Így
járunk itt Mi.
Viszem
magunkat.
S
hiszem gondol majd rám
amikor
száz év múlva
erre
jár.
B.Tomos Hajnal
Homo electronicus
A konyha már csak portya-tér,
fémes gombok közt oszlik
a zsúfolt kétszernégy -
pizza legyen előbb
vagy online-menü,
dagasztógép lámpája villan,
akarva-akaratlan
képek sora illan,
mint utcapor arcomon,
napok hire
gyűlik fel valahol,
s mindennek ostora az
„ülök a tűkön”
perceim
porciózom
a billentyűkön,
persze nem tudom,
hová surran közben
a fürge lét-atom
és nem láthatom,
hogy programom
végét jelzi
egy pislogó csillag-gomb
Kozák Mari
Most
is…
Miért
sírsz – nevess velem
itt vagy anyám mellettem…
itt vagy anyám mellettem…
szél
vagyok érintem arcod
hulló levélen hangom
tócsában félénk nevetés
ajkadon tavaszi ének
karodban ringó álom
rügy egy most ébredő ágon
léptedben ringás
ujjadon puha érintés
miért sírsz értem - térdelj mellém...
hulló levélen hangom
tócsában félénk nevetés
ajkadon tavaszi ének
karodban ringó álom
rügy egy most ébredő ágon
léptedben ringás
ujjadon puha érintés
miért sírsz értem - térdelj mellém...
érezd
hogy melledhez búvok
simítom hajad
madárszárnyán viszem szavad
tenyeredbe sóhajtom
tavaszok melegét
jégbe zárok egy pillanatot…
látod anyám - most is veled vagyok.
simítom hajad
madárszárnyán viszem szavad
tenyeredbe sóhajtom
tavaszok melegét
jégbe zárok egy pillanatot…
látod anyám - most is veled vagyok.
Keszthelyi György
születés
születés
édesanyámnak
cserépkorsóból
vizet csorgatott arcodra
az
Isten pontosan negyvenöt percig
valami
megfontolt antik türelemmel
és
ugyanaddig villogott metronóm-
taktusra
egy krómfényű varázsvessző:
két
lépésköznyi ütemére bicegtél –
anyám
– üszkös lábon egy sötét tó felé
-eszméletvesztés!
– kiáltott valaki
és
felbolydultak mind az avatott emberek,
később
kiderült, hogy már ott voltam én
biztos
alfától kétes omegányira
másodmagammal
a világ peremén
egy
napra mindenki szépen kiöltözött
én
meztelenül csüngtem egy forró mell
és
a kőhideg Házsongárd között.
Kozák Mari
Holnap
tán érkezik…
Nézd
anyám – nézd fiad…
csillagnak áldja a tavaszt
arcodra esőnek érkezik
hajadba szélnek költözik
csillagnak áldja a tavaszt
arcodra esőnek érkezik
hajadba szélnek költözik
nézd
anyám – nézd fiad…
pókselymen szárad a nap
árokban pihennek az álmok
kötélen hintázik világod
pókselymen szárad a nap
árokban pihennek az álmok
kötélen hintázik világod
nézd
anyám – nézd fiad…
tenyerében nyugszik a Nap
lábnyomán elvész a Hold
ő maga „csillaggá csókolt”
tenyerében nyugszik a Nap
lábnyomán elvész a Hold
ő maga „csillaggá csókolt”
nézd
anyám – nézd fiad…
ágyadon kék virág illat
ajtódban félős pillanat
velem érkezik vasárnap
ágyadon kék virág illat
ajtódban félős pillanat
velem érkezik vasárnap
nézd
anyám – nézd fiad…
szárnyaszegett gondolat
madarak csőrén selyem
átölel mind a két kezem
szárnyaszegett gondolat
madarak csőrén selyem
átölel mind a két kezem
nézd
anyám – nézd fiad…
fehér homlokom ránctalan
léptemben ezer virág nyílik
ajkamon kérő szavad
fehér homlokom ránctalan
léptemben ezer virág nyílik
ajkamon kérő szavad
…nézem
fiam - csillagom
kék madaram hallgatom
ott vagyok hol tűz meleg
szárít könnyes életet
ott hol parttalan meder
magába fogad emléket
ott hol csillagéleted
múlik – születik éjszaka
ott hol angyalok szárnya
vállamat takarja.
kék madaram hallgatom
ott vagyok hol tűz meleg
szárít könnyes életet
ott hol parttalan meder
magába fogad emléket
ott hol csillagéleted
múlik – születik éjszaka
ott hol angyalok szárnya
vállamat takarja.
