"Lelkem hajnalra mindig megszépül..."
December.
A
hideg és a sötét lassanként egészen átjárja a Földet. Egyre korábban érkezik az
éjszaka, mintha csak el akarná nyelni a világot. Az álmodozás és várakozás ideje
ez; várakozás a fényre, vágyódás az új Hajnalra.
Költőink
az éjszaka álmait és a hajnal vágyát hozzák közelebb hozzánk ebben a válogatásban.
Márkus László
rám esteledett
hazafelé a vén hold
a tájról mesél
hazafelé a vén hold
a tájról mesél
Cs. Nagy László
Hold
A
hold patinás rézkorong,
csorba játéka az éjnek,
halk felhősikoltás tolong
kihűlt, sötétebb felének,
csorba játéka az éjnek,
halk felhősikoltás tolong
kihűlt, sötétebb felének,
a
sárga fény terel haza,
míg az árnyak útra kelnek,
s házak behorpadt oldala
épp nekifeszül a kertnek.
míg az árnyak útra kelnek,
s házak behorpadt oldala
épp nekifeszül a kertnek.
Az
utcán többé semmi nincs,
a sötétség martaléka
minden, várja, hogy visszaints
az elfénylett maradékra.
a sötétség martaléka
minden, várja, hogy visszaints
az elfénylett maradékra.
Dvorák Etela
Talán múlik
Csak az fáj,
ami pillanatnyi gondolataimban
lüktetve szenvedést ébreszt.
Mostanság messziről
idehallom a jajgató,
síró,
imákat mormoló hangokat.
ami pillanatnyi gondolataimban
lüktetve szenvedést ébreszt.
Mostanság messziről
idehallom a jajgató,
síró,
imákat mormoló hangokat.
Érzem
a világ bizonytalan,
vérvörös holnapjai
az utcákon morajlanak.
Könnyezik a föld,
megsemmisül az angyalok rajza.
a világ bizonytalan,
vérvörös holnapjai
az utcákon morajlanak.
Könnyezik a föld,
megsemmisül az angyalok rajza.
Reggelre
újra és újra örök nyertes a kikelet,
s hogy ma itt vagyok,
azt tudom, elfogadom,
lelkem hajnalra mindig megszépül,
bennem csend van, szeretet,
ha eltévedek, azt is vállalom.
újra és újra örök nyertes a kikelet,
s hogy ma itt vagyok,
azt tudom, elfogadom,
lelkem hajnalra mindig megszépül,
bennem csend van, szeretet,
ha eltévedek, azt is vállalom.
Márkus László
álmatlan éjben
apró pókkal bámuljuk
a kelő holdat
apró pókkal bámuljuk
a kelő holdat
Cs. Nagy László
Ég-lebegés
A
repülés maradót vigasztal,
és átsuhan az ágközön,
fekete vászonra vált a nappal,
az eltelt idő rám köszön,
és átsuhan az ágközön,
fekete vászonra vált a nappal,
az eltelt idő rám köszön,
ahogy
soraim szárnyamra vésem,
- a tollpihe selyme örök -
elejtett tintafoltok a szélben,
fényük aláhullva pörög.
- a tollpihe selyme örök -
elejtett tintafoltok a szélben,
fényük aláhullva pörög.
Kifeszült
tollakkal messze néztem,
lassú éj gyúlt a köveken,
új szárnyat a sötétségből téptem,
és lebegést játszik velem.
lassú éj gyúlt a köveken,
új szárnyat a sötétségből téptem,
és lebegést játszik velem.
Dvorák Etela
Látni kell
Vajon
látható-e minden,
vajon ami tiszta s magasztos,
mikor érinti meg a lelked?
vajon ami tiszta s magasztos,
mikor érinti meg a lelked?
Válaszokat
a csended
suttogja halkuló szavakkal,
de te nem figyelsz...
suttogja halkuló szavakkal,
de te nem figyelsz...
Nézed
a fákon lebbenő létet,
gondolatban öleled a szépet,
viaskodsz a félelmeiddel,
amelyek nem is miattad
de benned mocorogva
elhitetik veled,
hogy a keresztet cipelve
majd jön a megváltás...
Vajon meddig érint mindez meg téged?
gondolatban öleled a szépet,
viaskodsz a félelmeiddel,
amelyek nem is miattad
de benned mocorogva
elhitetik veled,
hogy a keresztet cipelve
majd jön a megváltás...
Vajon meddig érint mindez meg téged?
Ébredj!
Lásd és érezd,
hogy a remény nem csak egy szó,
nem csak a gondolataidban mocorgó,
vágyakozó, meglapuló marcangolás.
Ne várd a hajnalt, amely felébreszt.
