Arany szél nyomában ideért az ősz - Válogatás a Haikultúra csoport őszi haikuiból és tankáiból
A nyár tüze lassan lelohad, hűvös
szellők támadnak, s esténként cikászok búcsúdala szól. A földön csúszó ködben mintha a Hold szirmai
fehérlenének az érett gyapotmezőn.
A haldokló hőség utolsó leheletében aranyló rizstáblák ringatóznak, s a hajnaltól gyöngyöző fűszálak között billegetők énekelnek. Az ég megszűnt dörögni, s a rovarok lassan a földbe rejtőznek.
A haldokló hőség utolsó leheletében aranyló rizstáblák ringatóznak, s a hajnaltól gyöngyöző fűszálak között billegetők énekelnek. Az ég megszűnt dörögni, s a rovarok lassan a földbe rejtőznek.
A földeken aratók feje felett vadludak
éke száll téli szállása felé, s a kertekben pazar színekben virulnak a
krizantémbokrok. Este az ajtó felől tücskök halk ciripelése hallatszik.
Néha fénylő eső hullik, s a juhar
lombja arannyá válik.
Utagawa Kunisada - őszirózsák (1786-1865)
Edit Musinszky
|
|
Avarban, sárban
mégis oly boldog
szívvel
mint virágmezőn
|
|
Fejemre dió
ablakomon varjúcsőr
koppan – már ősz van
|
|
Szivárvány avar
moccan a szél
nyomába
hűs köd csitítja
|
|
Fűzfa szabadul
súlyos lombjától,
végre
könnyűvé vált már
|
|
Lehullt, s már viszi
a folyó a bús
szirmot
integet az ág
|
Lir Morlan
|
Nádi poszáta
fut át a tavon,
halott
levelek tartják
|
Kunyhóm tetején
eső locsog egész nap
felelek neki
|
Levelek szállnak
búsan hullnak éveim
nem térnek vissza
|
Magányos árnyat
kerülget az őszi
szél
de meg sem rezdül
|
Csipkebokor ág
marasztal könyörögve
bogyói égnek
|
Hulló falevél
árnyékodtól búcsúzol
végső utadon
|
Viskóm küszöbén
csak én és a
holdvilág
ülünk, most borong
|
Hűvös őszi nap
emléketek melegít
nyári alkonyok
|
Tabi Kazu
|
Kései pille
holt avar fölött
táncol
reményeivel
|
Mélabús este
szürke hegyek orma
közt
őszi szél huhog
|
Köd ül a völgyben
de a hegytetőn most
is
világít a Hold
|
Szomorú fűzről
utolsó levél lehullt
–
most már magányos
|
Esőcseppek. Halk
monoton hang összefolyt
reggel és este
|
Ideért az ősz
és új színeket
kevert
nyár hamvaiból
|
Évről évre egy -
bimbó, levél, majd
avar
Mégis mindig új
|
Alkonyi napfény
kőszikla mohos hátán
széttöredezik.
Bús füzek erdejében
kósza őszi szél
repdes
|
Bús, őszi eső
sárguló leveleken
kopog hosszasan
Az utolsó lábnyomot
is elmosta kertemben
|
Furcsa hangulat
tán a samiszen
hangja
ősz húrján penget
|
|
Harang kongását
hallgatom
magányomban
elszállt a nyár is
|
|
Utolsó levél
is lehullott a fáról
olyan lett, mint én
|
|
Kunyhóm ajtaján
csak az eső kopogtat
bús őszi estén
|
|
Emlék már a nyár
új színeket hozott
az
ősz Kiotóba
|
Köszönöm az élményt.
VálaszTörlés