Kristálypalotánk
Ma már egyre ritkábban van részünk hóesésben, és még ritkábban fehér karácsonyban. A tél szépsége mégis sokunkat megihlet, és a havas, deres, jégfüzéres táj gyerekkorunk csodáit idézi.
Ezúttal versekben hoztuk el - remélvén, hogy az egyszerre dobbanó szívek idevarázsolhatják a csodát a valóságban is!
Aurana Waters
Veszteség
Csusszan a szán,
és megtorpan,
Húzd a szánt a
fagyos havon,
Valami
megbillen, lekoppan,
Elsiklik a
fagyos havon.
Fehér a jég, az
éj fehér,
Húzd a szánt a
fagyos havon,
Magányod vonyít,
égig ér,
Farkas felel a
fagyos havon.
Ördög Attila
Visszavágyok
Kalandozni
már csak gondolatban járok.
Ahogy
a valóság szétfolyik bennem,
Úgy
lassan kifogynak a gyermekkori álmok.
Hasztalan
létemnek nincs visszhangja holnap.
Apám
bújával és reményével élve
Küzdök,
de nehéz megfelelni a kornak.
Vágyaim
csúszkáján iszapba ér az akarat,
S
akárhogy szorítottam, Isten, a karodat,
Jövőt
látni nem sikerült szememnek.
Mint
a tél, én is remélem nyugalmát a mának.
Holnapban
reményt sejtek és gyökeret a vágynak,
Tavasz-virradáson
éltető erőt.
Nagy Ilona
Úgy lepi be ismét a földet,
mint a pókháló a kincseket,
és hattyúfehér gyolcsruhába
öltöztet szénbarna tincseket.
Szitálva hull reccsenő jégre,
csillan a tavon a holdsugár,
csend-dallamot hoznak a hangok,
csipke-fehéren roppan a táj.
Lupsánné Kovács Eta
Téli varázs
Csattog a fagy
foga,
csipkét sző
zúzmara,
fátylát lebbenti
szél támad,
hófehér a világ,
készül a
jégvirág
ablaküvegre
mintának.
Vad szélnek
hangszere
elhallik
messzire,
mély dallamával
fagyot hint,
sejtelmes
varázsa
van ködös
világban
téli időnek
odakint.
Hideg tél,
mostoha,
sújtó dér-
ostora
faágat hóval
prémezett,
de földbe
harapva
messzire szalad
ma,
szikrázó napfény
érkezett.
Hajnal Éva
Hóvers
Bolyhos
pillanat,
szusszan épp
a csend,
égi táncain
hópihét röptet itt
az esti létezés.
Lámpafény dereng,
parányi szellő
szöszmötöl, susog,
lábnyomodba
verset ír a tél.
szusszan épp
a csend,
égi táncain
hópihét röptet itt
az esti létezés.
Lámpafény dereng,
parányi szellő
szöszmötöl, susog,
lábnyomodba
verset ír a tél.
Havas Éva
Télelő
Bogot
köt a szél az éjszakára,
hideg
álom zúdul mindenen,
szárnyatlan
vágy leragad a sárba,
a
sarkokban sötétség terem.
Apródonként
havat hint a földre,
zúzmarát
virágzik minden ág,
gúnyos
árnyak járnak körbe-körbe,
ablakom
is csupa jégvirág.
Jelet
karcol szívembe a kétség:
nem
ér véget - börtönébe zár!
Soha
többé nem látszik a kék ég,
soha
többé nem jön el a nyár.
Gősi Vali
Téli este
virágot karcol a
téli szél
a házak ablakára
ezüstös fényű
hópihék
bámulják
selyemruhában
dérfüggöny
csillog az ablakon
s a lámpa bíbor
fénye
csituló csóvával
átoson
mielőtt még
elenyészne
roppanó jégcsap
lóg a fán
alatta árvult
fészek
rekedten sikolt
egy kormorán
enyhülő fagyot
remélve
Bakkné Szentesi Csilla
csend szitál
a hó puha s a
házak beledőlnek
még magukra
húzzák isten paplanát
nem tudom mióta
hogy itt időzhet
de most is érzem
a szőlők illatát
már nem
harsognak szivárványos színek
és halk
szilenció a háttérzenénk
nyár trombitája
rég elköszönt s címnek
ősz dudorássza a
tél jövetelét
szél firkálgat
kriksz-krakszokat a földre
gyermekkéz
hógolyót s jóembert mintáz
a fenyőárnyak
szinte reám nőnek
mikor utcákon a
fehér csend szitál
Cs. Nagy László
Fagytükör-szonett
Az
éjszaka most nem pihésen szálldos,
ólmos,
és sűrű akár a hóesés,
mint
kintrekedt, szívigkopott kabátos
vándor,
ballag a hideg emlékezés.
Jeges
tótükörben arca borostás,
elmúlt
nyarakból építi fel magát,
havas
dombokra felfestett hasonmás
törli
a tükörre párált önmagát.
A
függönnyel sápatag huzat játszik,
elleng
a megfagyott feloldozásig,
hó
szitál lépett nyomokat temetve,
a
csillanó kristályok közt szeretve,
égő
nyarunk a csendes némaságba
hull,
és vattát ragaszt egy tört faágra.
Nagyon megtisztelő, hogy itt lehetek Veletek ezekben a felemelő, várakozó időkben.
VálaszTörlésTelet láttam versbe szőve, többektől itt, egybe kötve. Melengető, kedves sorok, már nem félek, hogy megfagyok.
VálaszTörlés