Lásd és érezd,
hogy a remény nem csak egy szó,
nem csak a gondolataidban mocorgó,
vágyakozó, meglapuló marcangolás.
Ne várd a hajnalt, amely felébreszt.
Cs. Nagy László
Félálom
Este érzem a sötétség szögleteit,
az álmodás előtti pillanatban
már a fénynek mindegy, homályával melyik
hűlt szilánkját feledtem ott a napban.
az álmodás előtti pillanatban
már a fénynek mindegy, homályával melyik
hűlt szilánkját feledtem ott a napban.
Befordult árnyék vetül lengve a
falra,
mi épp az ablak szívéről szakad le,
mintha az éj elől csak szökni akarna,
hogy a tegnapot még újrateremtse,
mi épp az ablak szívéről szakad le,
mintha az éj elől csak szökni akarna,
hogy a tegnapot még újrateremtse,
mielőtt elpörgi hold előtt a
táncot,
feloldódva a csendes messzeségben,
s a füstben vonagló, hideg gyertyalángot,
már csak az álom vágya tartja ébren.
feloldódva a csendes messzeségben,
s a füstben vonagló, hideg gyertyalángot,
már csak az álom vágya tartja ébren.
Dvorák Etela
Gyönyör
Most
a csend őriz minden pillanatot,
karjaid puhaságában a testem
könnyű, megremeg milliónyi sejtem.
Pszt! Szótlan ölelj! Kapaszkodó csillagot
akarok, minden mezítlábas álmot!
A levegőt természetesen veszem,
karjaid puhaságában a testem
könnyű, megremeg milliónyi sejtem.
Pszt! Szótlan ölelj! Kapaszkodó csillagot
akarok, minden mezítlábas álmot!
A levegőt természetesen veszem,
ma a csend őriz minden pillanatot.
Most
ne mozdulj, csak játszom, kifordított
világom elszökő dallam, szerelem.
Hajnali gyönyör gömbölyödik bennem,
gyűrődik. Vacogó, hideg holnapot
most a csend őriz, s minden pillanatot.
világom elszökő dallam, szerelem.
Hajnali gyönyör gömbölyödik bennem,
gyűrődik. Vacogó, hideg holnapot
most a csend őriz, s minden pillanatot.
Márkus László
Dvorák Etela
Mielőtt
Mielőtt
a hajnal
hűvösen megölel minden csillagot,
törékeny testem
mozdulatlanságodban megpihen.
hűvösen megölel minden csillagot,
törékeny testem
mozdulatlanságodban megpihen.
Befejezetlenül
is hiszem
az álmok keringését bennem,
selyemlila levendulák illata
ránk boruló kegyelem.
az álmok keringését bennem,
selyemlila levendulák illata
ránk boruló kegyelem.
Ilona Nagy
Hajnal hasad...
Szinte minden nap látom a Hajnalt,
amint leveti csipkeköntösét,
és gyengéden, sirályszürke hajjal,
öleli a tér álmos emberét.
Hangtalan oson, s oly észrevétlen,
mégis, most itt érzem a bőrömön,
s tudom, hogy ti még alusztok éppen,
de nekem léptem már a hűs kövön.
amint leveti csipkeköntösét,
és gyengéden, sirályszürke hajjal,
öleli a tér álmos emberét.
Hangtalan oson, s oly észrevétlen,
mégis, most itt érzem a bőrömön,
s tudom, hogy ti még alusztok éppen,
de nekem léptem már a hűs kövön.
Szeretem a Hajnalt ahogy
ébred,
mert láthatom sejtelmes arcait,
mikor a Nap még fák között lépked,
aludni küldve az éj hangjait.
Kristályharmatát széthinti végre,
páfrányzöldben szunnyadó lombokon,
s oxidvörössel festi az égre,
most új nap kél az alvó bokrokon.
mert láthatom sejtelmes arcait,
mikor a Nap még fák között lépked,
aludni küldve az éj hangjait.
Kristályharmatát széthinti végre,
páfrányzöldben szunnyadó lombokon,
s oxidvörössel festi az égre,
most új nap kél az alvó bokrokon.
A tinta égnek, lenkékre mossa
libatollmeleg csillagpaplanát,
s barit felhőket húz a magasba,
hogy űzzék a királykék éjszakát.
Dalol, suttog, s csengettyűhangokon
most felcsókol szendergő arcokat...
s a patakban, sófehér habokon,
egy csipketiszta, új Hajnal hasad.
libatollmeleg csillagpaplanát,
s barit felhőket húz a magasba,
hogy űzzék a királykék éjszakát.
Dalol, suttog, s csengettyűhangokon
most felcsókol szendergő arcokat...
s a patakban, sófehér habokon,
egy csipketiszta, új Hajnal hasad.
Kép forrása |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése