Lírai dallamok
A
költészet és a ritmus egymástól nehezen elválasztható fogalmak.
Lássuk,
mi a helyzet, ha a fenti állítás hatványozottan is igaz!
Földesi Mihály
Eadon
/Kelta szív/
Októberi
félhomályban
kerti
ágyon elterültem,
gyönyörködtem
őszi tájban,
álomtóban
elmerültem.
Színes
kockák, pergő képek,
szürke
felhők cseppje száll,
Te
messze vagy és én félek,
óceánmély
lett a táj.
Csillagtalan
fellegszárnyon
izzik,
dörög fenn a lég,
villám
tépi szét az álmom,
s
felgyúlt lelkem érted ég.
Aztán
lágyan, mint egy szellő,
úgy,
ahogy egy valkűr röppen,
mint
fuldoklóhoz úszó sellőt,
arcod
látom álomködben.
Tudatom
már lassan nyílik,
de
érzem, itt van Éadon,
hárfa
húrja zeng a szívig,
s
ő rímet penget álmomon.
Péter Éva Erika
Hideg
előtt
Gömbbé
hajlik az ég: labda,
–
mintáiban felhőgyanta –
imbolyog
egy illó képen,
a
horizont tenyerében.
Fény
zsibong az izzadt fákon,
gyökereken
avar-lábnyom,
lélekkerék
suhan tova:
iringónyi
az otthona.
Csitul
a szél, s a pillanat
koktéljába
új szín, zamat,
pár
forró csepp pördül, vegyül.
A
szó-árboc – lásd – elmerül.
*
Hagytad,
hogy egy játszi Isten
asztalodra
őszt terítsen,
nyárpohárba
álmot öntött,
s
úgy tett, mint ki felköszöntött.
Bódai-Soós Judit
Az
ötödik
(Levegő)
Isteni
sóhajból
fakadó
lételem
ég-puha
méhében
fogan
a végtelen.
(Tűz)
Napszínű
lángokkal
táncoló
lobogás,
vágyakat
hevítő
szikrázó
látomás.
(Víz)
Tomboló
viharból
hajnali
harmaton
életté
szelídült
könnycsepp
az arcokon.
(Föld)
Létnek
testet adó
mindent
befogadás,
csillagporból
termett
megszilárdult
varázs.
*
* *
(Ember)
Isteni
sóhajból
táncoló
lobogás,
életté
szelídült,
megszilárdult
varázs.
Vasas Marianna
Télbúcsú,
fényhúrú
Tündöklő
tüll-ködből
továbbszáll
hattyútáj,
búcsú-súlyú
fehér
szél –
innen
kél
zöld
homály.
Télmély
tükrökről
szilánkok
szálldosnak,
friss
fénybe ivódó,
ezerszín
kis holló
képlékeny
átolvad.
Lázongó
árnydongó
fullánkol
sugárnak,
pihenjen
még
melegben
szép-
torkú
madárhad!...
...tündöklő
tüll-ködből
továbbszáll
hattyútáj,
búcsú-súlyú
fehér
szél,
ily
nem lesz
többé
már.
Cs. Nagy László
Csöpp
nyugalom
Csöpp
nyugalom ül este a tóra,
halk
pihegés altatja a mélyt,
csillagos
ingét vízre ledobva,
fodrokon
szökken a halk szavú éj.
Nádszövevény
ring éjszínű gyolcsban,
parti
kövekre a hold odaül,
könnyű
a fény, pihelomhán csobban,
kört
bodorítva a vízbe merül.
Nézd,
tenyeremben egy égő csillag,
lángja
szemed bogarában táncol,
lágy
csend a szívem közepéig ballag,
mély
szemű tóra repít, odaláncol.
Szeretettel... :)
VálaszTörlés