Arany szél nyomában ideért az ősz - Válogatás a Haikultúra csoport őszi haikuiból és tankáiból

megosztotta: Porcelánszív

A nyár tüze lassan lelohad, hűvös szellők támadnak, s esténként cikászok búcsúdala szól.  A földön csúszó ködben mintha a Hold szirmai fehérlenének az érett gyapotmezőn.
A haldokló hőség utolsó leheletében aranyló rizstáblák ringatóznak, s a hajnaltól gyöngyöző fűszálak között billegetők énekelnek. Az ég megszűnt dörögni, s a rovarok lassan a földbe rejtőznek.
A földeken aratók feje felett vadludak éke száll téli szállása felé, s a kertekben pazar színekben virulnak a krizantémbokrok. Este az ajtó felől tücskök halk ciripelése hallatszik.
Néha fénylő eső hullik, s a juhar lombja arannyá válik.

Utagawa Kunisada - őszirózsák (1786-1865)


Edit Musinszky







Avarban, sárban
mégis oly boldog szívvel
mint virágmezőn



Fejemre dió
ablakomon varjúcsőr
koppan – már ősz van



Szivárvány avar
moccan a szél nyomába
hűs köd csitítja



Fűzfa szabadul
súlyos lombjától, végre
könnyűvé vált már



Lehullt, s már viszi
a folyó a bús szirmot
integet az ág
Lir Morlan


Nádi poszáta
fut át a tavon, halott
levelek tartják
Kunyhóm tetején
eső locsog egész nap
felelek neki


Levelek szállnak
búsan hullnak éveim
nem térnek vissza
Magányos árnyat
kerülget az őszi szél
de meg sem rezdül


Csipkebokor ág
marasztal könyörögve
bogyói égnek
Hulló falevél
árnyékodtól búcsúzol
végső utadon


Viskóm küszöbén
csak én és a holdvilág
ülünk, most borong
Hűvös őszi nap
emléketek melegít
nyári alkonyok


Tabi Kazu
Kései pille
holt avar fölött táncol
reményeivel


Mélabús este
szürke hegyek orma közt
őszi szél huhog
Köd ül a völgyben
de a hegytetőn most is
világít a Hold


Szomorú fűzről
utolsó levél lehullt –
most már magányos
Esőcseppek. Halk
monoton hang összefolyt
reggel és este


Ideért az ősz
és új színeket kevert
nyár hamvaiból
Évről évre egy -
bimbó, levél, majd avar
Mégis mindig új


Alkonyi napfény
kőszikla mohos hátán
széttöredezik.
Bús füzek erdejében
kósza őszi szél repdes
Bús, őszi eső
sárguló leveleken
kopog hosszasan
Az utolsó lábnyomot
is elmosta kertemben


Furcsa hangulat
tán a samiszen hangja
ősz húrján penget



Harang kongását
hallgatom magányomban
elszállt a nyár is



Utolsó levél
is lehullott a fáról
olyan lett, mint én



Kunyhóm ajtaján
csak az eső kopogtat
bús őszi estén



Emlék már a nyár
új színeket hozott az
ősz Kiotóba

1 megjegyzés: