Őszülő sorok, búcsúzó alkonyok

megosztotta: Porcelánszív



Néhány kósza, tollunk hegyéről lehulló szó, vajon képes-e visszaadni a közelgő sejtelmes ősz, és a múló kacér nyár táncának varázsát? Nincs költő, akit ne ihletne meg ez a kettőssége a reménynek, és a múlásnak. Olyan verseket válogattunk, melyek igyekeztek megragadni ezt a hangulatot.





Nagy Ilona
Őszt rajzolok…

Tudod, ha festhetek egyetlenegy percet,
akkor őszt rajzolok színes fák alatt,
amiben a napfény levelet ölelget,
és még szalmasárgán ébred fel a Nap,

lábam alá avart, olyan zizzenőset,
melyben süncsaládok álmot alszanak,
arany lombesőt a kéregbarna földnek,
mi megvédi majd a vattahó alatt,

harmatlepte gyepre bazsalikom zöldet,
hogy a rőt levelek jobban látsszanak,
fák alá terítőt, tarka-avarszőttet,
amin napsugarak festőt játszanak,

színes levelekből vidám asztalcsokrot,
álmodó sétányra barna gesztenyét,
fák alatt lapuló galagonyabokrot,
levélejtőernyőt, madárberkenyét,

őszi szélkeringőt, levelekkel pergőt,
piros padra fényt, magam mellé téged,
körénk csendet rejtő, szantálvörös erdőt…
ha megfesthetek egyetlenegy képet.





Juhász Gyula
Ősz

Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.


Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.







Vercsek Györgyi
 Esteledik

Aranyló fényben pompázik már az ég,
Fáradt sugarak simítják a fákat,
Nap pillant körbe a szürkeségen még,
Gerlepár altat fáradt fiókákat.

Folyóban nem csobban éhes madárcsőr,
Aludni tértek már apró halai,
Bagoly huhog, ő most az éjjeli őr,
Éberen lesnek az éj vadászai.

Holdvilág körül csillagok rejlenek,
Millió apró, éjben bújó csoda,
Lámpások testében égnek már fények,
Átadta szerepét az est alkonya.

Békés szendergésé most a hatalom,
Idilli csendben árad a nyugalom.






Babits Mihály
Magyar szonett az őszről

Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok
szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok,
ha süvít a böjti szél: »Nincs szükség rátok!
Már vége a násznak, megestek a lányok.«

Komolyan és szürkén, mint a gőgös szerény,
fiait ringatva ül a termés, helyén,
kész elbocsájtani a Szentmihály szelén
s hős anyaként halni a November derén.

S már érzi az éh nyúl, hogy a fű kopaszabb.
Jajgat a sok madár, folyton vérzik a nap.
Megy a gőzös, Pestre, füstje a földre csap.

Ideges a farkas a gyürött erdőben.
Ideges az ember szíve a mezőben.
jön valami amit minden ért, csak ő nem.




Székely-Máté László
Kertben

Fáradt őszi nyár
Zöldell még a fán
Fázós estre vár
Holnap délután

Érő kertemen
Múló dallam szól
Élő éneked
Vállamra hajol

Úszó fellegek
Kósza illat száll
Forró ég veled
Alvó kék madár





Dsida Jenő
 Súgás az ősznek


Ősz, te sokat tudsz:
mert sétálsz furcsán és hallgatagon,
s hervasztó, irgalmatlan
szomorú szemeiddel
befigyelsz minden ablakon.

Ősz, te sokat tudsz,
s tudásod soha el-nem-vehető,
mert a halottak nagy-erősek
és tanítód a temető.

Ősz, te sokat tudsz
és ajtómat ha titkon benyitod,
mellém lopózva böngészed ki,
miket szitálón, csöndesen
a papírra írok.

Ősz, te sokat tudsz,
de most nyílik a szám
s oly valamit súgok,
mit te se tudsz talán:

Most, hogy üvöltő, lázadt szél rohan
köd-váraktól köd-várakig,
van egy búsongó kis fiú,
van egy sóvárgó kis fiú, -
- ki ibolyákat álmodik.





Cs. Nagy László
Szép adósság

Szép adósságát a nyár lerótta,
törékeny őszi csendek jönnek,
pislákol még félszegen halódva,
amott már felhők gőzölögnek.

Elszöktél, együtt a nyár tüzével,
lakatlan semmi maradt nekem,
mit kezdjek az ősz színes dühével,
foltok melegítik hűlt zsebem.

Mikor majd az ősz is hátat fordít,
talpamra ragad a hullt levél,
szívmeleg sóhajt is faggyá torzít
sálamba kapaszkodva a tél,

csak a hideg szél fordul ellenem,
kibírom belül lángra gyúlva,
emlékedet magamban elteszem,
tüzétől melegszem át újra.




Ady Endre
Milyen az ősz?...


A felhő sem olyan, mint nálunk
És milyen más az őszi fény!
Nem csókol oly megejtő csókkal,
Mint ifjuságom szép helyén.
- Milyen az ősz? Olyan bűbájos
Álomba ringat most is ott?...
Megkérdeném, de messze vagytok
Százszor irigyelt boldogok.


Megkérdezem magától, édes:
Milyen az ősz? Oly szép talán,
Mint mikor egymásról álmodtunk
Sok fényes tündér-éjszakán?
- Milyen az ősz? Az őszi rózsa
Nem hervadt, szép, mint egykoron,
Amikor együtt nézegettük
Elábrándozva boldogon.


Az őszi rózsa olyan szép volt
Akkor; most is emlékezem,
Hogy féltünk a korai dértől,
Ha nézegettük kettesen.
Az őszi rózsa s mi szerelmünk
Milyen hamar elhervadott...
- Milyen az ősz maguknál, édes?
A nap még most is úgy ragyog?


Hogy ragyogott! Hogy szórta fényét
Magára, édes és reám,
Az az ősz volt a legszebb s maga
A legszeretettebb leány.
Ha eszembe jut, oly fájdalom
Égeti most is lelkemet...
- Milyen az ősz maguknál, édes?
Annál szebb - érzem - nem lehet!


Itt hűvös ősz van. Lehullott már
Az első, hideg őszi dér,
Lemondani tanít a hulló,
Búcsúzó, sárgult falevél...
Az én szívem is rideg, fásult,
Csak néha sóvárg és beteg...
- Milyen az ősz maguknál, édes?
Óh írja meg! Óh írja meg!...






Hajnal Éva
Csipke

Meghidegültek a csendek,
zizzen a tarka levél
ékkövek égő lelkemen élnek,
rebbenőt dúdol az éjnek a szél.

Vadlovaim feketéllnek
csillagok esti egén,
bús tavaimba rejti a kéket
hűs meredélyen az éji szekér.

Lábnyomaimban a lángok,
karcsú bokám remeg épp
ringat a csípőm, szoknya ha lebben
hajfonatom selyeméj.

Gondolatom tovalibben,
éled a nap tüze már,
hajnali pára szárnyaim éke,
csipke a kőnyoszolyán.




Tóth Árpád
Őszi kérdés


Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,
Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?




Kovács László
Őszi dal

A hordóban a korai must már zajos,
a hegyoldalán sárgulnak a venyigék,
a késeit most hordja be a puttonyos,
aszút nevelnek még a vénülő tőkék.
Biztos jele az ősznek a völgynek köde,
hajnalonként már fűre fekszik a pára,
harmattól nedves a póknak a szövöde,
a Nap fáradt fénye rápillant a tájra.

Árokszélén az ősszel beszélget a nyár,
ott hol tavasszal aranyeső virított,
most levelek fonákján az elmúlás vár,
a parton a barka már rég elvirágzott.
Méhek sem zümmögnek, néhány darázs dong csak,
ők is fáradtabban örülnek a mustnak.
A pók is tudja, vége van már a jónak,
néhány bogár maradt már csak hírmondónak.

Bizony ami jött, annak mennie is kell,
váltják a napok az árokszélén egymást,
aranyeső leveléből így lesz lepel,
s lesz a barkaruhából őszi elmúlás.
A hordó őrzi csak a nyári nap fényét,
a mustjából kiforr majd sok vidám nóta.
Hiába szorongat a tél zordon marka,
érezzük, nyílik még tavasszal a barka.







Kosztolányi Dezső
Milyen sötét-sötét a Balaton


Milyen sötét-sötét a Balaton,
s a nyár után hogy véreznek a fák.

Tündér Tihany, felelsz-e énnekem,
ha azt mondom még egyszer: ifjuság?

Nem szól a visszhang és szivem se szól,
csak ők kacagnak még, a gyerekek.

Trillás örömük az eget veri,
én hallgatom, de már nem nevetek.

Esőköpeny lóg fáradt vállamon,
a lábaimnál targally és göröngy.

A gyógyszalonba sápadt nő figyel
a gyertyalángnál és a foga gyöngy.

Ábrándozik lehangolt zongorán,
múlt bánatánál csöndesen időz.

Egy hangot üt meg. Újra megüti.
Elsápadok. Azt mondja, itt az ősz.







B. Tomos Hajnal
Üdvözlőlap

Fűzek teste folytatódik,
-mintha egy következő életben-
a tó tükrén .
Esztelen arra gondolok,
irhatnék rá pár sort
ehhez az egyszer-egy alkonyhoz,
a fáradt szemként
hunyorgó árnyakhoz,
átlátszó üdvözlőlapot
az alulról olvasó
lusta pontyoknak.





képek forrása: kepguru.hu

1 megjegyzés: