Porcelánkarácsony
Karácsony második
napján egy olyan verskoszorút fontunk az Olvasóknak, ami fenyőillattal hinti be
a szív szobáit.
További kellemes
ünnepeket kívánunk!
Nagy Ilona
Hótiszta…
Mikor
a könnyű hó rápihen a tájra,
meleget
kap tőle a megfázott gyökér,
felnyitja
a szemét minden lélek-árva,
s
didergő szívével új csodákat remél,
ilyenkor
nyomtalan tűnik el a szürke,
gleccserfehér
paplan takarja a mocskot,
megdermed
a gonosz, kristály lesz a tüske,
s
hagyom én is, vigyen, akár a bolondot…
(Hópelyhek
táncolnak körbe-karikára,
minden
hóembernek hóangyal a párja,
cseng
a jég, hull a hó kalapkarimára,
hótiszta
kapuját Hóország kitárja.)
Gősi Vali
valami
mondhatatlan
–
az ünnep elé –
valami
érthetetlen
különös-bölcs
tudást hoz
valami
tiszta fényű békét:
mindent
a szíveddel látsz
valami
mondhatatlanul szép
kozmikus
csend születik
valami
reményteli érzés
foszlós
kalács illata érint
angyalok
éteri dala száll
valami
égi asztalt ül körül újra
mind
aki elment; rokon és barát
valami
fehér ragyogás közelít
a
csillagfényes éjben
és
elhozza újra
a
Bölcsek szelíd lélekmosolyát
Cs. Nagy
László
Szentséges Éj
Különös hangja van ma a
csendnek
éjfeketére alvad a
nappal vére.
Bűnbánó sebeit békésen betakarja
az álmosan lengő
hó-álom pihéje.
Felfoszlik lassan az
éj-szövet,
imát ragyognak a
pislanó csillagok.
Angyalszárnyak halk
suhogásában
csengőkkel ölelkeznek
lágy dallamok.
Odakinn, áhítat leng a
fák között,
térdre ereszkedik a
sápadt holdvilág.
Megrázza hosszú, fehér
haját az ég
s üvegre hinti csókját
a jégvirág.
Lassan száll hunyorgó
gyertyák füstje,
kavargón fenyőillattal
ölelkezik,
csillogó szemekkel a
mindenség,
zendülő gregoriánba
temetkezik.
Párás ablakokon
függönyök libbennek,
egy üstökös beragyogja
az égi teret.
Kíváncsi jégcsapok
hozsannát csilingenek
s itt hagyja süppedős
lábnyomát a szeretet.
Márkus László
Szenteste
Pihék
járnak
légies
táncot.
Díszgyertyáink
fénye
mesevilágot
vetít.
Kékes
árnyékok sora
játszi
hajladozással
vibrál
a falakon,
Szívek
és lelkek
ölelkeznek
önfeledten.
Picinyke
cinke
teli
etetőnek
örvend
az ágon.
Bent
pohár csendül
s
gyermekzsivaj.
Kálváriánkról
hólepte
pléhkrisztus
tekint
az
ünneplő nyájra.
Jeremy
Jones
Roppan a hó…
Roppan a hó, roppan
csók is!
Messze iszkol bánatunk
is.
Szeretet és meleg párna
csenddel suhan téli
tájra.
Csendben suhan téli
tájra…
Roppan a hó, roppan
csók is!
Csilingelő szarvasok is
csodát lopnak a
világra,
Csodával csend ül a
tájra.
Csendben leül pont e
tájra…
Roppan a hó, roppan
csók is!
Vacognak már álmaink
is.
Megbocsátás, hit és
hála
csenddel suhan téli
tájra.
Csendben suhan rá a
tájra…
Roppan a hó, roppan
csók is!
Szél csiszolja vágyaink
is.
Ölelésünk forró lámpa,
ami sercen, s hull e
tájra.
Sercenve hull téli tájra…
Vasas Marianna
Fenyőillatú álom
Fenyők
fanyar illata szálldos szerte,
olvadó,
koppanó, csobogó puha szó
mint
cseppzuhatag, dermed elmerengve -
vanília-porhanyós
béke fátylán
halkuló
az
árny,
s
márvány-
lelkekből
a
hullongó hó
karácsony
éke, szépe, bércfénye,
szebb,
nemesebb, lelkesebb,
mint
fáknak aggatott díszessége -
s
kiknek arca titkon álom,
s
felleg már,
ünnepfinom
sugár
száll
ölelő
Kép forrása |
alakjukra...
