Jégbe zárt világ... Téli haikuk

megosztotta: Porcelánszív





Dvorák Etela

holdtölte táncol
sóhajtozó csillagok
befelé sírnak

hólepte kunyhó
düledező kis kémény
fázik a magány

didergő ágak
hófehérben lebbennek
téli meseszép

tél ajándéka
simogató napfényben
gyémánt hópelyhek

hintázik a tó
deres fűzfa ágakon
jégbe zárt világ



Walker Zsuzsa

görnyedt akácfán
hó és holdfény csillan…
álma kortalan

ritkuló lombok...
nyárfám halkabban suttog
a téli széllel...

kopasz akácfa
merész ecsetvonással
festi ágait...

ablakom előtt
levetett lombú nyárfa
cinkékkel ékes...

ablakom alatt
nincs többé ciripelés
cinkepár cseveg





Edit Musinszky




dermedt hajnalon
fagyott ablak – sóhajom
olvasztja jegét

bús felhők közül
kiszökő napsugárban
hópelyhek tánca



jégcsap cseppje mély
lyukat vájt a hóba: zöld
fűnek lélegzet

jeges ág roppan,
törzse alszik – fájdalma
nincs...kegyes a fagy



napos reggelen
ragyogó hópelyhekből
halotti lepel

vadmacska jeges
nyomából csipeget az
éhes cinkepár



utolsó rózsám
szépsége teljében várt
a fagyhalálra

telihold néz be
kunyhóm jeges ablakán,
gyertyám elfújom



Harcos Katalin

Dermedt drótokon
zúzmara zizeg lágyan.
Énekel a fagy.

Szikrázó hóban
vidám csipkét sző a tél.
Madár lábnyomok.

Ma a december
dühös arcát mutatja.
Hótorlaszt emel.

Havas bundájú
szörnyként fekszik a dombhát.
Szunnyad az erdő.

Porhó szitál rám.
Kezemre ül, megpihen,
s tenyerembe hal.

Duhaj szél szalad.
Jeges kézzel arcon üt
s tovább tántorog.




B. Tomos Hajnal

Téli virradat-
ezüstös fátyol terül
öreg fejemre

Este még szitált
a hold kiváncsi fénye,
most jégen csúszkál

Kopár őszi fa
reggelre kivirágzik -
már szitál a hó

Havazik lágyan
öregedő arcára :
fehér fehérre



Lir Morlan

Tabi Kazu



hideg holdfénynél
éles árnyak a havon
tél-éji tusrajz

téli estéken
lótuszvirág illata
csupáncsak emlék



hosszú a sötét –
leheletem megdermed
ilyen éjszakán

szürke hajnalon
pille hullott kezemre -
téli szél küldte



fám csupasz ága
gyászkimonójára vár
addig bóbiskol

Jégnek sikerült
elnémítani téged,
locsogó patak.



Távoli tüzek!
Látványotok elkísér
kihűlt kunyhómig.

szél seper havat
fagyott szántóföld fölé -
jégvirágot vet



Forró tea, óh,
hogy vágynak csészéd után
fagyott ujjaim!

hangosan recseg
a hó lépteim alatt –
oly halkan esett



Hó. Madárlábnyom.
Semmi más nem töri a
táj fehérségét

kopár ágakon
színesedni kezd a hó -
egy szilvavirág!





Fotók: TabiKazu

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése