Molnár Csaba: Bújócska

I.

Giulietta Fucci tudta, az állhatatosság Istentől ered, a hús bűne pedig az ördögtől. Az igazat megvallva nehezen tudott ebbe beletörődni. Amióta fölöltötte a karmeliták feketéjét, mintha egyúttal valamennyi szín is kiveszett volna az életéből. Tizenhat esztendősen hagyta a kolostor vasrácsos kapuja előtt mindazt, ami a szépséget, az örömet, a vidámságot és a boldogságot jelentette addigi életében. S minderről nem tehetett más, mint Istennek az emberiségre küldött büntetése, amely jóval nagyobb pusztítást végzett a halandók között, mint Szodomában és Gomorában annak idején. Giulietta és gazdag szülei túlélték ugyan az apokalipszis négy lovasának tombolását, miközben a Halál aratott, kaszájával takaros rendet vágva Európán, de ő igen nagy árat fizetett ezért. Néha úgy érezte – főként mióta suora Renit, a rendfőnöknőt megismerte, – hogy jobb lett volna a családi kriptában élve elrothadni, mint a karmeliták kolostorába vonulni. A kettő közt annyi volt pusztán a különbség, hogy a zárda falai között – amelyek érzéseit és vágyait úgy nyomták össze, mint ujjbegy a vérszívót – tovább folytatódott testének és lelkének kínzatása.

kép forrása

         Alfredo Fucci, Firenze leggazdagabb polgáraként mindent elkövetett, hogy egyetlen lányának gyermekkora nélkülözze a gondokat, s dúskáljon a bőségben. Giulietta valóban úgy nőtt föl, hogy még a kis- és nagydolgát is arany éjjeliedénybe végezte. Apja a fűszerkereskedés mellett pénzkölcsönzéssel foglalkozott, a tetemes haszon és az uzsorakamatok pedig több generációra elegendően biztosították a család megélhetését. Sok gyermek esetében a jólét és a fényűzés nem képes pótolni bizonyos jellemgyöngeségeket – némely esetben egyenesen ezek felelősek értük –, de Giulietta Fucci – talán az anyai örökségnek köszönhetően – tisztelettudó, udvarias, megnyerő, életvidám, jóságos és okos (tán ez volt az egyetlen jellemhibája) hajadonná serdült. Szépsége hamar közismert lett városszerte, a fényűző Fucci-ház portáján kérők népes hada gyülekezett hát, a bálok pedig nem tarthattak oly hosszú ideig, hogy Giulietta valamennyi hódolóját fölvehette volna a táncrendjébe. A lány meglepően figyelmesen, de távolságtartóan viselkedett az udvarlókkal. Testének visszajelzéseit azonban képtelen volt figyelmen kívül hagyni; egy-egy tánc közben vére hevesen áramlott, szinte szétvetve ereit, ágyékában megmagyarázhatatlan lüktetést érzett, ahogy szemügyre vette partnere feszes harisnyában gömbölyödő ülepét.

         Dacára a keresztény nevelésnek, amelyről suora Gemma gondoskodott, mindinkább felülkerekedett rajta egyfajta vágy. Az öreg karmelita nővér hetente járt hozzá, hogy a katolikus erkölcs alaptéziseire, valamint a Biblia igazságaira tanítsa. Negédes! Ez a szó jutott elsőként Giulietta eszébe suora Gemmáról. A nővér mosolya jóval nagyobb szeretetet mutatott, mint amennyi bensőjében rejtezhetett. Mint amikor a telitöltött söröskupa peremén túlcsordul az aranyló nedű.

TOVÁBB...