B.Tomos Hajnal
Ómama
Sejtettem, hogy
rám akarja hagyni
a pumpára szerelt
párizsi parfümjét
– másképp szóba
sem hozza –
Sejtettem,hogy
búcsúzni akar,
mikor aszott kezét
a takaró fölött
kinyújtotta.
Tudtam,hogy
már elment:
ajtaját-ablakát
szélbe tárva hagyta.
Kozák Mari
Anyámnak
– anyámhoz
Anyám
nyolcvanöt évet cipel vállán
arcát a ráncpókok szőtték be
át nem aludt éjszakákon át – mégis
a hajnal ágy előtt ülve találja
kezében kis imakönyve – mormolja
magában halkan a szókat
s vigyázva teszi helyére vissza
majd teát iszik – falatka kenyér
az is csak pirítva – közben esze azon jár
lányának mit főzzön – s aztán hogyan tovább…
arcát a ráncpókok szőtték be
át nem aludt éjszakákon át – mégis
a hajnal ágy előtt ülve találja
kezében kis imakönyve – mormolja
magában halkan a szókat
s vigyázva teszi helyére vissza
majd teát iszik – falatka kenyér
az is csak pirítva – közben esze azon jár
lányának mit főzzön – s aztán hogyan tovább…
Anyám
már nehezen jár – inkább csak
botjára támaszkodva csoszogja be
az apró lakást, s lehajol minden után
mi marad léptei nyomán
majd halkan háborog – ilyenkor feled imát
szidja korholja tehetetlenségét
botlik és ujja engedi botját – néha sír
aztán csak nevet magán
erőt gyűjtök mondja – jön dédunokám
majd tiszta kötőt ölt s hangtalan vár…
botjára támaszkodva csoszogja be
az apró lakást, s lehajol minden után
mi marad léptei nyomán
majd halkan háborog – ilyenkor feled imát
szidja korholja tehetetlenségét
botlik és ujja engedi botját – néha sír
aztán csak nevet magán
erőt gyűjtök mondja – jön dédunokám
majd tiszta kötőt ölt s hangtalan vár…
Anyám
álmokat ringat fáradt karján
mesét sző – egy gyermekről énekel
ki messze ment – angyalként jár haza
szárnya esténkét betakarja…
már nem érdekli hová futnak a napok
és miért zokog sarokban a fáj
fájós hátán zajongnak a gondok
ő hallgatag ül – kicsi dédit vár…
most boldog szebb jövőt álmodik neki
s ajkára ma mosoly kéredzkedik.
mesét sző – egy gyermekről énekel
ki messze ment – angyalként jár haza
szárnya esténkét betakarja…
már nem érdekli hová futnak a napok
és miért zokog sarokban a fáj
fájós hátán zajongnak a gondok
ő hallgatag ül – kicsi dédit vár…
most boldog szebb jövőt álmodik neki
s ajkára ma mosoly kéredzkedik.
Gősi Vali
Örök
életű
Ősz
hajad ezüst felhővé lényegült,
könnyektől fátyolos ég-szemed tükörré,
törékeny tested kecses angyallá lett,
vigyáznak, óvnak örökbecsű szentek.
könnyektől fátyolos ég-szemed tükörré,
törékeny tested kecses angyallá lett,
vigyáznak, óvnak örökbecsű szentek.
Megkoszorúzva
arany-fény ágakkal
– vágyak kötelétől lágyan eloldozva –
ragyogsz örök nőként, gyönyörű Madonna,
könnyező árváid halhatatlan anyja!
– vágyak kötelétől lágyan eloldozva –
ragyogsz örök nőként, gyönyörű Madonna,
könnyező árváid halhatatlan anyja!
B.Tomos Hajnal
Anyaság
ledobtad testemet,
mint zöld burkát
a túlérett gesztenye -
eremmel, jövőmmel
mentél el
– jól tudod –
ott lakok bőröd alatt
serkenő erődben,
ahogy véred halad –
ott vagyok nyelvedben,
inad rejtett remegésében,
figyelőn.
szívem a versben,
azt is batyúdba rejtem
útravalónak
Képek: B.Tomos Hajnal
Megindító, gyönyörű vallomások. Köszönöm.
VálaszTörlésKöszönjük, hogy szerzőtársaink megosztották velünk szivhez szóló alkotásaikat.
VálaszTörlésKöszönöm a megtisztelő figyelmet, gratulálok szerzőtársaimnak!
VálaszTörlésKöszönöm szépen a versem megjelentetését! Nagy öröm ilyen szerzőtársak között szerepelni. Mindenkinek gratulálok szeretettel!
VálaszTörlésHálás köszönet!
VálaszTörlés