Színek meséi
A színek nem csupán az őszi
aktualitás miatt kápráztatnak és gondolkodtatnak el bennünket. Ahány érzés,
annyi árnyalat, és mindez igaz fordítva is.
Kortárs verselőink soraiban
a lélek valamennyi palettája megelevenedik, átfestve a komor napokat.
Bakkné
Szentesi Csilla
A szürke ereje
Elköltözött. De ott
maradt az arca.
Szürkén, két
dimenzióban, a nyári zápor
sötét foltjaként az
épület falán.
Még elevenként
kiharapta a fák lombjait a
parkból, hogy messzebb
lásson; naponta
virágot fűzött az
ereibe, mert elhitte,
jobb lehet, és
szivárványba csomagolta
a hétköznapokat,
miközben beégette
retinájába azt a pár
évet. Ínségesebb időkre.
Most kinyújtott karral,
arctalan tapogat,
hogy megtalálja, hol
ért véget.
(Valamikor azt hitte,
mindent elér.)
Szívéből azóta a
virágok helyén betonacélerdő
eredt az égnek, és a
bontásra érett paneltestek
plakátruhájáról
lehámlottak a színek.
Csak egy maradt
érintetlen. A szürke.
Majd megszokja.
Portörő Kátya
Hófehér
halál
zord
télbe
metszett
jégvirág
tejbe
áztatott
csend
ezüst
szálakon sodort
emlékezet
ránctalan
élet
évekbe
simított
láz
hajdan
volt szerető
megkopott
báli
ruhák
egy
meghitt szalon
suhanó
árnyak a falakon
a
kísértések szép kora
lejárt
a
vétek
ha
volt
feledésbe
hullt
a
múlt
mi
egykor
jövendőt
prédikált
ma
szótlan
tanító
látomás
réveteg
éjben
lovasok
jönnek
fénytelen
testű
halálszavú
próféták
fekete
a mindenség
az
ébrenlét
örök
suttogói
sors
oszlopok között
kísértetek
s
míg kergetőznek az
istenek
a
víziókra
lassan
fehér
leplet terít
a
hóesés
Kránitz Laura
nyugalom
felhők
színek fények
szememnek
igézet
jelenség
mely feltölt
harmónia
mi fennkölt
lassan
ring a csónak
víz
csobban oldalán
alkonyra
készül a Nap
tökéletes
hangolás
félelmem
egyre halkul
kegyeltje
lettem a Holdnak
mint
lényeg körém terült
oldódik
bennem a holnap
ring
a csónak lassan
töltekezik
a lélek
a
víz tükre kifeszül
tűnőben
a képzelt…
B. Tomos Hajnal
Színek lehetősége
Foszlik a fehér
szegély,
kék szeleken csüng
rongyokban a piros –
majd sárga a zöld
anyagon
s így szerre kibomlik
a lehetőség minden
télből.
Csak én maradok
riadt szemű, fehér,
mint üvegben
a kísérleti egér.
Kapocsi Annamária
Mosolyszínek
Holdfehér,
mondanám...
de
fekete ködöket rajzolok,
hogy
pirosan is hordanám,
de
zöld lesz, mire kimondok
egy
szót,
hogy
kék,
s
hogy lilába is válthat, meglehet,
ó,
rettenet,
színtelenség,
te ősi vád,
Isten
veled,
(és
velem is lehet).
Gyakorta
mondják – Ó, szegény,
jászolban
maradt lelke nem tanul,
oktalan
mind, ki hinni még merne,
hogy
marad, mi szép, ártatlanul
gyermeki?
Égi?
Ki
költi, érzi?
Vagy
csak átvetít valami furcsa szárny,
és
igézetet dalol fenn a fán.
Ó,
színtelen dallamjelem.
Mosolygásszínű,
azt hiszem.
Berecz Magdolna
Színes
látomások
Sötét
fellegekbe zuhan az ég kékje,
hogy
az égi áldást dézsaszámra mérje.
Vörös
pecsét virít egy tarka abroszon,
arany
fényben izzik rézmozsár a napon.
Lila
ködben úsznak a rózsaszín álmok,
sárga
irigységből zöld méreg szivárog.
Égszínkék
kismadár boldogságot kerget,
barna
medve ballag szűk barlangja mellett.
Szivárvány
tündököl – ingatag peremén
angyalok
hintáznak, a szárnyuk hófehér.
Bíbor Kata
Szín-játszó
Mesélj,
milyen színű volt a nap,
a
reggel, ugye narancsos sárga
és
megpihentél a fák alatt,
az
ég a kékjét rádpingálta.
Mondd,
hogy eső nem esett,
lépted
nem árnyékolta felhő,
amerre
jártál, az út fényesebb,
csiklandozta
bőrödet a szellő.
Szólj,
ha nyelvet öltött rád
a
világ, s elibéd gáncsot vetett,
lilákkal
suttog körbe a vágy,
színekbe
ölel: én védelek.
Most
csak te beszélj, szavakat
ajkadról
hadd igyak magamba,
megrészegülten
hallgassalak,
lelked
fehérében maradva.
És
közben becézz, simíts
hajamba
rózsaszín szalagot,
hogy
feledjem én is, ami nincs,
ígérj
Párizst és tűzben lobogó Napot.
Voodoo
Vannak színek
Vannak színek, amiket
másnak látok,
A kéket zöldnek, a
zöldet kéknek,
És vannak hangok,
amiket lejátszok,
Egy dallamban még össze
is érnek,
Mégis hiába, mert nem
hallják mások.
Vannak napok, amikor
körbejárok,
Mint új lakó a
mókuskerékben,
Havazik, pedig a
napfényre várok,
Csak állok a sűrű
hóesésben,
És nem látszanak a
mézédes álmok.
Van, amikor mosolyogva
kel a Nap,
Szivárványt rajzol a
téli égre,
Táncol a hóban, és
vidáman kacag,
Virágok nyílnak a
napsütésben,
Téged látlak: minden
jégvirág te vagy.
Vannak ellenérvek, de
mind hasztalan:
Éveket adnék egy
pillanatért,
Mert nélküled minden
perc haszontalan,
Beáldoznám egyetlen
csókodért
A bizonytalant... ami
még hátra van.
Cs. Nagy László
Színátültetés-szonett
A
nyár kivérzett az ősz hull le rád,
nehéz
színekkel, akár egy kőgolyó,
csak
próbálgatja még az új ruhát,
tükörképén
szendereg a tiszta tó.
A
szél erős cérnáját már befűzte,
a
lombokon, új vásznat öltöget,
a
színvarázs füzetből kibetűzte
rozsdás
papírlapon a zöldeket.
A
levélerek vére úgy fordul át
sárgából
a vörös lüktetésbe,
mintha
orkán kerget eldobott gyufát,
és
az erdők fellobbant sebére
kacagva
penderít ólmos köd-csuhát,
s
bemosakszik színátültetésre.
Lir Morlan
Alkonyi
angyal
Kristálykék
égboltnak fennragyogó éke
Rőtfényű
visszképét tótükörben lelte.
Ibolya
palástot húz lassan az égre.
Sárgul
már titkon a zöld levelek lelke.
Zizzen
az esti kép közelgő léptedre...
Aurana Waters
Dáliák
Élettől
duzzadón kacag zöld száratokon
napba
nyújtózva gyönyörű fejetek
olyan
ígérő pirosan lángol körülöttem az ágyás.
Hogy
köztetek állok, sokkal jobb
mint
vakon heverni lenn a szemétben
de
megbarnult szirmaim összekuszálódtak
elszáradt
testemben nem szökken föl a kristályfényű víz
Mégsem
talál utat hozzám a féltékenység
és
nem kedvetlenít el a bánat
És
hogy a múlt tükréből ne riasszon a keserű jövendő
csak
rámosolygok ráncos mosollyal a viruló életre
és
lehajtom lábaitokhoz a fejemet.
Várkonyi
Zsuzsa
Színek
Szivárvány megfesti
fehér ruhám,
már nem számít, mi lesz
holnapután,
felhőtlen pillanat
repít messze,
fekete napokat
elfeledve.
Kinyílott reggel egy
rózsa, sárga,
némán viszi nyűgöm egy
madárka,
lila köd kíváncsi
éjjelente,
vágyak szépülnek barna
szemembe.
Remény él piros
virágsziromban,
méregetem lelked nagy
titokban,
szürke álmokat visz a
messzeség,
mezítláb lépek zöld
füvön feléd,
csak halld meg szívem,
lépteim neszét.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszönöm a Porcelánszív Irodalmi folyóiratnak a megjelenést.
VálaszTörlésGratulálok minden alkotónak!
Köszönöm, hogy e színes válogatásban az én szürkém is helyet kapott! :) Én is gratulálok az Alkotóknak!
VálaszTörlésCsodálatos versek ! Köszönve magammal viszem !
VálaszTörlés