Lágy esték csendje jő...

megosztotta: Porcelánszív

Vannak a költészetben kimeríthetetlen témák és hangulatok.
Olyanok, melyek nem válnak elcsépeltté akkor sem, ha mindenki hozzányúl munkássága folyamán.
Ezek az élet igazán nagy, mindenki által ismert érzései. Szerelem, vágyakozás, félelem, veszteség, magány.
A legszebb, legmegkapóbb versek születnek általuk, mert mindenki számára ismerős érzelmeket hoznak a felszínre, átélhető és magával ragadó pillanatokat teremtve.










Hajnal Éva
Szonett a magányról

Bepiszkolódott tócsa a délután,
ablakomra zuhog, csupa sár a kert,
s mint csellengő tolvaj, úgy jött a magány,
sikátorból osont, bús kétségbe rejt.

Ormótlan léptein bánatom cuppog,
hitehagyott ágyán csak ülök magam,
lecsorgó csendjein kacéran suttog,
azt reméli: félek, unos-untalan.

Jelöletlen útja árnyán ég a fény,
kitakart életem lágy karodba hull,
veled élek végleg, tudja voltaképp,

ereje pislákol, lanyha, életunt ...
Megszárított szárnyam már-már mennyei,
gyolcsfehér szavadban el fogsz rejteni.







Jeremy Jones
 Zongorafutam

Rezeg a lég a forróságtól, 
s az unalmas téren átsuhan,
orra bukva a kerítés ívén,
egy vágyódó zongorafutam…

Istenek nyelve!
Rám borul újra az emlék, meg sok buta év.
Nem óv meg ettől már semmilyen kifogás.
Sehol nincs jobb menedék!
Jön, mint a gyorsvonat őskorok fényéből,
dobpergés, csontfurulya...
Mikor még Boss-öltöny nem feszült testünkön,
s nem volt nagy gondunk soha.

Jön régi korokból,
imádott karomból,
mint aki száz évig várt,
hogy majd egy éjszakán ajkamra csókolja
életem semmi nyomát.

Jön, és a hangodra
zeng ez a zongora,
hogy mégis játék legyen...
Jön, hogy az ajkadnak
hiányát rám rohant
csókokkal olvassza fel.

Jön, és már itt marad!
Ujjaid önfeledt játéka szebb dalt ígér…
Zongorázz lelkemen!

Fájjon!
Csak jó legyen!
Táncunkba fúljon az éj…








Turi-Kováts Gaby
Törpevilágom

Hajamat gyöngyözi őszi permet.
Szépségemet az idő rabolja.
Szemembe félelem dermedt,
szívem hadd legyen tenyered foglya,

dobbanjon két kezed között!
Bánatnak jöttem e földre,
léptem alatt sáravar nyögött.
Fektess engem az őszi ködre,

s fehér hattyúként táncolj körbe,
fekete tollamra cseppenjen véred...
Lángoló lelkem lobbanjon! Törpe-
világom foglyaként halok meg érted.

Csókold belém a lelked!
Támassz fel, ha ezüst lesz az ég...
Vérszínű borral ünnepelj majd,
mikor újra koppannak a gesztenyék.





Aurana Waters
„G”

Kezedet fogva szaladok, beléd karolva lépek, 
együtt lát nappal, éjszaka, mosolyunk együtt ébred. 
Ruháim, szobám ismered. Ruháid, szobád láttam. 
Testem előtted friss szántás, szemed bukdácsol rajtam. 
Fázom, de örök magányom felmelegedni nem enged, 
vetetlen barázdáimra takarót havaz kezed.





Sylvester Anita

Te vagy



Te vagy ajkamon a fénylő ima,
csendes magányom szülte égi képed,
napként felragyogtál, amikor kértem,
mert sorsunk könyvében így volt írva,
álmaimban te vagy a menedék,
sugárzó arcod nekem az oltalom,
te vagy a békesség, megnyugvás, jutalom,
nélküled többé hova mehetnék,
nincs más, amiben igazán hittem,
előbb ismertelek fel, mint Istent,
szerelmem esendő emberi zsoltár,
betölti csillagod az éjeket,
legszentebb pecsét az életemen -
te vagy az, aki engem megváltottál.




(A képek forrása a kepguru.hu)

4 megjegyzés:

  1. Kedves ,őszinte versek. Egyébként várható volt,hogy megjelennek az "Új-szavak taroló összevisszasága ellensúlyozására,a "régi",de őszinte emberi érzések is.Örülök neki.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon mély ,őszinte,egyedi érzések:Szerelemről,magányról,imádatról vallomások. Szép gondolatok, költői szavakba öntve. Betekintést enged a verset író lelkébe,érzésvilágába. Az olvasó is átéli a történéseket. Nekem mindegyik vers tetszik. Örömmel olvastam. Gratulálok mindegyik vers írójának!

    VálaszTörlés
  3. Nem derült ki számomra,hogy menyi idősek az alkotók.Én mindenesetre úgy éreztem a versek olvasása közben,hogy jó volna újra tinédzsernek lenni.

    VálaszTörlés
  4. Jeremy Jones verse gyönyörű! Csodálatos költészetével immáron Körmendi László néven találkozhatunk!

    VálaszTörlés