Porcelánhúsvét

A mai ünnep alkalmából kortárs költők témához kötődő verseiből szemezgettünk.

Kellemes Húsvétot kívánunk minden kedves Olvasónknak!

 

Kép forrása

Hajnal Éva

Ima

Bekuckóztam csillogó csendbe,

szép türelembe és figyelembe

... és mintha minden kivirulna,

úgy szólítalak Téged újra ...

Hol vagy hát?

Jöjj közel,

vártalak,

vesd meg ujjaddal ágyamat,

halkíts le minden bánatot,

vedd el mindazt, mi bánthatott,

ülj csak ágyam szélére újra,

mintha öledbe belebújna

a félelem,

a fájdalom,

mintha csak szállna új dalom,

mintha, mi vagyok, fontos volna,

ölelj Magadhoz

újra,

újra ...

Szelídítsd minden dallamom,

hadd ragyogjon a hajnalom!

... és mintha gyermek lennék bújva,

taníts Magadról

újra,

újra ...

Márkus László

Húsvéti dal

Kegyetlen kereszthalállal

megváltotta bűneinket,

értünk hulló véred által

tisztítottad lelkeinket.

Harmadnapra feltámadtál,

szívünk telve szeretettel,

nékünk újra reményt adtál,

téged imád minden ember.

Áldott vagy te, Krisztusunk,

tehozzád száll most sóhajunk.

Jó pásztorként terelgeted

nyájadat, a testvéreket.

Húsvétnak szent ünnepén,

néked örvend minden nép.

 

Kép forrása

Cs. Nagy László

Ki mondja ki

Egyszer majd úgyis elérkezik,

és ajkunkra fagy a rémület.

Nem óvnak barlangok mélyei,

és nem védnek a kemény kövek.

Fagy virágzik minden ablakon,

és üszkösödni kezd a lélek.

Nem lesz az életnek irgalom,

felsejlik a baljós végítélet.

Lefoszlik rólunk a teremtés,

újra por leszünk és hamu.

Csak a bizonyosság rág húsunkon,

eloszlik minden kétkedő gyanú.

Nem lesz se hit, se hittelenség,

csak magunk meztelen csontjai,

ha megszűnik majd a föld s az ég:

lesz-e Isten? Félelmünk ki mondja ki?

Dvorák Etela

Harmadnapra

Harmadnapra legyőzi az élet a halált,

s újra boltív mélyén

bárányok legelik a kéket,

szemhéjuk alatt megpihen a táj.

Gyökerek közt észreveszik a forrást,

növekedik, illatozik, s újra éled, ami szép.

Szekered napkerekek röpítik a célba,

örökre megmarad tisztának a te lelked,

kezeidben az élet

harmadnapra gyümölcsöt terem...

 

Kép forrása

Damm József

Lenyomat

Talán az Ő testét fedte,

Olcsó gyolcsból szemfedő.

Reményt táplál, s bizonyítja,

Itt járt az értünk szenvedő.

Názáreti istenfia,

Ódon leplén a lenyomat.

Időtálló intarzia,

Láthassátok az igazat!

Erezete Krisztus képét

Pontosan idézi vissza,

Ember fiai nézzétek

Lelke rajta milyen tiszta!

Gősi Vali

Újjászületés

Most minden hajnalt áldva élek át:

már fény töri át szobám ablakát,

és új erővel tölt el a tavasz,

s mi évtizedig  bánatból fakadt:

pirkadatkor fölragyog a csönd.

Messze tűnik a sötét látomás,

az otthonom már nem csak puszta ház,

mert ablakában Mindenség terem,

emlékvirágok nőnek hirtelen,

és könnyeimen gyémántfény ragyog.

A könnyű légben felhők foszlanak,

mint fényes szárnyú főnixmadarak,

ha megújulnak halott hamvakon,

és feltámadnak fahéj-ágakon,

tűzhalálból, arany lángolással.

Ilyenkor az élet gyönyörű,

virág éled velem, zsenge fű.

Valami nagy-nagy ünnep közeleg,

s én vágyakozom, mint egy kisgyerek:

újjászületünk mind e tavaszban.

 

Kép forrása