Visszhangok a lélek vermeiből
Az
emberi lény esendő. Gyakran követ el olyan tetteket, melyek miatt utólag
bűntudata van, szégyenkezik, nehéz terhüket sokáig cipeli lelkiismerete titkos
tárházában. A most közölt gyűjteményünkben kortárs költők vallanak
lelki vívódásaikról, bűnök fájó, marcangoló tudatáról, a
hazugság, rejtőzködés,
álcázás kísérleteiről, vagy a megbocsátás felszabadító érzéséről.
álcázás kísérleteiről, vagy a megbocsátás felszabadító érzéséről.
Nászta Katalin
nemcsak
az idő
rakódik
egymásra bennünk
hazugságaink
is megülnek
napjaink
drótszálain
mint
a verebek
éktelenkednek
nem
kedvesek
rozsdás
huzalaik
alatt
meghajlunk
arcunkon
szárítkozik
a
szemérmetlen
kifeszült
hamis
csend
B.Tomos Hajnal
Honnan tudnád?
Nyelvemen átvérzik a rend,
füledet özönli a csend,
két egyidejű zokogás
egymásról nem vehet tudomást.
Honnan tudhatnád ki vagyok,
ha csak szemeddel nézel,
meddőn múlnak ki
visszhangok
beszűkült féltekéken.
Mert a látvány hullámzó,
nem mutat csak álcát,
szikkadt parton horgonyzó
szikár, földi formát.
Kapui Ágota
Karma-mélyen
Voltam
már én is bűnös harmadik
törtem
már frigynek vélt harmóniát
és
elvettem mit mások birtokoltak
és
hagytam űrt és elvetélt hiányt
tán
megbánhatnám bűvös érintésedet
és
szégyellhetném ádáz önmagam
de
tudom hogy nem volt enyém egészen
mi
kincstáramban ma is zárva van
csak
ámulok hogyan lehettem én
a
rontó fél a bűnös harmadik
amikor
bennem annyi intelem
anyai
szó és dorgálás lakik
hogy
meddig ér a szoknya széle ott
ahol
az erkölcs vesz majd méretet
és
megítél és bűnbánatra int
és
krétakörbe zárja létemet
Tetteimben
csak téged talállak
ha
megbánásnak nyomát keresem
mert
karma-mélyen új erővel támad
az
ellenszélben elfújt szerelem
Vasas Marianna
Társas árnyjáték
/Szóláncversek/
Kérdés a magányos elméhez
Kutatópart. Egyedülléter.
Öregségbolton a kíváncsillagg.
Mit kezdesz a Fény szemüvegével,
ha az utolsó mosoly is itt hagy?
*
Mindenki fél, csak máshogy
Szorgostoba. Nyájtatos klónos eső.
Imágólyák a lopóznás ellenfélszekben.
Ki mást gondolt, sorsa egykor szemfedő,
ma másként él, de még virul a félelem.
*
Pusmogó talány
Rosszindulatolgatás. Hátmögötthösség.
Hibaráti nyíltanulság. Szemtől-szembeszéd.
A meglapulás mérhetetlen göröngyét
elsimíthatja majd egy újesély-betegség?
Para Olga
Hibák
halomban
hibát
hibára
halmozol
hibát hibára
halmozok
halmozol
hibát hibára
halmozok
hibám
hogy
eltűröm
vádjaid
s minden
téves
hited
eltűröm
vádjaid
s minden
téves
hited
mert
hiába
minden ész erő
fájdalom
minden ész erő
fájdalom
én
sohasem
haragszom
ellened
haragszom
ellened
Hajnal Éva
hétköznapi
megrendítően
hétköznapi ez a hallgatás
nincs benne semmi különös
csak a szőnyeg rojtjai ahogy összevissza állnak
és bódultan figyelik a megsemmisülés pillanatait
csak az asztal ahogy itt meghúzódik
félhomály bugyraiba dőlve
vagy ez a pislákoló lámpafény
ami azért mégis láthatóvá változtatja
e láthatatlan messzeséget
e kibonthatatlan elmúlását a mozdulatoknak
vagy ez a pohár itt az asztal sarkán
még talán le is eshetne
ha nem hagyna nyomot
ha nem volna úgy behatárolva
és odaragasztva láthatatlan porcicákkal talpa körül
nem gondoltam hogy megrendít
hallgatásodnak ez a felsőfoka
amelyben mély tavak járják úttalan útjaikat
mélységeik minden homokszemét
monoton muzsikává morzsolva
én nem tudtam
nem tudtam, hogy ilyen nehéz visszaforgatni a szavakat
hogy mondatokká tornásszák magukat torkodban
nem gondoltam hogy minden olvasnivaló kifoszt majd
amit kezedbe veszel
hogy elolvasva kirekeszt ebből a földi létből
ebből az időpillanatból is
hogy fölszedegeti életed morzsáit
minden maradandó emléknyomot
ebből
a folyton emlegetett örökkévalóságodból
egészen hétköznapi jelzőkké szakadoztunk
már alig kivehető alakodat bámulom
magaddal ülsz a messzeségben
és épp felolvasol valami fontosat
nincs benne semmi különös
csak a szőnyeg rojtjai ahogy összevissza állnak
és bódultan figyelik a megsemmisülés pillanatait
csak az asztal ahogy itt meghúzódik
félhomály bugyraiba dőlve
vagy ez a pislákoló lámpafény
ami azért mégis láthatóvá változtatja
e láthatatlan messzeséget
e kibonthatatlan elmúlását a mozdulatoknak
vagy ez a pohár itt az asztal sarkán
még talán le is eshetne
ha nem hagyna nyomot
ha nem volna úgy behatárolva
és odaragasztva láthatatlan porcicákkal talpa körül
nem gondoltam hogy megrendít
hallgatásodnak ez a felsőfoka
amelyben mély tavak járják úttalan útjaikat
mélységeik minden homokszemét
monoton muzsikává morzsolva
én nem tudtam
nem tudtam, hogy ilyen nehéz visszaforgatni a szavakat
hogy mondatokká tornásszák magukat torkodban
nem gondoltam hogy minden olvasnivaló kifoszt majd
amit kezedbe veszel
hogy elolvasva kirekeszt ebből a földi létből
ebből az időpillanatból is
hogy fölszedegeti életed morzsáit
minden maradandó emléknyomot
ebből
a folyton emlegetett örökkévalóságodból
egészen hétköznapi jelzőkké szakadoztunk
már alig kivehető alakodat bámulom
magaddal ülsz a messzeségben
és épp felolvasol valami fontosat
/25 évnyi hallgatás emlékére/
Para Olga
Kiváltságosan kevés
kiváltságosan kevés
ki elől nem rejtezem
ki velem van valóban
ellenem vall a végső
Tárgyaláson
Gősi Vali
gyónás
hazudtam
magamnak
és
elhitettem veletek is
hogy
szárnyalok
letagadtam
az éles ráncokat
a
szívemen kijavítani már nem tudom
a
belétek karcolt üres szavakat
melyek egytől egyig hamisak;
nem
tudom mi a szeretet
nem tudom kik a boldogok
csalódott
magányos
kifosztott
roncs
A
Halál rokona vagyok*
irgalmazzatok!
*Ady Endre
Képek forrása:
B. Tomos Hajnal: Közelképek-sorozat
B. Tomos Hajnal: Közelképek-sorozat
Köszönöm szépen.
VálaszTörlésGratulálok mindenkinek a megjelenéshez. Fajsúlyos verseket olvashattam.
VálaszTörlésÉlmény volt olvasni, ezeket a nagyszerű verseket, gratulálok minden szerzőnek!
VálaszTörlésÉlmény volt olvasni Titeket!
VálaszTörlésKöszönjük a szerzőknek, hogy megosztották velünk értékes alkotásaikat !
VálaszTörlés