Lágy esték csendje jő...
Vannak a költészetben kimeríthetetlen témák és hangulatok.
Olyanok, melyek nem válnak elcsépeltté akkor sem, ha mindenki hozzányúl munkássága folyamán.
Ezek az élet igazán nagy, mindenki által ismert érzései. Szerelem, vágyakozás, félelem, veszteség, magány.
A legszebb, legmegkapóbb versek születnek általuk, mert mindenki számára ismerős érzelmeket hoznak a felszínre, átélhető és magával ragadó pillanatokat teremtve.
Olyanok, melyek nem válnak elcsépeltté akkor sem, ha mindenki hozzányúl munkássága folyamán.
Ezek az élet igazán nagy, mindenki által ismert érzései. Szerelem, vágyakozás, félelem, veszteség, magány.
A legszebb, legmegkapóbb versek születnek általuk, mert mindenki számára ismerős érzelmeket hoznak a felszínre, átélhető és magával ragadó pillanatokat teremtve.
Hajnal Éva
Szonett a magányról
Bepiszkolódott tócsa
a délután,
ablakomra zuhog,
csupa sár a kert,
s mint csellengő
tolvaj, úgy jött a magány,
sikátorból osont, bús
kétségbe rejt.
Ormótlan léptein
bánatom cuppog,
hitehagyott ágyán
csak ülök magam,
lecsorgó csendjein
kacéran suttog,
azt reméli: félek,
unos-untalan.
Jelöletlen útja
árnyán ég a fény,
kitakart életem lágy
karodba hull,
veled élek végleg,
tudja voltaképp,
ereje pislákol,
lanyha, életunt ...
Megszárított szárnyam
már-már mennyei,
gyolcsfehér szavadban
el fogsz rejteni.
Jeremy Jones
Zongorafutam
Rezeg a lég a
forróságtól,
s az unalmas téren átsuhan,
orra bukva a kerítés ívén,
egy vágyódó zongorafutam…
s az unalmas téren átsuhan,
orra bukva a kerítés ívén,
egy vágyódó zongorafutam…
Istenek nyelve!
Rám borul újra az emlék, meg sok buta év.
Nem óv meg ettől már semmilyen kifogás.
Sehol nincs jobb menedék!
Rám borul újra az emlék, meg sok buta év.
Nem óv meg ettől már semmilyen kifogás.
Sehol nincs jobb menedék!
Jön, mint a
gyorsvonat őskorok fényéből,
dobpergés, csontfurulya...
Mikor még Boss-öltöny nem feszült testünkön,
s nem volt nagy gondunk soha.
dobpergés, csontfurulya...
Mikor még Boss-öltöny nem feszült testünkön,
s nem volt nagy gondunk soha.
Jön régi korokból,
imádott karomból,
mint aki száz évig várt,
hogy majd egy éjszakán ajkamra csókolja
életem semmi nyomát.
imádott karomból,
mint aki száz évig várt,
hogy majd egy éjszakán ajkamra csókolja
életem semmi nyomát.
Jön, és a hangodra
zeng ez a zongora,
hogy mégis játék legyen...
Jön, hogy az ajkadnak
hiányát rám rohant
csókokkal olvassza fel.
zeng ez a zongora,
hogy mégis játék legyen...
Jön, hogy az ajkadnak
hiányát rám rohant
csókokkal olvassza fel.
Jön, és már itt
marad!
Ujjaid önfeledt játéka szebb dalt ígér…
Zongorázz lelkemen!
Fájjon!
Csak jó legyen!
Táncunkba fúljon az éj…
Ujjaid önfeledt játéka szebb dalt ígér…
Zongorázz lelkemen!
Fájjon!
Csak jó legyen!
Táncunkba fúljon az éj…
Turi-Kováts
Gaby
Törpevilágom
Hajamat
gyöngyözi őszi permet.
Szépségemet
az idő rabolja.
Szemembe
félelem dermedt,
szívem
hadd legyen tenyered foglya,
dobbanjon
két kezed között!
Bánatnak
jöttem e földre,
léptem
alatt sáravar nyögött.
Fektess
engem az őszi ködre,
s
fehér hattyúként táncolj körbe,
fekete
tollamra cseppenjen véred...
Lángoló
lelkem lobbanjon! Törpe-
világom
foglyaként halok meg érted.
Csókold
belém a lelked!
Támassz
fel, ha ezüst lesz az ég...
Vérszínű
borral ünnepelj majd,
mikor
újra koppannak a gesztenyék.
Aurana Waters
„G”
Kezedet
fogva szaladok, beléd karolva lépek,
együtt
lát nappal, éjszaka, mosolyunk együtt ébred.
Ruháim,
szobám ismered. Ruháid, szobád láttam.
Testem
előtted friss szántás, szemed bukdácsol rajtam.
Fázom,
de örök magányom felmelegedni nem enged,
vetetlen
barázdáimra takarót havaz kezed.
Sylvester Anita
Te vagy
Te vagy ajkamon a fénylő ima,
csendes magányom szülte égi képed,
napként felragyogtál, amikor kértem,
mert sorsunk könyvében így volt írva,
álmaimban te vagy a menedék,
sugárzó arcod nekem az oltalom,
te vagy a békesség, megnyugvás, jutalom,
nélküled többé hova mehetnék,
nincs más, amiben igazán hittem,
előbb ismertelek fel, mint Istent,
szerelmem esendő emberi zsoltár,
betölti csillagod az éjeket,
legszentebb pecsét az életemen -
te vagy az, aki engem megváltottál.
csendes magányom szülte égi képed,
napként felragyogtál, amikor kértem,
mert sorsunk könyvében így volt írva,
álmaimban te vagy a menedék,
sugárzó arcod nekem az oltalom,
te vagy a békesség, megnyugvás, jutalom,
nélküled többé hova mehetnék,
nincs más, amiben igazán hittem,
előbb ismertelek fel, mint Istent,
szerelmem esendő emberi zsoltár,
betölti csillagod az éjeket,
legszentebb pecsét az életemen -
te vagy az, aki engem megváltottál.
(A képek forrása a kepguru.hu)
Kedves ,őszinte versek. Egyébként várható volt,hogy megjelennek az "Új-szavak taroló összevisszasága ellensúlyozására,a "régi",de őszinte emberi érzések is.Örülök neki.
VálaszTörlésNagyon mély ,őszinte,egyedi érzések:Szerelemről,magányról,imádatról vallomások. Szép gondolatok, költői szavakba öntve. Betekintést enged a verset író lelkébe,érzésvilágába. Az olvasó is átéli a történéseket. Nekem mindegyik vers tetszik. Örömmel olvastam. Gratulálok mindegyik vers írójának!
VálaszTörlésNem derült ki számomra,hogy menyi idősek az alkotók.Én mindenesetre úgy éreztem a versek olvasása közben,hogy jó volna újra tinédzsernek lenni.
VálaszTörlésJeremy Jones verse gyönyörű! Csodálatos költészetével immáron Körmendi László néven találkozhatunk!
VálaszTörlés