"Elnyűtt kacat, csend-vallomás..."

megosztotta: Porcelánszív

Ilona Nagy
Gyolcstiszta lapra…

Úgy kezdtem, mint üres papír,
nem volt tinta, se mondatok
és nem festett rá senki még,
valahol mégis ott vagyok

talán két gyűrődés között,
lassan sárguló pauszon,
hol fényszínek a hátterek
egy számozatlan oldalon.

Íratlan szavak, kócbetűk,
radírtól megkopott sorok,
margók közé szorult regény
előszava, mely felzokog,

de vannak virgonc oldalak
s olyanok is, mik ékesek
vagy festővászonra valók;
persze némelyik szétesett.

Ha írnál, vagy ha festenél
bele egy utolsó lapot,
színekkel tedd, vess gyöngybetűt,
kottázz rá játszi dallamot,

s én könyv leszek… Bársonyszavú,
gyolcstiszta lapra nyomtatott,
borítómon felhő legyél,
s ne feledd rá a pipacsot…


Etela Dvorák
Az üres vászon

hiányzol
hagyom
vissza érkeznek az eltévedt gondolataim
mozdulataim mozdulataid nélküli
szárny nélküli madarak
csöndem ölelem
bordáim közt mélyen meglapul
fény táncol szobám falán
elmúlt a nyár
csitul a vér
tarkómra hull a szelíd fátyolvirág

Udvard, 25. november 2012


Márkus László
Zarándoklét

őszintén élsz
titkaid nincsenek
tán nem is voltak soha
nem számít már
semmi sem
lelked lecsupaszítod
bárhol
bármikor

nem panaszkodsz
pedig gyakorta
tévútra lök sorsod
álmodsz újat magadnak
nem vádolsz senkit
mert érzed
neked tréfás kedvű
bohém angyal jutott

rád esteledett az élet
mégsem pihensz
nap mint nap újra
konokul baktatsz előre
mert jól tudod
ott legbelül
előbb vagy utóbb
felérsz a hegytetőre

2017. 11. 29.


Gősi Vali
Magán(y)-hangzó

egymás mellé hullt szavak
röhögnek kajánul vissza rám
egyenes mentén tántorgó mondatok
próbálják kordában tartani
menekülő gondolataim kilengéseit
rideg percek futnak előlem
vívódó elmém torzszülöttjeivel
a semmibe hurcolják kékre fagyott
álmaimat és vajúdó tetszhalott
gondolatokkal végül
magamra hagynak


Nagy László
Tükörvilág

álmok között
turkál a rend
tört fény mögött
lapul a csend

tükörvilág
mit rejteget
dal hull le rád
már csendesebb

árnyék borul
nincs látomás
nem boldogul
keresse más

elnyűtt kacat
csend-vallomás
álmom alatt
lelkembe láss


Hajnal Éva
Egyszer


Ha egyszer vers nélkül maradnék,
versed bíbor csipkéjét sorsomra takard.
Cikornyák nélküli csöndes takaród lassan öleljen,
hadd olvadjon bennem lélegzetté ez a csend.
Hadd ízlelgessem hallgatag neszét,
ahogy földet ér lépteim porán,
csókkal illetve
mindünk lábnyomát.



Kép forrás



2 megjegyzés:

  1. Köszönet a megtisztelő megjelenésért, szívből gratulálok porcelánszívű társaimnnak :) <3

    VálaszTörlés
  2. Tisztelettel köszönöm, hogy részese lehettem e csodás válogatásnak.

    VálaszTörlés