Kurta Varázslatok
– Válogatás rövid versekből
Egy verset sokféleképpen lehet csoportosítani,
egy biztos: költeménnyé nem a hossza emeli, hanem a benne lappangó tartalom.
Most következzen kilenc szerző rövid, ám annál ütősebb, szimbólum- és érzelemgazdag
költeménye.
http://www.wallpaperhi.com/ |
Nagy Ilona
Üvegcsend…
Szürkére
váltott a kék az égen,
hangtalan vitte a felleget,
csak néha bukott át fényfehéren
egy-egy sugár, de megrekedt,
hangtalan vitte a felleget,
csak néha bukott át fényfehéren
egy-egy sugár, de megrekedt,
s most színezem, mintha tinta lennék,
csipkéket festek a cseppeken.
s az esőfüggönynek üvegcsendjét,
lelkem csengőjén csengetem.
csipkéket festek a cseppeken.
s az esőfüggönynek üvegcsendjét,
lelkem csengőjén csengetem.
Cs. Nagy
László
Csak egyszer
Egyszer
mutat meg így az Isten,
képed most is szemembe lobban,
vad szívem köré font erekben,
és a szótlanszorult torokban,
képed most is szemembe lobban,
vad szívem köré font erekben,
és a szótlanszorult torokban,
gátakat
feszítve küzd a vér,
még látlak megrepedt tükörben,
lenge, harmatkönnyű tánc kísér,
az árnyék is elhal mögöttem,
még látlak megrepedt tükörben,
lenge, harmatkönnyű tánc kísér,
az árnyék is elhal mögöttem,
kifénylesz
csillagok zajából,
hasad a körémfont éjszaka,
hajamba illatot varázsol,
szép szemedben találok haza.
hasad a körémfont éjszaka,
hajamba illatot varázsol,
szép szemedben találok haza.
Márkus
László
Görögtűz
Rubinná
nemesült lelked izzó ragyogása
bevilágítja lelkem és stimulálja elmém,
agyamból száműzi lappangó lidérceimet,
neutronjaim lustán oszcilláló rezgéseit
őrült száguldásra kényszerítve gerjeszt
héraklészi vágyat nyughatatlan szívemben,
amikor őrjítő szellemtáncunk mennybe emel
s tudatomat hömpölygő görögtűz borítja el.
bevilágítja lelkem és stimulálja elmém,
agyamból száműzi lappangó lidérceimet,
neutronjaim lustán oszcilláló rezgéseit
őrült száguldásra kényszerítve gerjeszt
héraklészi vágyat nyughatatlan szívemben,
amikor őrjítő szellemtáncunk mennybe emel
s tudatomat hömpölygő görögtűz borítja el.
Imre Flóra
Három allegorikus alak
Karját
kitárva hív az első.
Neveden szólít. Hangja mély,
mint vízesés, messzirezengő,
és súlyos, mint a görgeteg kő,
és mint a kő, olyan kemény.
Neveden szólít. Hangja mély,
mint vízesés, messzirezengő,
és súlyos, mint a görgeteg kő,
és mint a kő, olyan kemény.
A
másik mozdulatlan áll.
Két tenyerét összeszorítva
valamit őriz. Vállaikra
szirom, fény, levél, hó szitál.
Két tenyerét összeszorítva
valamit őriz. Vállaikra
szirom, fény, levél, hó szitál.
A
harmadiknak szárnya van.
Nyomában örvény. Tehetetlen,
pörögve hullsz a végtelenben.
Nyomában örvény. Tehetetlen,
pörögve hullsz a végtelenben.
Aurana
Waters
Szeretet
Látod, elcsitult az örök lángolás, megenyhült,
nem perzsel már, nem okoz fájdalmat, csak melegít.
Nem alszik el, mert szemed barna lángja élteti.
Lám, csöndesen beépült a vak fehérjék közé,
a beeső fényt tükrözi, szétszórja, megtöri,
és képet is alkot, néha nagyít, vagy kicsinyít,
de ez a kép, amit így látok, mindig valódi.
Az aminósavak hosszú láncai látnak már.
Sylvester Anita
Bolond Angyal
Szerelmünkben van az
örökkévalóság,
a test múlandó, a lélek halhatatlan,
mert hűség és szeretet a földi jóság,
karjaidban vagyok én már bolond angyal.
Verena
White
Genezis
teremtés
előtti időkben
mossák végtelen vizek
az idő vajúdó partjait
mossák végtelen vizek
az idő vajúdó partjait
és
kérdé az Úr magában
elválasszam
a Sötétséget a Fénytől?
kiemeljem a Vízből a Követ?
legyen Mélység és Magasság?
legyenek Lények kik élnek?
kiemeljem a Vízből a Követ?
legyen Mélység és Magasság?
legyenek Lények kik élnek?
s
mondá az Úr magában
Legyen.
Teremtek.
Teremtek.
Tarjáni Imre
Megsimogatott
ahogy állok a szélben
vak bizalommal
egy csodaszép hernyó araszolgat
érzi a bőröm
fontos-e ez az érzet?
fontos e másnak?
a nyárfa bizonnyal érti a kérdést
rezzen; küldi a választ -
Vasas Marianna
A Törhetetlen
Hűvös
holdkehely karolja körbe
kerengő
fellegfagylaltokat.
Álmaimtól
dől gőzölgő tőrbe
a
felsőbbnek vélt, dohos tudat.
Porcelán
jégkockában felreszket
egy
pőre gyöngy. Mégsem olvasztja sugarával...
Elférnek
egymásban, nem csepegnek,
ha
lényegük a létből valamit is áthall.
Mígnem
az ég felé törékeny, de földre fagyott
elengedi
magába zárt foglyát.
Lepereg
élete a tavasz arcán... de halott
sosem
lesz, igazgyöngyként él tovább.
https://pixabay.com |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése