Porcelánszív : Interjú Hámori Zsófiával, az egyéni utak mesés képzeletű írójával

Interjú Hámori Zsófiával, az egyéni utak mesés képzeletű írójával

megosztotta: Porcelánszív

Hámori Zsófia kortárs novellaíró igen különleges színfolt a kortárs irodalomban. Fantáziadús úgy, hogy közben teljes mértékben átélhető karaktereket alkot.

Súlyos témákat boncolgat úgy, hogy közben a legkivételesebb lírai szépséggel és könnyedséggel formál szavakat. Intellektuális és érző szemszöge által láttat és elragad egyszerre az az egyedi világ, ami novelláinak mindegyikében megjelenik.

Két kötete jelent meg eddig: a „Nincs idő!” és a „Szürreália” címet viselő.

A Porcelánszív Olvasóinak megtisztelésére most egy interjút olvashatunk vele,

Vasas Marianna kérdéseivel.

1. Elmesélnéd az Olvasóknak, hogy mikor és milyen hatásra kezdtél el írni?

A legelső novellámat 17 évesen írtam. Egy film hatására ragadtam tollat. Elhatároztam, hogy némi humorral fűszerezve kifordítom a történetet a magam módján. Valójában nem volt vele különösebb célom, egyszerűen csak kedvem támadt alkotni valamit. A környezetemtől érkező pozitív visszajelzések aztán arra ösztönöztek, hogy tovább próbálkozzak. Sokáig csak a fióknak írogattam, csupán az elmúlt néhány évben kezdtem el hivatásszerűen foglalkozni a dologgal.

2. Minden írásodból tükröződik az emberi lélek mélyreható ismerete. Milyen arányban van egymással műveid megkomponálásakor az intuíció-külső tapasztalat-utánakeresés hármasa?

Leginkább az intuíciómra, illetve részben a külső tapasztalataimra hagyatkozom. Szeretek megfigyelni. Elcsípni nem szembeötlő mozzanatokat az emberi kapcsolatokban. Leginkább érzésből írok, az utánakeresést igyekszem minimálisra csökkenteni, mert nem igazán szeretem. Ettől eltekintve bizonyos témáknál elengedhetetlen.

3. A „Szürreália” című könyvben megjelent 'Költő augusztusa' című novelládban színtiszta képiség él, ahogy több írásodban is. Nem gondolkodtál még azon, hogy verseket is írj?

Úgy gondolom, nincs érzékem a versíráshoz. A prózai önkifejezés számomra sokkal kézenfekvőbb.

4. Egyéb írói műfajok közül melyik áll Hozzád a legközelebb mind olvasóként, mind esetleges leendő művelőként?

Nálam a kettő elkülönül. Például nagyon szeretek verseket olvasni, de nem érzek késztetést rá, hogy magam is írjak verset. Egy testhezálló témában viszont szívesen írnék egyszer regényt. Általában véve bármit elolvasok, ami érdekel, a műfaj lényegtelen.

5. Milyen művészeti ágakat szeretsz még?

A képzőművészetet. Régebben sokat rajzolgattam hobbiszerűen. Gyakorlásképp mindig megpróbáltam lemásolni a kedvenc fantasy művészem rajzait. Örömöm lelem a fotózásban is, és gyakran kézműveskedem. Dekorációkat készítek a lakásba, vagy plüssmacikat varrok. Szeretek ilyesmivel foglalkozni, mert remekül kikapcsol.

6. Kortárs írók/költők közül a kedvenceid közül van olyan, aki merőben más stílusban ír, mint Te?

Nem tudom. Kevés kortárs irodalmat olvasok, és nem igazán szeretem másokkal összehasonlítani magam. Talán Murakami Harukit említeném meg példaként. Az ő stílusa nagyon egyszerű, ugyanakkor megfelelő ráhangolódás nélkül nehéz megérteni a történeteit. Többnyire ez a helyzet az én novelláimmal is.

7. Klasszikus kedvenceid vannak? Ha igen, kik?

Vladimir Nabokov, Edgar Allan Poe, H. P. Lovecraft, Shirley Jackson, Csáth Géza.

8. Hogyan írnád le azt a lelkiállapotot, amiben általában az írásaid születnek?

Ez attól függ, hogy épp milyen hangulatú történetet szeretnék megírni. Sok novellámat mély melankóliába zuhanva alkotom meg, mert nekem az a jó, ha erős belső érzelmi impulzusok motiválnak. A groteszkebb, humorosabb elbeszéléseken viszont csak azokon a napokon tudok dolgozni, amikor abszolút jókedvem van. Néha a két ellentétes lelkiállapot keveredik bennem, olyankor masszívan szürreális képeket szülök.

9. A „Nincs idő” vagy a „Szürreália” című könyvet írtad meg rövidebb idő alatt?

Az első kötetemet, a Nincs időt. Mielőtt elhatároztam, hogy könyvet írok, már lapult pár késznek tekinthető novella a fiókomban. Így gyakorlatilag csak egy fél könyvet kellett megírnom. Viszont a második kötetemet már elmélyültebben írtam. Bevallom, minél régebb óta foglalkozom az írással, annál nehezebb. Egyre hosszabb történetek, egyre komplexebb gondolatok születnek a fejemben, melyeket kihívás jól papírra vetni.

10. Gondolkodtál már azon, hogy idegen nyelven is olvashatóak legyenek a műveid, kitárva az ismertségi lehetőséget a szélesebb közönségnek is?

Igen, most épp ezen dolgozom. A magyar köteteim megjelenésével párhuzamosan szeretnék kicsit terjeszkedni a külföldi piacon is, és elérhetővé tenni a novelláimat angol fordításban.

11. Mik az írói céljaid?

Nincsenek írói céljaim. Azért csinálom, amit csinálok, mert szeretek írni. Mindig is nehezen boldogultam olyan munkakörökben, amelyek egyoldalú gondolkodásmódot igényelnek. Én abból nyerem az energiám, hogy kiélhetem a kreativitásom. Emellett sokszor terápiának is használom az írást, hiszen ugyanolyan hétköznapi gondokkal küzdő ember vagyok, mint bárki más.

12. Mikor olvashatjuk a következő köteted?

Az új kötet jelenleg szerkesztés alatt áll. Idén a tervezettnél kicsivel lassabban haladnak a munkálatok, mert bár többen dolgozunk egyszerre a köteten, a mi erőforrásaink is végesek. Mindenesetre bízom benne, hogy elkészül még az év végéig.

Hámori Zsófia 1986-ban született Losonc városában. Tehetsége korán megmutatkozott: hamar elsajátította az írás-olvasás varázslatát, emellett ügyesen rajzolt.

A prózamondó versenyek, illetve a gimnazista könyvélmények első, jelentős „gyümölcse” tizenhét éves korában ért be: ekkor írta első novelláját.

2011-ben szerzett az ELTE-n andragógus diplomát, majd dolgozott a National Geographic-nál, de az alkotás iránti vágya mindig végül a könyvekhez vezette vissza. Több évnyi viszontagság után döntött úgy, hogy könyvírásba kezd.

Rögös kiadói útjai után jutott el az elhatározáshoz: maga adja ki könyveit.

Több nyelvhez van affinitása, többek között az angol, a szlovák, és a cseh nyelv megértése sem okoz számára problémát.

Jelenleg Svájcban él és alkot, az itteni környezet segíti a felszínre azt a kincset, ami benne rejtezik.