Megannyi
angyal
földre
jő,
halkan
gyújtva
érintések
múltszín
kanócát,
ezüst
az emlék...
arany
a jövő...
színtelen
jelenbe
csengnek a csodák.
Hajnal
Éva
Újra Karácsony
Hópihecsipke a
fűpamacson,
zizzen a léptem a rőt
avaron.
Dér üzen, ásít a szép menedék,
Dér üzen, ásít a szép menedék,
reszket a föld is
dermed a rét.
Kesztyű a kézen, szőrmekabát,
Kesztyű a kézen, szőrmekabát,
pöttöm a csizma, fázik
a láb.
Gesztenyeillat a járt utakon,
Gesztenyeillat a járt utakon,
szusszan a szárnya a
mozdulaton.
Éjszaka ékes csillaga ég,
Éjszaka ékes csillaga ég,
asztalon ünnep,
hósütemény.
Halk zene tódul, csöndes a szó,
Halk zene tódul, csöndes a szó,
angyali kórus, lágy
takaró.
Damm József
Szenteste
Suhannak lágy angyalszárnyak,
Zöld fa alatt
álomvágyak.
Elmélyülő
szeretettel
Nyílt szívű lesz
minden Ember.
Talán, ha így is
maradna,
Ezer évig
eltarthatna.
Sok, vagy kevés
az ezer év?
Talán arra éppen
elég,
Eggyé váljon
végre a nép!
Sylvester
Anita
Karácsonyi sóhaj
Karácsonyi sóhaj
Nem lehet titkolni
semmivel a valót,
Amikor egy csillag lángot gyújt az éjben,
Fényében árnyékok játszanak a falon,
Elringnak hangtalan az igaz meséken.
Amikor egy csillag lángot gyújt az éjben,
Fényében árnyékok játszanak a falon,
Elringnak hangtalan az igaz meséken.
Nem térnek vissza már a
kimondott szavak,
Az ellőtt nyilaid sose jönnek feléd,
Ez a nap is elmúlt, de reménye marad,
Nem volt ez hiába, ha ma is szerettél.
Ha két lélek egyszer együtt felsóhajtott,
Kinyílt az új templom, ahogy benne az ős,
Mert tűzzel áldozott fent a nap és a hold,
Összeolvadt bennük már az ég és a föld.
Amikor szárnyra kelt már az a kék madár,
Az ellőtt nyilaid sose jönnek feléd,
Ez a nap is elmúlt, de reménye marad,
Nem volt ez hiába, ha ma is szerettél.
Ha két lélek egyszer együtt felsóhajtott,
Kinyílt az új templom, ahogy benne az ős,
Mert tűzzel áldozott fent a nap és a hold,
Összeolvadt bennük már az ég és a föld.
Amikor szárnyra kelt már az a kék madár,
Gyerekek kacagtak,
hangjuk arany csengő,
Dermedt ragyogásba borult a láthatár,
Dermedt ragyogásba borult a láthatár,
Szeretet született,
mint az eljövendő.
Mióta eljöttél, veled a valóság,
Minden, aki szeret, barátként fog kezet,
Elhoztad ünnepként áldott karácsonyát,
lelkemre lelkedet sóhajként lehelted.
Mióta eljöttél, veled a valóság,
Minden, aki szeret, barátként fog kezet,
Elhoztad ünnepként áldott karácsonyát,
lelkemre lelkedet sóhajként lehelted.
Bakkné Szentesi Csilla
Karácsonyi
csillag
Azt
hittem, hogy csillag vagyok,
a
mennybolt is tőlem ragyog,
lábam
nyomán fénysziporka
fröccsen
szét az angyalokra.
Fenyőtűkre
angyalhaj száll,
csillog
rajtuk sok ezer szál,
varázspálcán
vibrál fényem,
gyermekmosoly
lesz szentélyem.
Azt
hittem hogy csillag vagyok,
pedig
anyám könnye ragyog,
három
király minden kincse
elfér
abba' a nagy nincsbe'.
Már
nem hiszem, nem is bánom:
cseppnyi
az én mennyországom.
Inkább
őrzöm, hitbe fűzöm,
Karácsonykor
csúcsra tűzöm.
Messze
ragyog, mégis bennem,
halálomig
a szívemben.
Kép forrása |
További áldott, szép ünnepet mindenkinek! Köszönöm...
VálaszTörlés